Rembrandt és tanítványai

Jubileumi kiállítással emlékezik meg Rembrandt halálának 350. évfordulójáról a Szépművészeti Múzeum. Az intézmény a saját gyűjteményéből válogatta a tárlat anyagát, a világhírű holland művész alkotásait egykori tanítványainak munkáival együtt állították ki, ezért a képek elsősorban a mesterszerepre fókuszálnak.

A kamaratárlat rajzok és rézkarcok által szemlélteti az alkotóműhely működését Fotó: Mirkó István

A közönség már találkozhatott a Szépművészeti Múzeum kiállításán Rembrandt rajzaival és rézkarcaival a művész születésének 400. évfordulójára rendezett tárlaton, de 2014–15-ben a Rembrandt és a holland arany évszázad festészete címmel is kiállították a műveit. A január 5-ig megtekinthető, évfordulós kiállítás – a nemzetközi tendenciákkal megegyezően, amelyek a mester tanítványainak stiláris elkülönítését helyezik a kutatások fókuszába – Rembrandt rajzait és rézkarcait kívánja megmutatni a tanítványok munkáival együtt.

Rembrandt egyik korai életrajzírója, Joachim von Sandrart feljegyzései szerint „amszterdami házában szinte tolongtak a nemes családokból származó ifjak, hogy útmutatást és tanítást kapjanak tőle.” Műhelye amolyan szabadiskolaként működött, ahol különböző korú és származású művészek mellett a laikus műkedvelőknek is helye volt. Tanítványai közül többen elismert alkotókká értek: Samuel van Hoogstraten, Ferdinand Bol, Gerbrand van den Eeckhout és mások Budapesten őrzött lapjai, valamint a mester rajzai és rézkarcai izgalmas összevetésre hívnak. A jelen kiállítás portréra, aktra, tájrajzra, figuravázlatra és narratív kompozíciókra bomlik a művész alkotóműhelyében készülő festészeti tematikák szerint.

A kamaratárlat rajzok és rézkarcok által szemlélteti az alkotóműhely működését
Fotó: Mirkó István

Csaknem ötven tanítványt vonzott ez az alkotóműhely, az itt dolgozóknak lehetőségük nyílt az élő modell utáni rajzolás elsajátítására, amely korábban nem volt bevett gyakorlat. A XVII. századi Hollandiában hivatalos festészeti akadémia még nem működött, a művészek főként férfiakon gyakorolhatták az élő modell után festést, hiszen a fedetlen női test ábrázolása tiltott volt. Rembrandt műhelye ezeket a normákat is feloldotta: nála az 1640-es évektől szabadon rajzolhattak mezítelen nőket is a leendő piktorok.

A Szépművészeti Múzeum egyik kiemelkedő műalkotása a Barent Fabritiusnak tulajdonított lavírozott rajz, amely Rembrandt Zsuzsanna a fürdőben című fő művének korábbi változatát őrizte meg. Mivel a mester többször is átfestette a képeit, a budapesti lap különleges művészettörténeti értékű kordokumentum. Rembrandt tanítvá­nyait mindenekelőtt a szolgai másolástól eltérő, önálló kompozíciók kialakítására ösztönözte, és ennek gyakorlásaként a tanítványok variációkat készítettek Rembrandt műveiből kiindulva.