Bár a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) Szépirodalmi Kollégiuma már csaknem két hónapja döntött a folyóiratok támogatási összegeiről, az eredményt az elhúzódó miniszteri jóváhagyás miatt csak ezen a héten szerdán hozták nyilvánosságra. A csúszás mindenképpen rosszul érintette a pályázókat, ám az időzítés most különösen pikánsnak tűnik. Április végén látott napvilágot ugyanis a hír, hogy a Lezsák Sándor-féle Lakiteleki Népfőiskolába olvasztott Nemzeti Művelődési Intézet pályázat nélkül, jobbára titokban szétosztott közel egymilliárd forintot a hazai folyóiratok között. Az eredeti cél a vidéki lapok támogatása lett volna, ehelyett azonban a 960 millió forint több mint fele fővárosi folyóiratokhoz került, míg néhány jelentős vidéki műhely egy fillért sem látott a támogatási keretből. Mindezek után szerdán kiderült, az NKA pályázatán is a néhány hónappal korábban alaposan kistafírozott lapok taroltak. Ez az eset pedig újfent megkérdőjelezi a hazai kulturális mecenatúra működési elvét.
A Magyar Narancs nyomán lapunk is beszámolt róla, hogy az egyaránt fővárosi Kortárs, Hitel, Magyar Napló és a Kerényi Imre gründolta Magyar Krónika 100-100 millió forintot kapott a vidéki lapoknak szánt keretből. Az előbbi három lap ezek után az elkövetkező három évre újabb ötvenmillió forint körüli támogatást könyvelhetett el az NKA jóvoltából. Miközben a titkos, pályázat nélküli pénzosztásból kimaradt miskolci Műút ennek alig több mint tizedrészét kapta. A bőkezűen megjutalmazott lapok érdemeinek kétségbevonása nélkül ez elég szerencsétlen gyakorlat, hiszen mintha azt üzenné, hogy a kulturális kormányzat politikai alapon tesz különbséget a folyóiratok között, és lehetetlenít el szakmailag kifogástalan lapokat.
Az ügyet még szomorúbbá teszi, hogy információink szerint, az NKA kollégiumának tagjai márciusi döntésük idején nem tudtak a Lakiteleki Népfőiskola pénzosztásáról. Ez azért érdekes, mert egyrészt egy, a költségvetésben szereplő kulturális támogatásról volt szó, másrészt a 960 millió forintot elvileg már idén január 9-ig szétosztották. Legalábbis ezt állította a Lakiteleki Népfőiskola a pályázati lehetőségek után érdeklődő folyóiratoknak. Ez pedig azt jelenti, hogy több mint két hónap alatt nem derült ki az NKA számára, hogy egy jelentős állami beavatkozás alaposan felkavarta a folyóiratok állóvizét. Mivel a kollégiumokat épp azért hozták létre, hogy felügyeljék az adott kulturális területet, és döntsenek az állami támogatásokról, a titkos mecenatúrával az állam nemcsak egyes folyóiratok működését sodorja veszélybe, de még az NKA szerepét is jelentősen csökkenti.
Ez utóbbit támasztja alá a tény, hogy míg a kultúrafinanszírozás legfőbb szerveként működő NKA tavaly minden plusz forrással együtt is csak alig több mint 500 millió forintot fordíthatott a folyóiratok támogatására, addig a népfőiskola ennek csaknem a dupláját kapta. És természetesen a titkolózás sem szolgál megnyugtató magyarázattal. Mintha az lett volna a cél, hogy a kormány által favorizált lapok a pályázat nélkül megkapott összegek mellé bezsebelhessék az NKA támogatását is. Vagyis az állam a saját kulturális szerve előtt is titokban tartott egy pénzforrást, hogy az ne befolyásolja a döntését. Ha ugyanis a kuratórium tagjai tisztában lettek volna a baráti alapon szétosztott egymilliárddal, esetleg másként súlyoztak volna a pályázatok elbírálásakor, és egyenlőbb feltételeket teremtettek volna a folyóiratok számára.
Az már csak hab a tortán, hogy a Szépirodalmi Kollégium a forráshiány miatti kényszerűségből előnyben részesítette a nyomtatott lapokat, illetve a folyóiratok nyomtatott változatát. Az online felületek csupán töredékét kapták a nyomtatott lapokénak. Ez azért izgalmas, mert Doncsev András, az NKA alelnöke nemrég még arról beszélt, nem kell mindent kinyomtatni, szerencsésebb lenne, ha a folyóiratok az online megjelenésre koncentrálnának inkább. Igaz, Doncsev Andrást időközben menesztette Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere.
Az NKA működése komoly bizonytalanságot okoz a hazai művészeti életben. Nem elég, hogy a csökkenő források miatt egyre szerényebbek a támogatási összegek, a pályázatok elbírálása olyannyira kiszámíthatatlanná vált, a folyóiratok jó része képtelen előre tervezni. Ennél is nyugtalanítóbb azonban, hogy az NKA folyamatosan veszített az önállóságából, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tavaly ugyanis gyakorlatilag átvette az uralmat a kulturális pénzek odaítélése felett. Az idén január 1-jén tovább csorbult az autonómia, hiszen az NKA igazgatósága az Emberi Erőforrás Támogatáskezelőbe olvadással megszűnt.
Az NKA május 1-jével kinevezett új alelnökére, az Operettszínház főigazgatói posztját is betöltő Lőrinczy György kulturális menedzserre komoly feladat vár tehát. Már amennyiben a kormány számol még egyáltalán a demokratikus elvek szerint működő mecenatúrával.
