Egy ideje úgy olvasok könyvet, hogy aláhúzom benne ceruzával az elgondolkodtatóbb részeket. Ehhez persze szükséges egy jól megírt, érdekes kötet, nem holmi sznobériában tocsogó, korunk problémáira fittyet hányó, kortársnak hazudott szépirodalmi maszlag – tisztelet persze a kevés kivételnek, amelyekbe belelapozni nem időpazarlás.
Még a járványhelyzet előtt kezdtem el bújni Laurent Obertone Gerilla című magyarul is nemrég megjelent regényét. Nem sikerült gyorsan elolvasnom, bár kétségtelenül letehetetlen. De már azért sem haladhattam olyan sebesen vele, mert egyre gyakrabban húzogattam alá a mondatokat a lapokon, ezzel együtt sorra vontam a párhuzamokat a regény szereplőivel, és a mi trójai falovainkkal. És egyre csak emeltem a kalapom Obertone tisztánlátása előtt, hiszen ő nevén nevezi a „fiatalokat”, és szakít az irodalmat is megfertőző politikailag korrektség gyakorlatával.
Ám az író jóstehetsége is elgondolkodtató, mert az eredetileg négy éve megjelent mű több újabb, a fékevesztett migrációhoz köthető kóros jelenséget is megjósolt. Persze, ahogy haladtam a Gerillával, egy idő után már csak Magyarország járt a fejemben, nem pusztán a káoszba fulladó franciahon, ahol a kötet cselekménye játszódik, vagyis az az állam, amelynek valós hibái szülték ezt a különösen fontos művet. Azokról a hibákról beszélek, amelyek fekélyként terjednek Európában a hatalomra került hiperliberálisok öngyilkos felfogása miatt, amivel a muszlim inváziónak készítik elő a terepet.
Balázs D. Attila
Fotó: Katona Vanda
A Gerillában az Európa meghódításában érdekelt iszlamista, és az önsorsrontó szélsőbaloldali embertípus több archetípusa is megjelenik, ez pedig nyilván sokaknak szúrja a szemét idehaza is, hiszen a mű a mi ellenzékünk boszorkánykonyhájáról is szól. Nem is lepődtem meg, amikor olvashatatlannak bélyegezték a Gerillát egy fórumon ugyanúgy, mint Wass Albertet azok, akik ha megszakadnak, sem tudnak erdélyi fejjel gondolkodni.
Pedig Obertone művében pusztán a hiperrealisztikus látásmódot használja, de azt mesterien, és felvázolja azt az apokalipszist, amit a radikális muszlimok bárhol előidézhetnek Európában ott, ahol már-már perverz módon fojtják el a nemzeti érzületet az önvédelmi reflexekkel egyetemben.
Ezért ajánlom olvasásra ezt a könyvet, aminek Franciaország végnapjai az alcíme, hogy mi, a Kárpát-medencében még a járványhelyzet idején se dőljünk hátra.
