A beszélgetés a gyermekkori emlékek felidézésével indul, melyekből különösen kedvesként a focit és azt említi meg, amikor megtanult gitározni. Dörner György szerint gyermekkora óta nem sokat változott, kedvenc étele például még mindig a pecsenyezsíros kenyér.
Szóba kerül a színház is. Dörner György elárulta: a Karnyónét akárhányszor, újra és újra meg tudná rendezni. Egyfajta összegzést is megfogalmaz:
Egy jó műnek – legyen az színdarab, regény, vers vagy bármi – az az ismérve, hogy mindig ugyanolyan jó. Kortalan. Bármely életszakaszában is találkozzon vele az ember, mindig minőségi. Beethoven vagy Bach ma is ugyanolyan élvezhető, mint fiatalként. De említhetném Rameau-t is, aki zseniális zenéket írt; kevéssé ismerik ugyan, de nagyszerű. Most például A gáláns Indiákat hallgatom tőle egyfolytában, mert bele vagyok zúgva. Tehát minden, ami valóban jó, az kortalan.
Példaképei mellett megemlíti hobbiját, a vitorlázást is, és hogy mennyire rosszul érintette, mikor az Újszínház a támadások kereszttüzébe került amiatt, hogy csupa magyar szerző művét tűzte műsorára:
Baromi nehéz volt a sok acsarkodót visszaverni. Nehéz volt védekezni, mert a védekezés mindig egyfajta kétségbeesést jelez, viszont ha nem védekezik az ember, vagy nem támad vissza, akkor olyan, mintha elismerné a támadások jogosságát. Az egy rohadt nehéz időszak volt, ami a testet és a lelket is képes megbetegíteni, de már bőven túl vagyok rajta.
A születésnapi interjút a Madiner oldalán olvashatják.
Borítókép: Dörner György az Újszínházban (Fotó: Földházi Árpád)
