Volt némi kétkedés bennem, eljut-e a mai, a multimédián felnőtt generációhoz egy kétszereplős, bábbal életre keltett, száznegyven éves mese, de pozitívan kellett csalódnom. Valódi mesterkurzus, bravúros színészi játék és ízig-vérig színház, amit Varga Éva rendező Tom Sawyer kalandjainak színpadra állításával létrehozott a Pesti Magyar Színház stúdiószínpadán.
Mindössze két színész, egy báb, a millióféleképp alakítható díszlet és a kreativitás rendkívül széles tárháza jellemzi Tom Sawyer kalandjait, amelyet a Pesti Magyar Színház stúdiószínpadára Závory Andrea szövegkönyve alapján Varga Éva Jászai-díjas rendező álmodott meg. A kamaszkor és a kisgyerekkor határmezsgyéjén járó fiatalok teljes koncentrációval ülik végig, mi több, részesei lesznek az intim térben zajló klasszikusnak. És ami ennél is fontosabb, a darab hatása később is érezhető, megmozgatja a gyerekek agyát, hiszen egyszerű eszközökkel képes a gyermeki képzeletvilág serkentésére.
Akár egy gyerekszobában, ahol minden tárgy és bútor képes életre kelni, átváltozni, úgy a kis színpadtér darabjai is folyamatosan alakulnak át a másfél órás kalandban. Kovács Yvette Alida díszletei bebizonyították, hogy nem szükséges látványos színpadtechnika, elég néhány kivetített állókép és az átalakuló bútorzat ahhoz, hogy Tom Sawyert változatos útjain elkísérjük. A történet narratívája is sajátos: Becky Thatcher nagymamaként meséli el az okostelefonon bejelentkező unokájának, napjaink fiataljának Tom Sawyer történetét, vagyis találkozását és szerelmét a csibész sráccal. Az online dialógus keretként tér vissza a darab végén, de ez az egyetlen olyan elem, amely napjainkba hozza, mert az előadás a történetmesélés hagyományait eleveníti fel.
A bábot mozgató Ruszina Szabolcs és Závory Andrea összjátéka erős koncentrációt igényel
Fotó: Molnár Miklós
A két színész jelenléte önmagában is figyelemre méltó. Závory Andrea másfél órán keresztül mondja a mesét és egyben játssza a főszerepet, Ruszina Szabolcs pedig univerzális művész: egyszerre bábszínész, színész és mozgásművész, aki szinte némán kelti életre Tom figuráját. Kettejük összjátéka hihetetlen koncentrációt, együtt létezést igényel.
Színészi mesterkurzust láttunk, az intim stúdiószínházban a művészek közelsége bizalmas együttlétet teremt, és ily módon a nézők – az óvodástól a kisiskolásig – beavatva érzik magukat a kalandba.
