A román nyelvű könyvbemutatón részt vett Hermann Gusztáv Mihály székelyudvarhelyi történész, a kötet tudományos koordinátora, Lucian Nastasa-Kovács kolozsvári történész, aki előszót írt a kötethez, Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke, valamint Lucian Mandruta újságíró.
Borboly Csaba emlékeztetett arra, hogy
A székelység története című magyar nyelvű tankönyv 2012-ben jelent meg, amely a román közegben is számos vitát váltott ki, ezért gondolták, hogy román nyelven is meg kell jelentetni.
Hangsúlyozta, a könyvnek nem az a célja, hogy bárkit is meggyőzzön a magyar történelemírás igazáról, hanem lehetőséget akartak adni a románoknak is, hogy anyanyelvükön ismerjék meg a magyar történészek álláspontját a székelység történetéről. Hozzátette, hogy Székelyföldet nagyon sok román turista keresi fel, őket is célközönségnek tekintik, ugyanis minden eszközzel népszerűsíteni akarják a régiót. Közölte, hogy angol nyelvű kiadással is készülnek.
Hermann Gusztáv Mihály, a kötet tudományos koordinátora nehézségnek nevezte, hogy ebben az eredetileg tankönyvnek készült magyar nyelvű kiadványnak több mint tíz szerzője van, az ő stílusuk összehangolása kihívás volt, a románra való fordítás után pedig figyelembe kellett venni a román olvasóközönség érzékenységeit. A nyelvezetet kissé átalakította, hogy ne csak diákoknak szóljon, hanem felnőttek és a történelemmel foglalkozók is kézbe vehessék. Úgy vélte, hogy
ez a könyv egy lépés abba az irányba, hogy a románok és a magyarok megismerjék egymás történelmét, tudomást szerezzenek azokról a párhuzamos narratívákról, amelyek jellemzik a román és a magyar történelemírást.
Úgy vélte, hogy még nagyon messze vagyunk attól, hogy a német–francia modell alapján létrejöjjön egyfajta történelmi megbékélés román–magyar viszonylatban.
Felidézte, hogy nemrég jelent meg a Curtea Veche román kiadó gondozásában A székelyek rövid története című könyve, amelyet eleve román nyelven írt. Úgy vélte, hogy a most bemutatott könyv kiegészíti azt, hiszen a Curtea Vechenél megjelent kötet olvasmányosabb, ebben a mostaniban viszont több történelmi adat és háttér-információ található.
Lucian Nastasa-Kovács történész kifejtette: a könyv erényének azt tartja, hogy az embert helyezi a középpontjába és nem csak száraz adatokat, tényeket közöl. Üdvözlendőnek tartotta, hogy a könyvben vannak történetek, legendák, szó esik a székelyek sajátos foglalkozásairól, ruházatáról, munkaeszközeiről, ami a széles közönség számára is élvezetessé és befogadhatóvá teszi a kötetet, de a történelemtanároknak is sok újdonságot mond.
A kolozsvári történész is egyetértett a székelyudvarhelyi kollégájával, hogy eddig kevés lépés történt a német–francia megbékélési modell követése érdekében a román–magyar viszonylatban. Ebben akadálynak látja azt, hogy a román és a magyar történelemírás általában a két nép néhány konfliktusos történelmi eseményeire összpontosít, ugyanakkor elhallgatja azt, hogy a két nép évszázadokon át jó egyetértésben és együttműködésben élt egymás mellett.
Lucian Mandruta újságíró azt emelte ki, hogy
nem zászlókra és szlogenekre van szükség a román–magyar kapcsolatokban, hanem nagyon alapos tájékozódásra és nyugalomra.
Úgy vélte, hogy a románoknak és a magyaroknak sokkal gyakrabban ki kellene lépniük a saját köreikből és többet kellene beszélniük egymással ahhoz, hogy a két etnikum közötti kapcsolatok javuljanak. Szerinte ez a kötet alkalmas arra is, hogy a román nacionalisták megtudják: a székelyek nem Magyarországról költöztek Romániába, hanem ott élnek évszázadok óta.
