Be a szervezetbe!

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Magyar Nemzet

Az állampolgári önszerveződést minden szinten és formában biztatni érdemes, politikai szándéktól függetlenül.

Szerető Szabolcs
2017. 01. 22. 7:00

Az MDF-ben és az SZDSZ-ben élő, aktív közösségek működtek, klubhálózattal, vitakörökkel. Kezdetben még volt terük az alulról jövő kezdeményezéseknek, a párteliteknek figyelemmel kellett lenniük a tagság véleményére, hangulatára. Aztán különféle okokból előbb ez a háttérbázis, az éltető közeg tűnt el, majd maguk a pártok is. Más utat járt be a Fidesz. Csekély szervezeti háttérrel (üzenetrögzítős párt, élcelődött Torgyán József) is nyerni tudott 1998-ban, de a 2002-es, hideg zuhanyként érkező vereség a párt „civilesítésére”, a bázis szélesítésére bírta a vezetést. A polgári körök – megint csak jellemző módon – felülről meghirdetett mozgalma vérfrissítést hozott a pártnak, de arra azért ügyeltek, hogy ne váljon önjáróvá a mozgalom. Ahogy közeledett az újbóli kormányra kerülés pillanata, a mozgalomra annál kevésbé volt szükség, legfeljebb kampányaktivistaként számítottak a polgári körösökre. A Fidesz a nemzeti konzultációkkal, majd a 2008-as és a tavalyi népszavazással a közvetlen, részvételi demokrácia intézményeit is használta, ám ezeknél ismét nem alulról jövő kezdeményezések felkarolásáról, hanem nagyon is kontrollált akciókról van szó.

Manapság a kormányellenes, de az ellenzéki kínálattal elégedetlen sokaság nagy reményeket fűz a spontán civil kezdeményezésekhez, s a jelek szerint a kormány is potenciális veszélyforrást lát bennük. De vajon egy demokráciában elvárható-e a civil világtól az ellenzékpótlék szerepe? És normális-e ez? Bevallom, erre a kérdésre nem tudom a választ, s azt sem tudom, hogy az ilyen akciók – mint például a friss, olimpiaellenes kezdeményezés – hozhatnak-e valamilyen sikert.

Abban viszont biztos vagyok, hogy az állampolgári aktivitást, az önszerveződést minden szinten és formában biztatni érdemes, politikai szándéktól függetlenül. A kivonulás, a politikától való elfordulás biztos nem hoz változást. Tipikus jelenség például az értelmiség viszolygása a párttagságtól, holott a politizálás minősége is más lenne, ha a ma jellemzően magukba zárkózó pártelitek mögött valamiféle közösségi élet lüktetne.

Otthon bírálni, háborogni könnyű és kényelmes, de azért Edmund Burke sokat idézett mondásán is el lehetne gondolkodni: „A gonosz diadalához csak annyi kell, hogy a jók tétlenek maradjanak.”

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.