R. Várkonyi Ágnes a Rákóczi-szabadságharc, a Zrínyi-mozgalom kiemelkedő kutatója, és a hazai történeti ökológia megteremtője volt. Számos, a 16–18. század erdélyi és magyarországi politikai mozgalmairól, illetve azok eszmei hátteréről írt elemzéssel gazdagította a történettudományt. Tudományos munkásságáért számos elismerésben részesült, így többek között 2003-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével, 2000-ben pedig Széchenyi-díjjal tüntették ki, Akadémiai Díjat négy alkalommal (1965, 1974, 1986, 1987) kapott.
R. Várkonyi Ágnes 1928-ban Salgótarjánban született, 1951-ben szerzett magyar–történelem–levéltár szakos diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE). Ezt követően az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa lett, később középkori, majd a kora újkori osztályának vezetőjévé nevezték ki. 1960-ban védte meg történettudományok kandidátusi, 1971-ben akadémiai doktori értekezését. 1983 és 1998 között az ELTE Bölcsészettudományi Karának tanszékvezetője volt, majd professor emeritusi címet kapott. 2011 és 2014 között az MTA Történettudományi Bizottságának elnöke volt.
Az MTA 2007-ben választotta levelező, 2013-ben pedig rendes tagjává R. Várkonyi Ágnest, aki emellett tagja volt a Professzorok Batthyány Körének, illetve a Századok című történettudományi folyóirat szerkesztőbizottságának is. A brit Royal Historical Society szintén levelező tagjai között tartotta számon.
„Tudományos és ismeretterjesztő munkássága, valamint több évtizedes oktatói pályája során generációknak adott át felmérhetetlen ismeretanyagot, nyújtott kutatói szemléletmódot, etikus szakmai példát” – áll a család közleményében. A Magyar Tudományos Akadémia, az Eötvös Loránd Tudományegyetem és az MTA BTK Történettudományi Intézete R. Várkonyi Ágnest a saját halottjának tekinti – olvasható az MTA honlapján.
