A produkció ihletője egy olyan gondolat, amely szerint Hobo úgy járja be Budapestet, hogy pontos helyszínt és időpontot nem hirdet meg, hanem kiáll valahová és énekelni, zenélni kezd. Elképzelését megosztotta Vidnyánszky Attilával, akinek annyira megtetszett az ötlet, hogy színpadi produkcióként készítette el. A Hobo az utcán előadás során viszont a saját történetét meséli el jól ismert dalaival. A tervek szerint az első rendhagyó előadást a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház főbejárata előtt készült előadni a 78 éves legenda a színházi olimpia kecskeméti eseménye előtt, május 14-én. A hatalmas eső azonban átírta a tervet, a színház aulájában találkozhatott a közönség az előadóval és énekelte vele együtt dalait. Elhangzott például a Hajtók dala vagy a Mesél az erdő, de több új számot is elénekelt.
Hobo az utcán
Beszélgetésünk során felvetődött a kérdés, hogy miben különbözik a színpadi változat a Hobo az utcán előadástól. – Tartalmilag teljesen más – mondta határozottan Földes László. – Az Utcazenész, amit a színházban adtam elő, egy szakmai kortörténet. Az utcai változat viszont arról szól, hogy mit érzek, gondolok. Ez személyes, ezért is van benne a nevem. A dalaimról szól, illetve arról, miken kellett keresztülmenni. Sok dalt írtam, de csak egy van, ami rólam szól: A bohóc a dobozon, ami úgy végződik: „A szívem nem nehéz, / Ha úgy halok meg, / Hogy mindenki engem néz.” A Ki vagyok én című dalom viszont pont arról szól, hogy ki nem vagyok. Az utamról szól a műsor, és arról, mi történt ezen az úton.
Május 31-én délután Pécsett, a színház előtti tér teljesen megtelt, annyian várták Hobo fellépését. – Hat előadásra kértek fel, ebből már három megvolt – avatott be az énekes.
Egy szál gitárral még soha nem álltam ki, Kiss Zoltán kísér gitáron. Balatonföldváron és Pécsett is nagyon szépen fogadtak. Pécsett legalább ötszázan voltak a színház előtti téren. Ennyi embernek az utcán játszani – egy szál gitárral kísérve, ahol szétesik a hang – nem olyan egyszerű. A közönség velem énekelte a számokat. A végén a Középeurópai Hobo Blues lemezről énekeltem egy versszakot, aztán lementem a közönség közé és együtt énekeltük tovább. Nagyon megrázó volt lelkileg, a legszebb emlékeim egyike. Ugyanezt éltem át a másik két városban is. A koncerteken, a színpadon egészen más a helyzet, nem érzékelem ezt a hatást. Döbbenetes, hogy egy ilyen visszafogott, egy szál gitáros játéknál mit él át az ember
– mondta meghatottan.