Ez utóbbit támasztja alá a tény, hogy míg a kultúrafinanszírozás legfőbb szerveként működő NKA tavaly minden plusz forrással együtt is csak alig több mint 500 millió forintot fordíthatott a folyóiratok támogatására, addig a népfőiskola ennek csaknem a dupláját kapta. És természetesen a titkolózás sem szolgál megnyugtató magyarázattal. Mintha az lett volna a cél, hogy a kormány által favorizált lapok a pályázat nélkül megkapott összegek mellé bezsebelhessék az NKA támogatását is. Vagyis az állam a saját kulturális szerve előtt is titokban tartott egy pénzforrást, hogy az ne befolyásolja a döntését. Ha ugyanis a kuratórium tagjai tisztában lettek volna a baráti alapon szétosztott egymilliárddal, esetleg másként súlyoztak volna a pályázatok elbírálásakor, és egyenlőbb feltételeket teremtettek volna a folyóiratok számára.
Az már csak hab a tortán, hogy a Szépirodalmi Kollégium a forráshiány miatti kényszerűségből előnyben részesítette a nyomtatott lapokat, illetve a folyóiratok nyomtatott változatát. Az online felületek csupán töredékét kapták a nyomtatott lapokénak. Ez azért izgalmas, mert Doncsev András, az NKA alelnöke nemrég még arról beszélt, nem kell mindent kinyomtatni, szerencsésebb lenne, ha a folyóiratok az online megjelenésre koncentrálnának inkább. Igaz, Doncsev Andrást időközben menesztette Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere.
Az NKA működése komoly bizonytalanságot okoz a hazai művészeti életben. Nem elég, hogy a csökkenő források miatt egyre szerényebbek a támogatási összegek, a pályázatok elbírálása olyannyira kiszámíthatatlanná vált, a folyóiratok jó része képtelen előre tervezni. Ennél is nyugtalanítóbb azonban, hogy az NKA folyamatosan veszített az önállóságából, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tavaly ugyanis gyakorlatilag átvette az uralmat a kulturális pénzek odaítélése felett. Az idén január 1-jén tovább csorbult az autonómia, hiszen az NKA igazgatósága az Emberi Erőforrás Támogatáskezelőbe olvadással megszűnt.
