Egy dél-koreai bíróság ma elrendelte, hogy a japán kormánynak kártérítést kell fizetnie tizenkét, még élő, a második világháború alatt a japán császári hadsereg által szexrabszolgaságra kényszerített nőnek. Az áldozatok még 2016-ban perelték be a tokiói kormányt a háború idején elkövetett emberrablás, szexuális erőszak és kínzás bűntette miatt.
Az akkoriban a tízes éveik végén, a húszas éveik elején járó nőket a megszállt Koreai-félszigeten szedték össze több százezer sorstársukkal együtt, s hurcolták őket bordélyházakba, ahol, visszaemlékezések szerint, a „vigaszhölgyeknek” nevezett kényszerprostituáltaknak naponta egyenként húsz-negyven katonát kellett „megvigasztalniuk”
– emlékeztetett a bírói ítélet. A japán megszállás 1945-ben ugyan véget ért, de az áldozatok maradandó lelki károsodást szenvedtek, nem beszélve a társadalmi megbélyegzettségről. A felperesek százmillió von (91 ezer dollár) kártérítést követeltek, s ezt a bíró meg is ítélte, hozzátéve, hogy a lelki kár ennek a sokszorosa.
Japán miniszterelnökök sora kért az elmúlt évtizedekben bocsánatot, továbbá Tokió szerint az ügyet egyszer s mindenkorra elrendezték a kétoldalú kapcsolatokat normalizáló 1965-ös egyezményben. Dél-Koreában azonban abban az időben katonai diktatúra volt, és így sok koreai szerint a megállapodás nem volt méltányos. Egy másik fontos alku 2015-ben köttetett, amikor Japán újfent bocsánatot kért, és nyolcmillió dollárt ígért egy, a túlélő „vigaszhölgyek” támogatását végző alapítványnak. E létező megállapodások ellenére – legalábbis a mai ítélet szerint – a felpereseknek joguk volt kártérítésért folyamodniuk. Az ítélethirdetés után a szöuli külügyminisztérium közölte: tiszteletben tartja a döntést, és megtesz mindent, hogy visszaállítsa az áldozatok méltóságát. A tárca ugyanakkor elismerte a 2015-ös egyezményt, de kijelentette: meg fogja vizsgálni a bírósági határozat hatását a diplomáciai kapcsolatokra, és erőfeszítéseket tesz a két ország közötti kapcsolatok konstruktív építésére a jövőben. Japán kormánytisztviselők hevesen bírálták az ítéletet, Kato Kacunobu kabinetfőtitkár pedig egyenesen rendkívül sajnálatosnak és abszolút elfogadhatatlannak nevezte az esetet. Mint mondta, Dél-Koreának nincs joghatósága Japán felett, s Tokió már számtalanszor kérte szomszédját, hogy hagyjon fel a követelőzéssel és a nemzetközi jog megsértésével.
Szakértői becslések szerint mintegy kétszáz-ötszázezer nőt kényszerítettek Koreából és más ázsiai országból erőszakkal japán szexrabszolgaságba.
Sokukat azzal tévesztettek meg, hogy munkát ajánlottak nekik Japánban vagy a Japán által megszállt területeken.
A legtöbbjüket azonban brutális erőszakkal szakították el családjuktól, és hurcolták japán bordélyokba. A téma azóta is mérgezi a két ország kapcsolatát. Miután 2017-ben szobrot emeltek Szöulban az áldozatok emlékére, japán elhalasztotta a gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztéséről szóló tárgyalásokat, s visszahívott két diplomatát Dél-Koreából. A helyzet azóta is csak romlott. 2018-ban a dél-koreai legfelső bíróság úgy döntött, hogy az állampolgárok beperelhetik a háború alatti kizsákmányolásban érintett japán cégeket koreai kényszermunka alkalmazása miatt. Az egyébként történelmi időkre visszatekintő ellentét 2019 decemberében csúcsosodott ki egy katonai incidenssel: Tokió azzal vádolta Szöult, hogy egy dél-koreai romboló célkereső radarja befogott egy felderítő úton lévő japán harci gépet, a másik fél szerint pedig a japán gép veszélyesen közel repült a hajóhoz. Hónapokkal később kereskedelmi háború tört ki a két ország között: Japán megszüntette Dél-Korea kedvezményes kereskedelmi státuszát, Szöul pedig a minimálisra csökkentette a kereskedelmet. A dél-koreai polgárok sem maradtak ki az adok-kapokból: aktivista csoportok a japán áruk bojkottjára hívták fel a kormányt és a lakosságot.
