1941. június 22-én a német hadigépezet támadásba lendült. Megindult a „bolsevizmus elleni keresztes hadjárat”, amelyhez azonmód csatlakoztak az olaszok, a románok, a horvátok és a finnek. A Magyar Királyi Honvédség lezárta a magyar–szovjet határt és a minisztertanács döntött a magyar–szovjet diplomáciai kapcsolatok megszakításáról.
Június 26-án a kárpátaljai „Rahó közelében, a Tiszaborkút–Bilinyi vonalon futó 1701. sz. gyorsvonatot 12.40-kor alacsonytámadás érte 3 repülőgép részéről. A vonaton 9 sérülés, 1 halott, 3 sebesült.” A magyar vezérkarhoz beérkezett jelentés szerint „a 12.00-kor induló Kőrösmező–Budapest gyorsvonatot 3 orosz gép támadta, 2 halott, sok sebesült. [...]” A támadást szovjet I–16 Rata (Patkány) vadászgépek hajtották végre.
Szűk félórával később, 13 óra 6 és 8 perc között egy ék alakzatban repülő, három darab kétmotoros bombázó repülőből álló kötelék Garbócbogdány felől, délkeleti irányból rárepült Kassára és egyenes irányban, 350 km/h sebességgel haladva, 800–1100 méter magasságban 30 db bombát oldott ki fél másodperces időközzel, majd északnyugat felé elhagyta a magyar légteret. A bombatámadás 32 halálos áldozatot követelt, 60-an súlyosan, 220-an pedig könnyebben sebesültek meg. Az anyagi kár jelentős volt, mintegy hárommillió pengő. Bombatalálat érte a postapalotát, a VIII. légvédelmi tüzérosztálynak, valamint a 23. tábori tüzérosztálynak otthont adó „Bethlen Gábor” és „Görgey Artúr” laktanyát, továbbá huszonnégy lakóházat, de károsodás érte a kassai út- és közműhálózatot is.
A nem várt eseményre igen gyorsan reagált a helyi légoltalom, és az előírásoknak megfelelően alig negyedórával a bombázást követően megkezdte oltási és elsősegélynyújtási feladatainak ellátását. Ezen a napon még három alkalommal rendeltek el légiriadót Kassán: 14 óra 49 perckor, 16 óra 50 perckor és 18 óra 34 perckor.
A bombák közül egy nem robbant fel. A jelentésekben leírt bombatölcsérek elhelyezkedése és a közöttük lévő távolságok, szórásképük mind azt igazolták, hogy azokat egy géptípusból dobták le, amelyek egyszeri rárepüléssel húztak el a város felett és összvetéssel szabadultak meg bombaterhüktől. Magyarán: a gépek személyzete összeszokott és gyakorlott volt. A helyszínen összeszedett hadianyag-maradványokról és a bedöglött bombáról készült fényképek alapján megállapítást nyert, hogy azok szovjet FAB–100 (Fugasznaja Aviacionnaja Bomba = repeszhatású, romboló légibomba) légcsavar-biztosítású, pillanatgyújtós rombolóbombák voltak. A bombafelfüggesztő szalagmaradványok, a bombák típusa és darabszáma (30×100 kg) és a gépek bombaterhelése alapján a támadást a szovjet légierő által használt kétmotoros gyorsbombázók – Iljusin Il–4, Tupoljev SzB–2M-100A vagy Tupoljev SzB–2M-103 (a két utóbbi típust a csehszlovák és a jugoszláv légierő is használta) – lehettek. Való igaz, később a Magyar Királyi Honvéd Légierő Caproni Ca–135bis/U repülőgépein is alkalmaztak szovjet zsákmányból származó 100 kilogrammos bombákat, de annak nincs semmi realitása, hogy 1941. június 22–26. között akár a Caproni, akár más saját vagy zsákmányolt géptípus bármelyikének bombafelfüggesztőit átalakították, bombacélzóit beszabályozták és személyzetét gyakoroltatták volna.