Pókember – avagy jelmez nélkül Peter Parker – először 1962-ben debütált a Marvel-képregényekben. A közkedvelt szuperhős az azóta eltelt hat évtizedben számtalan epizódban szerepelt már, több filmet is forgattak róla, 2018-ban pedig játékot is kiadtak vele. Ez olyan jól sikerült, hogy már több mint 13 millió darabot eladtak belőle, ezzel minden idők egyik legnépszerűbb Playstation-játékaként írta be magát a történelembe. Csoda, hogy hamarosan új részt kap?
Csakhogy az előzetesből kiderül, hogy Peter Parkert lecserélték. Az új Pókembert ezúttal Miles Morales formálja meg, aki történetesen afroamerikai. Hogy mégis hogyan létezhet ugyanannak a szuperhősnek fehér és fekete bőrű alteregója is, ahhoz nagyon mélyre kellene ásni a Marvel kacifántos univerzumában. Itt most legyen elég annyi, hogy a karaktert 2011-ben hívták életre, két évvel ezelőtt pedig Pókember: Irány a Pókverzum! címmel animációs filmben is bemutatkozott, és nagy sikert aratott, így biztosra lehetett venni, hogy újra fel fog még tűnni.
Koránt sincs egyedül. „Muszlim szuperhős lesz a Marvel’s Avengers egyik fő játszható karaktere!” – örvendezett a média egy másik népszerű videójáték bejelentésén. Ráadásul nemcsak muszlim, de nő is: Ms. Marvel, avagy Kamala Khan bőrébe lehet majd belebújni. Ms. Marvel eredetileg ugyancsak fehér, amerikai nő volt, a legtöbben talán Marvel kapitányként ismerik a tavaly vetített azonos című hollywoodi filmből. A képregényes univerzumban azonban ennek a figurának is több kiadása van, a legújabb, 2014-es egy pakisztáni származású lány, akinek a szuperereje az alakváltás. A muszlim tinédzser lány története önálló képregényszériát kapott, és ugyan egész estés filmet egyelőre nem terveznek belőle, de sorozatot állítólag igen.
FEKETE PÁRDUC
Hogy miért kell lecserélni már létező karaktereket, miért nem lehet inkább egyedit kitalálni? Például mert új márkanevet felépíteni nehezebb – bár azért erre is számos próbálkozás van. Az első dokumentáltan muszlim szuperhős 1944-ből az algériai Kismet, aki fezzel a fején osztotta a pofonokat a náciknak. Ettől függetlenül a kisebbségek nagyon sokáig hiányoztak a képregények hősei közül. Óriási dobásnak számított, mikor a Marvel szárnyai alatt 1966-ban megszületett a Fekete Párduc, azaz T’Challa, a képzeletbeli afrikai Wakanda országának hercege. Történetéből azóta Hollywood 2018-ban szintén filmet forgatott, amely azzal is híressé vált, hogy alig szerepeltek benne fehér színészek. A Fekete Párduc végül több mint 1,3 milliárd dollárt hozott a konyhára, az egyik legjövedelmezőbb szuperhősös film lett, nem csoda, hogy hamarosan érkezik a második része.
A Fekete Párducban alig szerepeltek fehérek
Fotó: Forum Hungary
– A szuperhősös műfaj az Egyesült Államok keleti partjának nagyvárosaiban született, és annak társadalmi sajátosságaiból táplálkozik. A szuperhősöknek ugyanis – mint az Amerikába bevándorló emberek többségének – két identitásuk van: az amerikai, amit a nyilvános térben képviselnek, illetve az őshazából hozott, amit szűkebb közösségeiken belül élnek meg. Az egyik első szuperhős, Superman a sikeres integrációtörténet megtestesítője: egy nagy, megsemmisült kultúra utolsó túlélőjeként érkezett Amerikába, majd felnővén magáévá teszi az ország értékeit és harcol is értük, ha kell – magyarázta lapunknak a társadalmi összefüggéseket Sayfo Omar. Az Avicenna Közel-Kelet-kutatások Intézetének kutatója rámutatott, aligha véletlen, hogy Superman megalkotói, Joe Shuster és Jerry Siegel is zsidó bevándorlók asszimilálódott gyermekei.
Allah nevei. Muszlim karakterek, muszlim alkotóval
Fotó: MTI
A 99
A szuperhősök: példaképek, akiknek jelmezeit gyermekek húzzák magukra. A képregénykiadókra, valamint velük szoros kapcsolatban dolgozó filmproducerekre és játékkészítőkre tehát egyrészt társadalmi, morális nyomás nehezedik, hogy ennek megfeleljenek. Másrészt viszont ez is csak üzlet, méghozzá mióta divatba jöttek a szuperhősös filmek és játékok, egyre nagyobb üzlet, a műfaj reneszánszát éli. Márpedig a feketék, a muszlimok és a nők – és még lehetne folytatni a sort – értékes, óriási piacot jelentenek. „Talán az afroamerikai közösség nem lelkesedik Superman kék szemeiért, és a kétmilliárdos muszlim világ nem tud azonosulni a zöld Hihetetlen Hulkkal? Adjunk nekik saját hősöket!” – gondolhatták a vállalati stratégák.
És a fehér rajzolók agyából kipattant sokszínű szuperhősök futószalagon érkeztek, először csak mellék-, majd egyre fontosabb szerepekben. A feketék, az indiánok, az ázsiaiak, újabban pedig a muszlimok. Pontosabban nem is annyira újabban. – Az első muszlimok által kitalált, muszlim szuperhősökre az ezredfordulóig kellett várni. 2004-ben az egyiptomi AK Comics próbálta meg megalkotni a maga arab, illetve muszlim karaktereit, de addigra már a képregények kora leáldozóban volt az arab világban, így Aya, Zein, Rakan és a többiek nem lettek igazán népszerűek – idézte fel a műfaj szárnybontogatásait Sayfo Omar. Az első „nagyágyút”, A 99-et aztán 2007-ben hívta életre egy amerikai–kuvaiti vállalkozó, Naif Al-Mutawa.
Közzétette: THE 99 Official Page – 2015. július 19., vasárnap
– Ennek története szerint Bagdad 1258-as mongol dúlásakor az alkímiában jártas helyi tudósok 99 drágakőben mentik ki a kor tudományát, amelyek aztán szétszóródnak a világban, és korunkban bukkannak elő. A 99-es szám azért is fontos, mert a muszlimok szerint Allahnak ennyi attribútuma van – például a mindent látó, a hatalmas erejű –, és a köveket megszerző fiatalok így maguk is megkapják az adott „szupererőt”. Őket egy mentor toborozza össze, hogy együtt harcoljanak a gonoszok ellen – elevenítette fel a sorozat alaptörténetét a szakértő. A képregény pedig nagyot futott. – Megjelenése egybeesett Barack Obama közel-keleti megbékéléspolitikájával, ezért a projekt nagy nemzetközi hátszelet kapott. Mint a mérsékelt iszlám megnyilvánulásáról maga az akkori amerikai elnök is méltatóan beszélt. Egyes konzervatív vallástudók viszont blaszfémiának, az Allah neveivel való visszaélésnek ítélték, ezért A 99 képregényeit és rajzfilmjeit több muszlim országban betiltották – mesélt a felemás fogadtatásról.
ALADDIN
Szóval a muszlimok megérkeztek a nyugati szuperhős univerzumba. De vajon a nyugatiak is jelen vannak a muszlim világban? A képregények egyáltalán nem ismeretlenek előttük. – Noha az általános vélekedés szerint az iszlám tiltja a figuratív illusztrációt, a török, perzsa és egyéb művészetekben ez már a középkorban is meglehetősen gyakori volt. Később a modernizáció jegyében a közel-keleti országokban is megjelent a nyomtatás, amit a mozi és a televízió követett, csak a műfajokat úgy adaptálták, hogy azok megfeleljenek a helyi közönség ízlésének és kulturális érzékenységeinek – magyarázta Sayfo Omar. És hogy milyen egy arab szuperhős? – Az individualista amerikai keleti parttal szemben a muszlim társadalmak kultúrája jellemzően kollektív és konzervatív, így az ő hőseik – elég itt az Ezeregyéjszaka Szindbádjára vagy Aladdinjára gondolni – egészen más archetípusokat képviselnek – mutatott rá a különbségekre. A szakember emlékeztetett, hogy elsőként 1964-ben, az Arab–Amerikai Olajvállalat adott ki szuperhősképregényeket a térségben, a közel-keleti viszonylatban kozmopolitának számító Libanonban, de azóta a műfaj mindenütt népszerűnek számít.
