Globális hajsza a lítium után

A fosszilis üzemanyag helyett lítiumos akkumulátorokkal működő autók és teherautók a jövő közlekedését jelentik. Az újratölthető lítiumelemekkel hajtott járművek a globális éghajlatváltozás miatt aggódók számára is elfogadhatók. A kérdés az, hogy lesz-e elég lítium?

Négyezer méter magasan Argentína északi részén. Könnyűfém, nehéz munka árárn Fotó: Enrique Marcarian Forrás: Reuters

Az elemi állapotú lítium ezüstös színű, lágy fém, sűrűsége körülbelül a víz fele. Ez a legkönnyebb fém a periódusos rendszerben. Az elemet 1817-ben Johan August Arfwedson svéd kémikus fedezte fel a szürkés színű petalit ásvány elemzésekor. Egy addig ismeretlen elemet sejtett az ismertek között, amelynek kémiai tulajdonságai hasonlók a káliuméhoz és a nátriuméhoz.

Ezt a fémet az elektromos autók megjelenése előtt évtizedek óta bányászták. Különleges tulajdonságainak köszönhetően mindenféle termékben felbukkan az ütésálló üvegtől kezdve a gyógyszereken át.

A Deutsche Bank elemzése szerint 2018-ban ezek a termékek a világ lítiumigényének közel felét jelentették. A negyedét a mobiltelefonokban, a laptopokban és az ezekhez hasonló termékekben található akkumulátorok gyártása során használták fel.

A maradék 25 százalék jut az újonnan megjelent elektromos járművek akkumulátoraira. Ez a megoszlás hamarosan alaposan átalakul: néhány előrejelzés szerint 2025-ig a lítium iránti kereslet felét az elektromos járműipar köti le.

A fém iránti globális igény legalább 300 százalékkal emelkedik a következő 10-15 évben, nagyrészt azért, mert az elektromos járművek értékesítése várhatóan drámai mértékben nő. Jelenleg mintegy kétmillió elektromos jármű gurul az egész világon, 2030-ra ez a szám 24 millióra nőhet.

A dinamikusan bővülő kereslet hatására a lítium ára emelkedik. Különösen nagyot drágult 2018-ban, amikor olyan hírek jelentek meg, hogy csökkennek a készletek. „Ezek a vészforgatókönyvek valószínűleg túlzók” – idézte Lisa Stillings geológust, az Egyesült Államok Geológiai Szolgálatának munkatársát a Sciencenews.org.

A lítium a földkéreg mintegy 0,002 százalékát teszi ki, ami geológiai szempontból nem számít túlzottan ritkának. A kulcs az, hogy tudjuk, hol van megfelelő koncentrációban ez a fém a gazdaságos kitermeléshez. A kérdés megválaszolására a kutatók azt elemzik, hogy a szél, a víz, a felszíni hőmérséklet hol hozhatott létre fémben gazdag lelőhelyeket.

Négyezer méter magasan Argentína északi részén. Könnyűfém, nehéz munka árán
Fotó: Reuters

Ilyen helyek közé tartozik Chile, Argentína és Bolívia „lítiumháromszögnek” nevezett lapos sivatagi medencéi. Hasonlóan ígéretesek egyes vulkáni sziklák Ausztráliában, az Egyesült Államokban és Kanadában.

A „fehér aranynak” is nevezett lítium új lelőhelyeinek megtalálása és kitermelése új geológiai, geokémiai és hidrológiai kutatásokat igényel. Az Egyesült Államok nem egyedül kutat az újabb lítiumforrások után, Kína, az Európai Unió és mások is lelőhelyeket keresnek.

A lítiumbányászat egyik fenyegető problémája, hogy a tiszta energia alapját jelentő fém előállítása korántsem teljesen tiszta. A lítium kivonása és kereskedelmi forgalomban kapható formába – például lítium-karbonát vagy lítium-hidroxid – történő átalakítása mérgező hulladékot eredményezhet, ami a környezetet károsíthatja.

A kínai tibeti fennsík lítiumbányájából származó szivárgás 2009-ben megölte a halakat és a közeli folyóban szomját oltó lábasjószágot. A dél-amerikai kitermelést a szűkös vízkészletek akadályozzák. A korábban említett lítiumháromszög a Föld egyik legszárazabb helye, miközben a bányászatnak sok vízre van szüksége.

A lítiumkitermelés 2016-ban 35 ezer tonna volt a világon, míg a rendelkezésre álló készleteket 40 millió tonnára becsülik. A Deutsche Bank számításai szerint ez akkor is elég lenne 185 évig, ha a piac a háromszorosára növekedne. És majd csak kitalálunk valamit, mire elfogy a lítium.