Bertha Zoltán a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar–angol szakán szerzett diplomát 1994-ben, majd PhD-fokozatot, 2008-ban pedig habilitált. A Károli Gáspár Református Egyetem irodalomtudományi doktori iskolájának oktató és alapító törzstagja. 1982–87 között az Alföld Stúdió egyik vezetője és több folyóirat szerkesztőbizottsági tagja volt.
2000–2004 között az NKA szépirodalmi, 2011-ben a Márai, 2012–2015 között könyvkiadási kollégiumának tagjaként működött. 2002-től a többi közt a Magyar Írószövetség választmányában, az MTA Köztestületében, a Tokaji Írótábor kuratóriumában dolgozott. 2014-ben a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti Tagozatának levelező tagjává választották, 2015-től az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet tanácsadó testületének munkájában vesz részt.
Fotó: Fucskó Miklós
Fő kutatási területe a XX. századi modern magyar irodalom története, ezen belül a határon túli, kisebbségi magyar irodalomé. 14 könyve s mintegy kétezer fontosabb publikációja látott napvilágot. A Kárpát-medencei rendszeres magyar és nemzetközi írótáborok aktív résztvevője, szervezője. Közel négyszáz könyvkritikát és ismertetést írt, a tematikus tanulmánykötetek mellett monográfiát jelentetett meg Bálint Tiborról (1990), Sütő Andrásról (1995), Kányádi Sándorról (2006), s egy lehetséges Tamási Áron-nagymonográfia körvonalazódott a Székely Homérosz (2012) lapjain. Jelentősebb tanulmányokban foglalkozott Szilágyi Domokos, Németh László, Páskándi Géza, Székely János, Illyés Gyula, Kós Károly, Lászlóffy Csaba, Wass Albert, Reményik Sándor, Dsida Jenő, Czine Mihály, Nagy Gáspár, illetve kortárs szerzők munkásságával. Írásai több mint száz hazai és határon túli folyóiratban, hetilapban, kulturális, tudományos és művészeti szemlében, több mint negyedszáz napilapban, internetes portálon jelentek meg rendszeresen.
A díj Mészáros Róza képzőművész, illetve Tóth Sándor éremművész alkotása.
