A mentegomb jó kezekbe került, ám az altábornagy testét sem hagyták méltatlan módon a kivégzés helyszínén elföldelni. Másnap, az éjszaka leple alatt tisztiszolgáját, Kovács Mihályt a parancsnokához való hűség és mélységes ragaszkodás arra indította, hogy felettébb kockázatos vállalkozásba fogjon. Kádár Ferenc szavai szerint az osztrák önkény tobzódásának legsötétebb korszakában lopta ki szeretett parancsnokának még el nem temetett holttestét bocsárdi Vörös Márton segítségével, a kivégzés egyik szemtanújával. A sírást elfojtani alig tudó két ember az őröket lefizetve kicipelte a tetemet, és a kint hagyott kétkerekű taligára téve a Thököly téri templommal szemben lévő utcába, bérelt szállásukra vitte. Itt megmosdatták, fehér lepedőbe csavarták, majd összerakták és átkötötték a közeli lövéstől szétroncsolódott koponyáját.
– Gondoljunk csak bele, milyen lelkiállapotban lehettek – tűnődik Kádár Ferenc, miközben a történetet mesélve az ő hangja is többször elcsuklik.
Miután egy egyszerű fakoporsóba helyezték, a temetőőrt busásan lefizetve temették el egy B. B. monogrammal megjelölt sírba. A hűséges tisztiszolga később innen is kiásta, és Katalinfalvára vitte, ahol egyházi szertartással a templom alatti családi sírboltba fektették. Végső nyugalomra azonban 1872-ben lelt; október 6-án a család kérésére a mártír földi maradványait ugyancsak Kovács Mihály szállította Németelemérre, ahol gyászszertartással október 7-én a Szent Ágoston tiszteletére felszentelt, római katolikus templom szentélye alatti kriptában helyezték el. Kovács Mihály a saját életét is kockára tette, mivel képtelen lett volna megbékélni azzal, hogy kivégzett parancsnoka holttestével is méltatlanul bánjanak. Lojalitása és áldozatkészsége nem maradt hála nélkül. A főtiszt egyik lánya, Bobor Györgyné Kiss Róza jóvoltából a földesúri leszármazottak élete végéig tisztességes kegydíjat folyósítottak neki. Kilencvenévesen hunyt el; még részt vett az aradi Szabadság-szobor leleplezésén 1890. október 6-án, melynek talapzatán az ő arcképe is megtalálható dombormű formájában.
Kiss Ernő vértanú földi maradványai tehát hosszú időt és sok kockázatos vállalkozást követően méltó helyre kerültek, mentegombját pedig azóta is nagy becsben tartják. Kádár Ferenc szerint bizonyára előfordult, hogy elődei szorult helyzetbe jutottak, hiszen a két világháború, Trianon, majd a kommunizmus évei alatt – főleg Erdélyben – nem volt könnyű sorsuk. A magyar lelkű emberek értékrendje azonban még rendben volt, a gomb így a mai napig megvan.
(A borítóképen Kádár Ferenc operaénekes a gyűrűbe foglalt mentegombbal. Fotó: Bach Máté)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!