Kölcsönös megértésre várva

Míg az erdélyi magyarok koszorúzással, gyászszalagos zászlókkal emlékeznek meg a száz évvel ezelőtti országcsonkításról, addig a román történészek a trianoni döntés napját ünneppé nyilvánító törvény mielőbbi aláírását várják Klaus Johannis államfőtől. Gortvay István ügyvéd, a Székely Nemzeti Tanácsot létrehozó Urmánczy Nándor néhai országgyűlési képviselő unokája szerint lehetetlen feszültség nélkül kezelni Trianon tematikáját a magyar–román viszonyban.

Kövér László mondott beszédet Erdély első Trianon-emlékművének avatásán Farkaslaskán 2010-ben Fotó: Haáz Sándor Forrás: Haáz Sándor

Erdély-szerte több mint száz településen emlékeznek meg a trianoni békediktátum századik évfordulójáról. Az Erdélyi Magyar Szövetség, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács vezetői, tagjai és szimpatizánsai – a járványhelyzet miat­ti óvintézkedések miatt kis létszámú csoportokban – június 4-én 17.30-kor (romániai idő szerint) egy időben helyeznek el koszorúkat, virágokat a nemzeti emlékhelyeknél. Háromszéken a magyar szervezetek azzal a felhívással fordultak a lelkészekhez, hogy a századik évfordulón fél hatkor szólaltassák meg a templomok ­harangjait, a székelyek, magyarok pedig viseljenek fekete gyászszalagot, és gyászszalaggal tűzzék ki a magyar vagy a székely zászlót a házaik­ra. Közben a trianoni döntés napját ünneppé nyilvánító jogszabály mielőbbi aláírását, kihirdetését sürgette Klaus Johannis államfőtől a ­Romániai Történészek Országos Bizottsága, amely közleményben üdvözölte a törvény parlamenti elfogadását. – Míg 1918. december elseje a román nemzet egyesülésének kinyilvánítása, addig Versailles-ben, a Trianon-palotában 1920. június 4-én aláírt szerződés ennek az akaratnak a nemzetközi szintű elismerését jelenti – fogalmaztak a román történészek.

Gortvay István ügyvéd, a Székely Nemzeti Tanácsot Erdély és Magyarország területi integritásának megőrzéséért 1918-ban létrehozó Urmánczy Nándor néhai országgyűlési képviselő unokája szerint lehetetlen feszültség nélkül kezelni Trianon tematikáját magyar–román viszonyban. – Idő és a realitások felismerése kell mindkét oldalról. És persze még valami. Jóindulat, bizalom és hit, hogy nem akarunk a másiknak rosszat. Lehet erre azt mondani, hogy ez naivitás, irrealitás, de a világ mai tendenciáit, az exponenciális növekedést és a jövőképeket figyelembe véve, összefogás és kölcsönös megértés nélkül a kis (kelet-közép-európai) országok már középtávon is kiírják magukat mint entitásokat a történelemből – fogalmazott a Magyar Nemzetnek Gortvay István.

Kövér László mondott beszédet Erdély első Trianon-emlékművének avatásán Farkaslaskán 2010-ben
Fotó: Haáz Sándor

A székelyföldi Maroshévízen született Urmánczy Nándorról unokája azt emelte ki, hogy ezer szállal kötődött az országhoz és szűkebb pátriájához, Erdélyhez. – 1902-től tizenhat éven keresztül országgyűlési képviselő és függetlenségpárti. Az I. világháborúban 47 évesen önkéntes, publicisztikáiban a magyar katona folyamatos és kérlelhetetlen védelmezője. Az ország megcsonkítása után az erdélyi képviselőség megszűnt. Minden, amiért harcolt, amit képviselt – az ország függetlenségén és családján kívül – eltűnt. További életének, munkásságának kizárólagos célja a revizionizmus lett – mondta Gortvay István. Úgy vélte, a vesztes oldaláról nézve történelmileg, politikailag és lelkileg ez teljesen érthető hozzáállás. – Lásd Elzász Németországhoz csatolása 1870-ben és a franciák küzdelme a visszaszerzéséért – tette hozzá.

Fodor János marosvásárhelyi történész a trianoni döntés közvetlen romániai, erdélyi utóéletével kapcsolatban lapunknak elmondta, a békeszerződést be kellett terjeszteni a parlament elé, Románia esetében ez még ugyanazon év augusztus 30-án történt, amikor ezt törvénybe iktatták, és szeptember 21-én megjelent a román hivatalos közlönyben. – Ami a magyar közösséget illeti, a kiútkeresés már az impériumváltás első, 1918 utáni szakaszában elkezdődött. A békeszerződés aláírásáig, sőt rövid ideig azt követően is többnyire a politikai passzivitás volt jellemző. Aztán létrejöttek azon politikai formációk, illetve 1922-től az a romániai Országos Magyar Párt, amely már többnyire szervezett formában képes volt ellátni a közösség politikai képviseletét – fogalmazott Fodor János.