London életfogytiglannal büntetné az embercsempészeket

Az Egyesült Királyság szigorítaná az illegális migráció szervezőire kiszabható büntetést.

Dover, 2020. augusztus 13. Illegális bevándorlók Dover kikötõjébe érkeznek a brit határõrség vízi jármûvén 2020. augusztus 13-án. Augusztus elsõ tíz napjában csaknem 700 migráns érte el a brit partokat Franciaország felõl a La Manche-csatornán. MTI/EPA/Andy Rain Fotó: Andy Rain

Miközben a londoni Heathrow repülőtéren a szigorú járványügyi intézkedések miatt akár hét órát is várakozniuk kell az utasoknak a beléptetésre, a La Manche csatornán keresztül egyre többen próbálkoznak illegálisan bejutni az Egyesült Királyságba. Az embercsempészek felfújható motorcsónakokban indítják útnak a szigetországba készülő migránsokat, ami a Calais és Dover közötti alig ötven kilométeres távot tekintve nem is tűnik olyan reménytelennek, mint például Líbiából útra kelni. A Nagy-Britanniát a kontinenstől elválasztó tengerszoros azonban a világ egyik legnagyobb forgalmú hajózóútvonala, ezért az átkelés rendkívül veszélyes – az elmúlt két évben legalább tízen vesztették életüket. Mégis, a migránsok akár gyermekeikkel is vállalják a kockázatot, és a sikertelen kísérletek után is újra és újra megpróbálkoznak az átjutással.

A hivatalos adatok szerint 2020-ban 8417-en érték el a brit partokat, csaknem négyszer annyian, mint az előző évben. Idén pedig a téli hideg ellenére is 531 migráns érkezett, ami negyven százalékkal több, mint a tavalyi év azonos időszakában.

És ezek csak a brit hatóságok által előállított bevándorlók. A vízre bocsátott migránscsónakok egy részét még a francia partok közelében visszafordítják, és nyilván vannak olyanok is, akiknek sikerül észrevétlenül átjutniuk a csatornán.

Míg a Calais közelében parkoló kamionokban vagy a vasúti kocsik alatt elrejtőző bevándorló jó része egyénileg próbál átjutni a határon, a csónakos átkelést az embercsempészek szervezik, és ha az sikerrel jár, akár 3500 eurót is elkérhetnek egy-egy migránstól.

Migránsok próbálnak kamionokat megállítani még 2015-ben a calais-i „dzsungel” közelében. A helyzet azóta sem sokkal jobb.
Fotó: Reuters/Philippe Wojazer

Priti Patel brit belügyminiszter ezért életfogytiglani börtönbüntetésre kívánja növelni az embercsempészetért kiszabható legsúlyosabb büntetést, amitől azt reméli, nagyobb elrettentő erővel bír majd, mint a jelenlegi 14 éves korlát.

Ez ugyanis a gyakorlatban alig ötévnyi valóban letöltendő büntetéssel végződik, miközben az életfogytiglanra ítéltek átlagosan 16 évet töltenek rács mögött. A minap Boris Johnson miniszterelnök is megerősítette, hogy határozottan fel fognak lépni az embercsempészek ellen, akik életeket kockáztatva tesznek szert hatalmas bevételekre – egyes becslések szerint az embercsempészet ma már jövedelmezőbb „üzletág”, mint a kábítószer-kereskedelem. – Kíméletlenül meg fogjuk szigorítani a büntetését mindazoknak, akik részt vesznek a La Manche csatornán folyó embercsempészetben – mondta Johnson.

Az illegális migráció mögötti szervezett bűnözőket azonban nem könnyű felelősségre vonni. Legtöbbjük eleve nem az Egyesült Királyságban működik, és gondosan ügyelnek arra, hogy ne vegyenek részt közvetlenül az akciókban. Beszámolók szerint sokszor a Calais-ban várakozó migránsok közül verbuválnak segítőket, akik így dolgozzák le a csempészeknek fizetendő fejpénzt.

Illegális bevándorlók Dover kikötőjébe érkeznek a brit határőrség vízi jármûvén
Fotó: MTI/EPA/Andy Rain

A bevándorlás korlátozását szorgalmazó Migration Watch UK szervezet szerint éppen ezért a legnagyobb elrettentő erővel az bírna, ha az illegálisan érkezőket azonnal visszatoloncolnák a kontinensre.

A brit hatóságok azonban még akkor is csak a migránsok töredékét küldték vissza, amikor az Egyesült Királyság az Európai Unió tagjaként hivatkozhatott volna a dublini egyezményre, miszerint a menedékkérelmet az első biztonságos országban kell beadni. A brexit után azonban jogilag még nehezebbé vált a kitoloncolás.

Melanie Phillips, a londoni Times sokszor kényes kérdéseket is feszegető publicistája szerint azonban még az sem elvárható, hogy egy ország minden valódi menekültet befogadjon, az pedig különösen nem, hogy befogadja azokat, akik pusztán jobb életre vágynak. Ezért úgy véli, hogy a szigetországnak ki kellene lépnie az emberi jogok európai egyezményéből is, mert az ebben megfogalmazott univerzális jogok aláássák azt az állampolgári szerződést, amelynek értelmében a lakosság az állam törvényeinek betartása és adóterheinek viselése fejében szolgáltatásokat kap az államtól. Phillips szerint a kormány egyetért azzal a céllal, hogy véget kell vetni a bevándorlási törvények kijátszásának, de az ehhez szükséges eszközöket nem meri alkalmazni.