A rendezvényen köszöntőt mond Keszegh Béla, Észak-Komárom polgármestere. A kiállítást Szepes Hédi művészettörténész nyitja meg. Közreműködik a Gaudium vegyeskórus, vezényel: Stirber Lajos. Házigazda Farkas Veronika művészettörténész.
– Verebes alkotói munkásságának jelentésvilágában kiemelt helyet foglal el a hit, a remény, a megbékélés. Mitikus alakjai, testrészletei évezredes titkok hordozói, mely titkokban a tárlatlátogatók a szeretet és az elfogadás ezernyi részletét fedezik fel – írta a festőművészről Miglinczi Éva művészeti író. Bonczidai Éva író, szerkesztő így vall Verebes György munkáiról: „Mennyit kell még aludni addig? – kérdi a gyermek, ha nagyon vár valamit. Te tudsz ilyet csinálni a kezeddel? – mutatja, és érdekes módon kulcsolja össze az ujjait. Ezek a gyakran átélt helyzetek jutnak eszembe, ha Verebes György festményeit nézem. Talán a tisztaságuk miatt. Talán az intim közelség miatt, ahogy elidőzhetünk egy alvó arcot nézve, vagy rácsodálkozhatunk, mennyi mindent tükröz egy ember kézfeje. Az idő létezése tolakodik elénk minden kép által – az alvás, amely az időt szabdalja előttre és utánra, mára és holnapra, valóságra vagy álomra. Mi történt, mielőtt álomba merültek a titánok? Mi lesz, ha felébrednek? Mi lesz, ha túl korán vagy túl későn térnek vissza? Alszanak a titánok, alszik Ió, emberléptékkel mérve bejárhatatlan távolba merült a világ, amelyből vétettek. Miért ismerünk rájuk mégis? Honnan tudjuk, hogy még Hádész birodalmánál is van tovább? És honnan ismerjük a várakozás, a vállalás vagy az aggodalom gesztusait? Verebes György képei azt mutatják meg, ami közös. Nem a szertecsapódott sokféleséget hozzák, hanem a lélekmélyben megőrzött egyetemes bölcsességet. Az átmenet perceit tágítják örökkévalóvá. Azt láttatják, ami emberi. A megnyugvásban és a nyugtalanságban is.”
A kiállítás megtekinthető november 14-ig, munkanapokon 13–17 óra között.
(A borítóképen Verebes György festménye. Forrás: verebesgyorgy.hu)
