Egyre beljebb nyomul Azerbajdzsán Karabahban

Amikor tíz nappal ezelőtt, szeptember 27-én Hegyi-Karabahban újra megszólaltak a légvédelmi szirénák és tüzérségi tűz alá kerültek a helyi települések, gyakorlatilag minden szakértő hasonló véleményen volt: a konfliktus elhúzódása fogja jelezni, hogy csak egy átmeneti eszkalációról van-e szó vagy teljes értékű háborúról. Tíz nap azonban hosszú idő, és továbbra sem látszik a vége: hiába a nemzetközi békítési kísérletek, a katonai műveletek intenzitása töretlen. Megnéztük, hogy az elmúlt időszakban mit értek el a felek, és mi vethet véget a konfliktusnak.

Sztepanakert, 2020. október 6. Azeri tüzérségi támadás során megrongálódott boltjában sétál egy férfi a vitatott hovatartozású Hegyi-Karabah fõvárosában, Sztepanakertben 2020. október 6-án. Azerbajdzsán és Örményország között a régóta fennálló területi vita miatt tört ki ismét fegyveres konfliktus 2020. szeptember 27-én. A túlnyomórészt örmények lakta Hegyi-Karabah 1996-ban kikiáltotta függetlenségét, de ezt egyetlen ország, még Örményország sem ismerte el. Azerbajdzsán továbbra is saját területének tekinti a hegyi-karabahi enklávét. MTI/EPA/PAN/Areg Balajan Fotó: Areg Balajan

Hegyi-Karabah az elmúlt évtizedekben sem volt egy nyugodt térség, és a konfliktus 1994-es felfüggesztésével minden ott lakó konstans félelemben élt, hogy a harcok bármikor megújulhatnak. Papíron Hegyi-Karabah független lett, de ezt a függetlenséget az ENSZ egyetlen állama sem ismerte el, és a nemzetközi jog szerint a terület továbbra is Azerbajdzsán része maradt. A térségben nem voltak jelen nemzetközi megfigyelők, és mind Örményország, mind Azerbajdzsán részéről soha nem csökkent az agresszív retorika szintje. Ha ehhez hozzávesszük, hogy mindkét fél ezekben az években végig aktívan fegyverkezett, akkor a háború újbóli kirobbanása valójában csak idő kérdése volt.

Aktív harcok a frontvonal mentén

Mert hogy úgy tűnik, valóban teljes értékű háborúról beszélhetünk. A harcok intenzitása az elmúlt napokban gyakorlatilag nem változott, és a felek minden harci eszközt bevetnek, legyen az nehéztüzérség, légi támadások, harci drónok vagy szárazföldi csapatok. A pontos veszteségekről még mindig nem sokat tudni: valószínűleg nagyságrendekkel felülbecsülik a másik oldalt, ugyanakkor Baku még saját hivatalos áldozatokról sem közölt adatot. A beszámolók alapján biztosan több száz halottról beszélhetünk, és köztük egyre több a polgári lakosság is: Azerbajdzsán napok óta aktívan ágyúzza Hegyi-Karabah fővárosát, az ötvenezer fős lakosságú Sztyepanakertet is.

Azeri tüzérségi támadás során rommá vált lakóépületek Sztyepanakertben. Fotó: MTI/EPA/Pan Photo/David Gahramanjan

Az azeri hadsereg szinte a teljes frontvonal mentén nyomul előre, de a legaktívabb harcok Karabah északi részén, Martakert városa környékén, illetve a térség déli és dél-keleti részén zajlanak. Baku legalább 15 települést foglalhatott el – többek között Madagizt, Talist és Fizulit – és még a karabahi hatóságok is elismerték, hogy több helyen taktikai visszavonulásra kényszerültek.

A karabahi erők válaszul azeri területekre lőnek vissza rakéta-sorozatvetők segítségével: az elmúlt napokban Gjandzsa város katonai repülőterét támadták, a hétvégén pedig Mingecsaur ipari városát, amelyben Azerbajdzsán energiájának harmadát adó hőerőmű található.

Sztyepanokert támadása vasárnap

Moszkva kivár

Vajon a felek rosszul válogatták meg a szövetségeseiket? Azerbajdzsán legfontosabb partnere Törökország, és bár a két állam nem tagja közös katonai vagy politikai integrációs szervezetnek, Ankara a konfliktus kirobbanása óta aktívan támogatja Bakut, és ez nem csak a nyilatkozatok szintjén nyilvánul meg. A török hadsereg harci drónokkal és más katonai eszközökkel látja el partnerét, a török katonai tanácsadók pedig feltételezhetően koordinálják az azeri offenzívát.

A keresztény Örményország muszlim államokkal van körülvéve, akikkel még finoman fogalmazva is igen rossz viszonyt ápol, és csak Grúzia felé van kijárata. Jerevánnak Oroszország volt az egyetlen esély a túlélésre, és ebbe maximálisan próbáltak belekapaszkodni: beléptek az orosz katonai szervezetbe, a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetébe (KBSZSZ) és a Moszkva vezetése alatt működő Eurázsiai Gazdasági Unióba is. A Kreml azonban a szoros viszony ellenére sem siet egyelőre a szövetségese támogatásával. Ennek leginkább két oka van: egyrészt Moszkvának az elmúlt időszakban bőven kijutott háborús konfliktusokból, elég Szíriára vagy Kelet-Ukrajnára gondolni. De azokat ők választották meg, és mindegyikből származott geopolitikai vagy belpolitikai előny. Karabah esetében ilyen nem igazán mondható, és nem szívesen találnák magukat egy pusztító azeri–örmény háború közepén. Másrészt egyes szakértők szerint Moszkva büntető politikát is folytat: a 2018-as örmény hatalomváltás óta Jereván próbál egyensúlyozni a Nyugat és Oroszország között, és a kivárással Kreml garanciákat várhat Örményország jövőbeni lojalitására nézve.

Nikol Pasinján örmény miniszterelnök katonai vezetőkkel tanácskozik a vitatott hovatartozású Hegyi-Karabahban október 5-én. Pasinyan a 2018-as örmény forradalom alatt került hatalomra, viszonya Moszkvával nem teljesen felhőtlen Fotó: MTI/EPA/Az örmény miniszterelnök sajtóhivatala

Kiút a konfliktusból azonban egyelőre nem látszik: a nemzetközi közösség hiába próbálja tárgyalóasztalhoz ültetni a feleket, engedményekre sem Baku sem Jereván nem hajlandó. Úgy tűnik, hogy Azerbajdzsán egészen elszánt abban, hogy a közel harminc év óta befagyott konfliktust most katonai úton oldja meg, és visszaszerezze az elveszett területeket, főleg, hogy ezúttal Ankara is mellette áll ebben. Örményország ugyanakkor nem fogja magára hagyni a terület 140 ezres örmény népességét, és végső soron Moszkva segítségnyújtását is kikényszerítheti.