Vlagyimir Iljics Lenin – orosz forradalmár, a világ első szocialista államának a létrehozója 53 éves korában, 1924 januárjában hunyta le örökre a szemét. Hat nappal később a kommunista vezér bebalzsamozott testét egy erre a célra felépített mauzóleum üvegfedelű koporsójában helyezték el a Vörös tér kiemelt helyén. Azóta is ott fekszik.
Az Oroszországi Építészek Szövetsége szeptember 11-én nyilvános pályázatot hirdetett: a résztvevőknek új funkciókat kellett kitalálnia Lenin mauzóleuma számára. – Az októberi szocialista forradalom vezérének, V. I. Leninnek a vörös téri mauzóleumban történő elhelyezése annak az országnak a szívében, amely felismerte a történelmi hibáit (…), az orosz ortodox hagyomány és a vezér végső akaratának a megsértését jelenti – állt a pályázat leírásában.
Lenin eredeti, fából készült ideiglenes mauzóleuma 1924-ben. Forrás: Wikimedia
Néhány nap után azonban a szervezők visszakoztak, és a pályázati kiírás eltörléséről döntöttek. A szövetség vezetője, Nyikolaj Sumakov szerint életveszélyes fenyegetéseket kaptak, és „túl sok lett a negatív érzelem” az ügy körül. Az orosz Kommunista Párt – az ország második legnagyobb pártja – büntetőeljárással is megfenyegette a szervezőket.
– Az új alkotmány egyik paragrafusa egy egységként tekint a történelmünkre: birodalmi, szovjet és jelenkori. Ez egy bűncselekmény, mert megsérti a történelmi jogfolytonosságot. (…) Senkit sem hagyunk ásni a Vörös téren – mondta a Kommunista Párt vezetője, Gennagyij Zjuganov.
A mauzóleum jelenlegi gránitépülete 1930-ban épült, és az eredeti fából készült építményt váltotta fel. A szovjet időszakban a szocialista államalapító testéről legalább harminc ember gondoskodott: vigyáztak a szarkofágra, a test megfelelő hűtésére és megvilágítására, és őrizték azt a nap minden szakában. Napjainkban Lenint másfél évente „tartják karban” – a szakértők egy speciális oldatba mártják, hogy fenntartsák a test konzervált állapotát.
A szovjet hatóságok 1925-ben pályázatot hirdettek a mauzóleum megépítésére. Az egyik pályázó, Fjodor Sehtel tervei, aki egy grandiózus egyiptomi piramis formájában képzelte el az épületet
Lenin testéről 1989 óta folynak heves viták az orosz társadalomban, de az ellentétek valójában már korábban is jelen voltak, ám Lenin a szovjet időszak alatt tabunak számított. Az elmúlt évszázad során többen próbálták megrongálni az épületet és a szarkofágot, sőt történt kísérlet a halott vezér lelövésére is. A mauzóleum körüli ideológiai gondok Nyikita Hruscsov szovjet párttitkár idejében is előjöttek: 1953-ban, Sztálin halála után az ő teste is a mauzóleumba került, az épület feliratát pedig kiegészítették a nevével. Sztálin azonban nem sokáig volt a vörös téri mauzóleum lakója: 1961. október végi estéjén a teret lezárták, a feliratot lecserélték az eredetire, Sztálint pedig a Kreml falánál lévő temetőben temették el.
1990-ben a mauzóleum és a temető az UNESCO világörökség részévé vált. Az állami Összorosz Közvélemény-kutató Intézet 2017-ben készült felmérése szerint egyébként a lakosság 63 százaléka támogatja Vlagyimir Iljics Lenin újratemetését, azonban a válaszadók szerint nem a közeljövőben, hanem majd akkor, „amikor nem lesz már az a nemzedék, akiknek még mindig drága Lenin személye”.
