Ez lesz az évszázad üzlete – vagy nem

Minden eddiginél nagyobb projektbe kezdtek az oroszok: a Szibéria Ereje átrendezheti a világ energiatérképét.

Így nem meglepő, hogy aki teheti, az olaját és a földgázát ma már Ázsiába szállítja. A közel-keleti kitermelők a földgázukat ma már csaknem teljes egészében ide exportálják, de még Algériából Ázsiába viszik az energiahordozót annak ellenére, hogy Európa sokkal közelebb van.

Oroszország most a magas árak miatt célozta meg a Távol-Keletet, azonban helyzete különleges: a csővezetékek Európához kötik, így már csak az egyik utolsó belépő lehet az ázsiai földgázpiacokon.

Jelenleg két nagy gázprojekt van folyamatban. A Szibéria Ereje egy független rendszerként van elképzelve, olyan gázmezőket kapcsolnának hozzá, amelyek az európai kereskedelemben nem érintettek. Vagyis Oroszország a kontinensünkre termelő kapacitásaiból ezen keresztül nem irányítana át földgázt Ázsiába, ezért ránk csak áttételesen lenne hatással – például oly módon, hogy melyikbe fektetnek pénzt, melyiket fejlesztik.

A másik projekt, a még tárgyalás alatt lévő Altáj-vezeték azonban már az európai mezőket kötné össze Nyugat-Kínával. Ez sokkal olcsóbb lenne, hiszen rendelkezésre állnak a kiépített termelési kapacitások. Amennyiben ez a tervezet összejönne, az gyorsabban és közvetlenebbül lenne hatással az európai piacokra – hangsúlyozta a szakember, aki szerint a Gazprom így szűkíteni tudná Európában a kínálatot úgy, hogy neki abból nem lenne bevételkiesése.

A Gazprom persze továbbra sem mondhatna le Európáról, hiszen ide jelenleg 150 milliárd köbmétert exportál évente, ezzel szemben a kínai kivitel „csak” 38 milliárd lenne. Viszont Kína ezzel megelőzné Németországot, így egy csapásra a Gazprom legnagyobb exportpiacává lépve elő. Ezzel Európának megszűnne a gázimport-monopolhelyzete, ezért az új vezeték már hatással lehet az itteni árakra is.

Kína energiamixében a földgáz jelenleg mindössze 5 százalékot tesz ki, így már az is hatalmas előrelépés lenne, ha tíz százalékra tudnák növelni ezt az arányt. A szakember szerint a kínai palagáz kitermelése továbbra is kérdéses, hiszen a vitatott területeken sejtett szénhidrogén-készletek még nem is igazoltak – ezért még több évtizedre van szükség ezek kiaknázásához, ha egyáltalán lehetséges.

Emellett egyre sürgetőbben merül fel a környezetszennyezés kérdése, ami a kínai vezetés számára ma már megkerülhetetlen. Ezért ha az energiamérlegben jelenleg 65 százalékos súllyal latba eső szenet le akarják építeni, az még tovább növelheti a földgáz iránti keresletet. Ugyanis a zöld energia hasznosítása még gyerekcipőben jár, akár húsz-negyven évre is szükség lehet ahhoz, hogy észrevehető legyen.

Felvetésünkre, hogy volt már olyan, mikor az oroszok lemondták egy gázvezeték megépítését – ez történt a Déli Áramlattal –, a szakértő megjegyezte: nem lehetünk biztosak abban, hogy minden kérdésben megállapodott a két fél. Többször elmondták ugyanis, hogy aláírták a szerződést, de rendre kiderült, több kérdés még nem tisztázott. „Most azt mondták, hogy elkezdődött az építés, de ezt mondták a Déli Áramlat kapcsán is, abból sem lett semmi, így még vannak bizonytalanságok” – emelte ki Deák.

Ilyen például az, hogy az orosz fél a szankciók és az olajáresés után felvetette az Altáj-vezeték kérdését, ami a Szibéria Erejével együtt nem látszik túl értelmes projektnek, és a kínaiaknak nem is lenne szükségük rá. „Meglehetősen maszatos ez a történet: nincs semmiféle bizonyosság a tekintetben, hogy egyáltalán megállapodtak-e a felek” – hangsúlyozta a szakértő, aki szerint a legfőbb kérdés a jövőben éppen az áraké lesz. Az oroszok ugyanis egy nagy kínai kölcsönben reménykednek a vezeték fejlesztéséhez, azonban erről a kérdésről még mindig folyamatban vannak a tárgyalások.