idezojelek

Ideje mellőzni a fősodratú média és az NGO-k szabadság- és demokráciarangsorait!

A nem kormányzati szervezetek és a mainstream média a liberális rend védőkorlátjai.

Michael O’Shea avatarja
Michael O’Shea
Cikk kép: undefined

Az új Trump-kormányzat első hónapjai feltárták a kormányzati technokraták és az NGO-aktivisták hálóját, valamint a közpénzből való finanszírozásuk módjait. Így tehát még soha nem volt könnyebb figyelmen kívül hagyni az ezen szereplők által kreált narratívákat. 

A magyarok alaposan meglepődhettek, amikor a Transparency International az év elején közzétette a 2024-es „korrupcióérzékelési indexet” (Corruption Perceptions Index), és a 82. helyen találták magukat Burkina Fasóval, Dél-Afrikával és a kommunista Kubával holtversenyben. A dél-afrikai korrupciót az országos áramkimaradásokban lehetett leginkább tetten érni, ezeket a közműszolgáltató cégnél történt lopások és a rossz gazdálkodás számlájára lehet írni. Burkina Fasóban az utolsó államcsínyt 2023-ban hajtották végre; 2022-ben két puccskísérlet is volt, 2014 és 2016 között pedig minden évben egy. Az országot jelenleg egy katonai rezsim vezeti, amely betiltotta a francia nyelvű sajtót, és dzsihadista erők felkelésével küzd.

Az a tény, hogy Magyarországot ilyen államokkal egy társaságban említik, azonnal aláássa ezeknek a méréseknek a hitelét. Ha a korrupció Burkina Faso, Kuba vagy Dél-Afrika szintjén lenne Magyarországon, akkor azt színt hozna a magyarok hétköznapjaiba – de ez nem így van.

Az Eurobarometer a tagállamok korrupciós megítélését vizsgáló 2024-es felmérése szerint Magyarország az EU-ban a hetedik helyen áll a korrupcióellenes intézkedésekbe vetett állampolgári bizalom szempontját tekintve, míg a Transparency listája szerint az utolsó helyen áll. Ez a rangsorolás persze nem bizonyít semmit, de a korrupció nem légüres térben létezik, és egy súlyosan korrupt társadalom óhatatlanul akadályozza a polgárait. Vegyünk egy középértéket, felezzük meg a két mérés közötti különbséget, ekként tegyük fel, hogy Magyarország a 17. helyen áll az EU-ban a korrupció terén. Ez azért közel sincs Burkina Faso szintjéhez.

Hasonlóképpen, Szlovákia – amely 2023 végén egy szuverenista kormányra szavazott egy nem választott, technokrata vezető helyett – öt ponttal rosszabb osztályzatot kapott, és ezzel 12 helyet esett vissza a 2024-es Transparency-rangsorban. Pozsony bűnei közé tartozott abban az évben, hogy az új kormány az ukrajnai konfliktus befejezésére szólított fel, valamint bírálta az EU migrációs és szociálpolitikáját.

Tekintsük tehát ezeket a rangsorokat annak, amik! A Transparency International nagyrészt a USAID-től, az Európai Bizottságtól és Soros György Nyílt Társadalom Alapítványokjától kapja finanszírozását. A nyugati világ kormányaitól, köztük a legjobb helyekre rangsorolt országok kormányaitól is kap támogatást.

A Freedom House, a másik prominens rangsorkészítő a „globális szabadságstátus” (Global Freedom Status) mérésében Magyarországot a „részben szabad” kategóriába sorolja, ezzel ő az egyetlen uniós tagállam, amelyet ez a lefokozás ér. Ezzel egy csoportba került Mexikóval, Nigériával, Pakisztánnal és Ukrajnával. A Balkán EU-tagságra váró államai szintén a „részben szabad” kategóriába tartoznak, ami kritikus helyzetet jelent a jövőbeli politikai engedmények tekintetében. A Freedom House-t finanszírozó tényezők között ott van a USAID, az Egyesült Államok Külügyminisztériuma, a Nyílt Társadalom Alapítványok, a Ford Alapítvány, valamint Nyugat-Európa és Kanada kormányai.

Amerikai szemszögből nézve ez ismerős lehet, gondoljunk csak a Freedom House Freedom in the World 2019 című jelentésére, amely Trump elnököt a „visszahúzódó demokrácia” szekértolójának minősítette Putyin és Hszi Csin-ping elnökök, valamint Ali Hámenei ajatollah társaságában. Az amerikai külügyminisztérium finanszírozta részben ezt a jelentést.

Az Economist demokráciaindexében csak nyomokban mutat fel újságírói tisztességet, amely amúgy az NGO-kéhoz hasonló hitelességi válságba került. Az újság, mentségére legyen mondva, sokkal átfogóbb kritikát fogalmaz meg: gyakorlatilag egész Közép-Európát besorolja az Egyesült Államok, Franciaország és Olaszország mellett a „törékeny demokráciák” kategóriájába.

Mégis, amikor az olyan „teljes demokráciák”, mint az Egyesült Királyság vagy Németország kriminalizálják a szólásszabadságot, és igyekeznek korlátozni ellenzéki pártokat, az ember gondolkodik azon, vajon mit is jelent a „teljes demokrácia” minősítés. Hiszen ezek a fejlődő világra jellemző bohózatok nem Belgrádban, Pozsonyban vagy Budapesten történnek. Ahogy az gyakran előfordul, a pozitív kódolású „demokrácia” kifejezés elhomályosítja a valódi problematikát – a liberalizmust.

Ezek a rangsorok azon a kettős feltételezésen alapulnak, hogy a demokráciának így és így kell kinéznie (értsd: progresszív-liberálisnak kell lennie), a korrupció pedig mindig antiliberális tényező. Mindkét esetben az olyan közszereplőkre, mint Clinton, Biden és von der Leyen, mindig enyhébb szabályok vonatkoznak.

Még a kifejezetten a jobboldalnak kedvező mérési eredményekkel kapcsolatban is indokolt lehet némi szkepticizmus. A Heritage Foundation gazdasági szabadság indexe” (Index of Economic Freedom) például Írországot a harmadik helyre sorolja. Dublini, washingtoni és más megfigyelők is megjegyzik azonban, hogy az ország gazdasága egy kártyavár, amely az amerikai multinacionális adómegállapodásokra épül. Az új Trump-kormányzat szurkálódásai, a pazarló kormányzati kiadások és az elszabadult bevándorlás mind arra utalnak, hogy Dublinra fájdalmas időszak vár, és ez kevesebb mint két évtizeden belül már a második válság lenne. Az az állítás, hogy az ír gazdasági modell követésre méltó, eléggé kétséges.

A nemzeti büszkeségnél sokkal többről van szó, amikor ezek a szabadság- és demokráciarangsorok évente megjelennek. Az EU-tagok számára ugyanis ezek egyre nagyobb pénzügyi jelentőséggel bírnak. Brüsszel rámutathat az általa részben finanszírozott nem kormányzati szervezetek kedvezőtlen megállapításaira, és erre hivatkozva visszatarthatja a szuverenista kormányokkal rendelkező tagállamoknak a pénzügyi kifizetéseket.

Magyarország jelenleg is elszenvedi ezeket a pénzügyi szankciókat, és Szlovákia is figyelmeztetést kapott. Lengyelország is céltáblája volt ezeknek a manővereknek, amíg 2023-ban meg nem választotta az Európai Tanács korábbi elnöke, Donald Tusk vezette kormányt; Brüsszel még azelőtt megszüntette a lengyelekre kivetett szankciókat, hogy az új kormány bármilyen jogszabályi módosításokat elvégzett volna.

Egy olyan nem EU-tag állam számára, mint Szerbia, ezek a példák arra emlékeztetnek, hogy a tagság gazdasági előnyeiért cserébe társadalmi árat kell fizetniük. Vagy csatlakozik a migrációs elképzelésekhez és engedi az NGO-k iskolai tevékenységeit, vagy marad a klubon kívül. Szerbia demokráciamérő mutatói – és egyúttal az uniós csatlakozási kritériumok teljesítése – az ilyen ügyeken múlnak. Az Európai Parlament Szerbiáról szóló 2024-es jelentése nem meglepő módon a Freedom House rangsorát említi a szerb csatlakozás miatti aggodalom egyik okaként.

Ezek a rangsorok mindenütt jelen vannak, és mindenhol tekintélyt követelnek. A beszédírók, politikai elemzők, tanácsadók és maguk a politikusok számára sokkal könnyebb ezeket a méréseket névértéken elfogadni, mint a világ eseményeivel lépést tartani. És ez nem korlátozódik Washingtonra. Az üzleti élet is ezekre a jelentésekre támaszkodik, hogy meggyőződjön arról, nem bűzlik-e valami Dániában (ez az ország a Transparency International listájának első helyén áll).

Ezek a rangsorok mindenképpen feltárják a korrupciót Közép-Európában, az Egyesült Államokban és mindenütt, ahol az létezik. Mindig a demokratikus rugalmasság érdekében fogják felemelni a szavukat, a kifejezés eredeti jelentésében.

Ezek a gyakran idézett rangsorok azonban nem mások, mint a liberális rend védőkorlátai. Ami a USAID projektjeit illeti, amelyek ügyei az utóbbi időben a címlapokra kerültek, azokra nem szabad többet adófizetői dollárokat költeni.

Sok munka van még hátra, ezt mutatja a National Endowment for Democracy (NED) sajtóközleménye is, amely a finanszírozásának részleges helyreállítását ünnepli. Miután a NED rövid távú csatát nyert a Trump-kormányzattal szemben, most fogadkozik, hogy „megkezdi a műveletek stabilizálását, és folytatja a támogatások odaítélését”. Amíg az ilyen szervezeteknek megengedik, hogy ők határozzák meg, ki a barát és ki az ellenség, addig szuverenista nemzetépítésünk folytatódni fog.

A szerző amerikai–lengyel író és fordító, a Danube Institute nemzetközi vendégkutatója

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Pilhál Tamás avatarja
Pilhál Tamás

Kékcédulás választás újratöltve

Szentesi Zöldi László avatarja
Szentesi Zöldi László

Majom és rács

Gajdics Ottó avatarja
Gajdics Ottó

Az ellenzék egyre szélsőségesebb

Fricz Tamás avatarja
Fricz Tamás

A globális elit akarja a háborút

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.