Miért örülnek ők ennyire a skót buktának?

Obama mellett nemcsak a NATO és egyes uniós pártok potentátjai, hanem több európai ország vezetője is kitörő örömmel fogadta a skót függetlenségi törekvések bukását.

Schulz ugyanakkor arról is beszélt, hogy a népszavazás mintaszerű demokratikus eljárás volt, az Európai Uniónak pedig nem feladata beleszólni tagállamai belső ügyeibe, így abba sem, hogy milyen helyzetben legyen Skócia Nagy-Britanniában. Ezzel viszont némiképp ellentétes lehet, hogy nem olyan régen maga Barroso is beszállt az ijesztgetéskampányba, amikor azzal fenyegette meg a skótokat, hogy az Európai Unió évekig előszobáztathatja őket, mielőtt újra uniós tagállammá válhatnak – így egyébként nem sokkal maradt le Rasmussentől, aki pedig Skócia NATO-tagságának elvesztésével riogatott.

Az Shulz szavaiból is levezethető, hogy uniós szinten miért lelkesedtek Nagy-Britannia fenntartásáért – mint mondta, „az EU-nak éppen elég gond a 28 tagország közösségének egyben tartása” –, ahogy a NATO is az egyik legerősebb tagállama, Amerika megbízható szövetségese, Nagy-Britannia stabilitásában érdekelt.

Ugyanakkor a híradások a cseh és a spanyol kormányfő gratulációját is az elsők között hozták le, akik szintén alapvetően az európai értékek, a közös Európa és a stabilitás szentséges eszméjébe csomagolva üdvözölték a birodalom egyben maradását.

Az, hogy a spanyol miniszterelnök örömmel fogadta a skótok döntését, teljesen érthető: Katalónia parlamentje ugyanis szombaton tárgyalja a hasonló témájú, a Spanyolországtól történő elszakadásra rákérdező referendum kiírását. Mariano Rajoy spanyol kormányfő sietett leszögezni: a skótok jól döntöttek, és azáltal, hogy Nagy-Britannia részei maradtak, „elkerülték a súlyos gazdasági, társadalmi, intézményi és politikai következményeket”. Artur Mas katalán miniszterelnök viszont továbbra is elszánt; mint mondta, a skót népszavazás eredménye nem befolyásolja a katalán függetlenségi törekvéseket, a katalánok továbbra is arra készülnek, hogy november 9-én megtartják a tervezett referendumot – Madrid ugyanakkor alkotmányossági kifogásokkal készül a népszavazás kiírásának megakadályozására, így még korántsem biztos, hogy Katalóniának egyáltalán lesz esélye véleményt nyilvánítania a saját sorsáról.

Míg a spanyol miniszterelnök közvetlenül nem célozgatott a skót népszavazás és hazájának kisebbségei közti relációkra, Bohuslav Sobotka cseh miniszterelnök nem is rejtette véka alá, mitől félt. Mint mondta, „Nagy-Britannia szétesése nacionalista hullámot váltott volna ki, amely a következő években egy sor további európai államot destabilizált volna”. Bár Csehországban a világháború utáni brutális etnikai tisztogatásnak köszönhetően a korábbi csaknem hárommillió németből nem sok maradt, és azok autonómiája is erősen korlátozott; ugyanakkor a mai napig érvényben vannak azok a Benes-dekrétumok, amelyek háborús bűnösnek mondják ki – a magyarok mellett – az összes németet is; nem mellesleg a mai napig heves reakciókat vált ki a csehekből akárcsak a diszkriminatív törvények megkérdőjelezése is.

Ami a székelyeket illeti

A Sobotka által is említett dominóeffektusra sokan alapoztak Székelyföldön is, valószínűleg ők nem osztoznak a cseh kormányfő örömében. Ugyanakkor a skót függetlenség bukása a román elitet is felbátorította az agresszívabb véleményformálásra: alig néhány órával a népszavazás eredményének közlése után Victor Ponta román miniszterelnök interjút adott az Adevarul című napilapnak, amelyben annak a véleményének adott hangot, hogy a székely autonómiával kapcsolatos elképzelések túlmennek minden határon. A kormánypárti PSD szenátora ennél is ellenségesebb volt, mint mondta, „méltánytalan, irreális és elfogadhatatlan” cél az autonómia. A legmesszebb azonban Andreea Paul, a román ellenzéki PDL első alelnöke ment: kijelentette, hogy az RMDSZ autonómiatervezete nem csak alkotmány- és Európa-ellenes, hanem mindemellett szélsőséges nézőpontot tükröz és gyűlöletet szít.