Ez volt minden idők egyik legrosszabb filmje

Számos stábtag utólag büszkén emlékszik vissza rá és kicsit rock ’n’ rollnak tartja, amiért bekerült a filmtörténetbe a híresen rossz horror kapcsán, de vannak, akiknek traumatikus élményt jelentett. Ugyanis nemcsak a vásznon, hanem a forgatás során is elszabadult a pokol, Val Kimer pedig (a színész április 2-án hunyt el) nem kevés olajat öntött a tűzre.

H.G. Wells kultikus regényét már több alkalommal filmvászonra adaptálták, az első feldolgozást, az 1932-es Elveszett lelkek szigetének a bemutatóját még megélte az író és szívből utálta, az 1977-es, szintén nem túl acélos Dr. Moreau szigetét pedig Richard Stanley rendező még kölyökként látta, és annyira felháborította, miként dolgozták fel az általa oly kedvelt könyvet, hogy már akkor a fejébe vette, egyszer majd ő maga filmesíti meg. Nem sejtette, hogy az álma megvalósítása végül rémálomba torkollik, miként a Lost Soul: The Doomed Journey of Richard Stanley's Island of Dr. Moreau című dokumentumfilmben elmondta, az egyik első és legnagyobb hibát akkor követte el, amikor felkereste Val Kilmert.
 

Val Kilmer a Dr. Moreau szigete című filmben Forrás: Facebook

Az alkotónak igencsak határozott, vagány és extravagáns elképzelései voltak az adaptáció kapcsán, olyannyira, hogy enyhén szólva sem volt könnyű meggyőznie a producereket, hogy nyúljanak a zsebükbe a nem éppen Hollywooddal kompatibilis merész víziójának finanszírozása kapcsán. A történet már önmagában bizarr, egy hajótöröttről szól, aki egy messzi, a civilizációtól elzárt szigeten találja magát, ahol egy zseniális, de megtébolyodott és mindenki által halottnak hitt tudós emberek és állatok keresztezésén kísérletezik, majd idővel a torz lények fellázadnak ellene. 

Marlon Brandót viszonylag hamar sikerült leszerződtetni a főszerepre és papíron telitalálatnak is tűnt, 

hiszen a zakkant, önhatalmú doktor karaktere sok szempontból emlékeztet az Apokalipszis most Kurtz ezredesére, viszont bár a színész rangot adott a filmnek, nem számított olyan névnek, aki miatt a fiatalok is csoportosan váltanának rá jegyet. Kellett tehát egy aktuális sztár; felmerült Bruce Willis is, de ő épp válófélben volt Demi Moore-ral, a bonyolult jogi procedúra miatt pedig nem hagyhatta volna el az Egyesült Államokat, hogy elutazzon Ausztráliába a forgatásra. 

Menet közben viszont képbe került Val Kilmer, aki azonban cseppet sem az a visszafogott, önironikus, humoros és kedves figura volt akkoriban, mint ahogyan a róla szóló Val című dokumentumfilmben megismerhettük, ekkortájt a karrierje abszolút csúcsán volt, körülrajongták a Mindörökké Batman kapcsán és igencsak lekezelően érzékeltette, hogy az ő ideje túl értékes ahhoz, hogy túl sokat fecséreljen el belőle a Dr. Moreau szigetére, így csak fele annyi forgatási napot vállalt, mint amennyi szükséges lenne. 

Stanley nem ereszthette el a kezét, mert tudta, az egész projektet dobja a New Line Cinema ez esetben, így a hajótörött helyett az őrült tudós jobbkezének karakterét osztotta rá. A megjelenésével rögvest háromszorosára nőtt a tervezett költségvetés, ekkor azonban még senki nem sejtette, milyen anyagi katasztrófa felé száguldanak, miként a rendező sem, hogy négy nappal a forgatás megkezdése után kirúgják a filmből.
 

Val Kilmer ugyanis az első pillanattól kezdve beleszólt a munkájába a legapróbb részletekig, nem azért, mert szívén viselte volna, mi sül ki belőle, szimplán hatalmi harcból, dominálni akart a rendező felett. Utóbbi húzta a rövidebbet, akinek más problémája is volt, a méregdrága díszleteket ugyanis elpusztította a cunami, mentálisan kikészült, így villámgyorsan megváltak tőle. Stanley sokáig képtelen volt kiheverni az álmának a szertefoszlását, évekig nem filmezett, de később is csak szerényebb produkciót készített.
 

És az akkori lelkiállapotát jól jellemzi, hogy több alkalommal is egy mutáns lény jelmezében belógott a forgatásra statisztának álcázva magát; többen tudtak a magánakciójáról, és féltek, hogy majd felgyújtja a díszleteket vagy másként szabotálja az alkotás elkészülését, de igazából csak a kíváncsiság vezérelte.

A New Line Cinema ezt követően leszerződtette A mandzsúriai jelölt és a Ronin régimódi és híresen keménykezű rendezőjét, John Frankenheimert, de ő sem tudott rendet teremteni. Marlon Brando is megérte ugyanis a pénzét, mint oly sokszor a pályája későbbi szakaszában, ezúttal sem volt hajlandó megtanulni a szöveget, folyamatosan a fülhallgatón kellett felolvasni neki – és az adásba nemegyszer belezavart a rendőrség frekvenciája –, idiótábbnál idiótább öltekkel állt elő – például kitalálta, hogy a karaktere a nagy kánikula ellen hordjon egy jeges vödröt a fején (véghez is vitte az abszurd elképzelését). 

A színészlegendának egyébként nem sokkal korábban lett öngyilkos a lánya, így érthető módon nem volt jó állapotban, és olyan egoharc alakult ki közte Val Kilmerrel, hogy nem is voltak hajlandóak idővel közös jelenetben szerepelni: kölcsönösen utálták egymást és mindketten gyűlölték Frankenheimert, a rendező pedig őket. 

Miként utóbbi később elmondta, akkor sem szerződtetné le még egyszer Kilmert, ha az ő életéről készítene filmet.
És bár számtalan pokoli körülmények között született mestermű létezik, az 1996-ban bemutatott Dr. Moreau szigete nem tartozik ezek közé: a nézők és a kritikusok egyaránt utálták, és mindezek miatt 

nem meglepő módon anyagilag is megbukott, a negyvenmilliós büdzséből mindössze huszonhetet termelt vissza az Államokban. 

Külön szomorú, hogy Marlon Brando és John Frankenheimer elképesztő pályájának egyik utolsó filmjéről van szó, előbbi 2004-ben, utóbbi 2002-ben hunyt el. Most Val Kilmer követte őket, reméljük, odafent nem folytatják a csatározást.

Kiemelt kép: a Dr. Moreau szigete plakátja (Forrás: TMDB)