A szervezők nem véletlenül kérték, hogy mindenki időben érkezzen: a történelmi viták népszerűségét jól mutatja, hogy már a Hóman Bálint egykori kultuszminiszterről szóló beszélgetésre is jóval több érdeklődő jött el, mint amekkorára a terem befogadóképességét szabták, és a minapi Horthy-kultuszról szóló könyvbemutatóra is vagy száz ember eljött.
Krausz Tamás történész, az ELTE BTK Kelet-Európa Története Tanszékének egyetemi tanára, Ungváry Krisztián történész az 1956-os intézet tudományos munkatársa. A vitát Gyurgyák János történész, az Osiris Kiadó igazgatója moderálja majd.
A vita várható hangulatát kiválóan jellemzi, hogy Ungváry Facebook-oldalán külön megkérte az érdeklődőket, hogy a közte és Krausz között fennálló „finoman szólva sem csekély ideológiai-politikai-tudományos-közéleti-gondolkodói távolság dacára” őrizzék meg higgadtságukat, és csak a kulturált vita szabályait betartva nyilvánítsanak véleményt, ha esetleg felháborító dolgot hallanának.
A figyelmeztetés nem véletlen: a marxista történészként számon tartott Krausz könyve már 2013-as megjelenésekor számos vitát váltott ki egyoldalúsága miatt: ugyanis szinte kizárólag a szovjet titkosszolgálat, az egykori KGB levéltárából származó tanúvallomások, jegyzőkönyvek, magyar tábornokok elleni szovjetunióbeli perek szövegeinek kritikátlan átvételével mutatja be, hogy a magyar hadsereg milyen, a civil lakosság elleni állítólagos bűncselekményekben lehetett elkövető. Ezek hitelessége viszont számos történész szerint, köztük Romsics Ignác szerint is erősen megkérdőjelezhető, sok köztük az áldokumentum és a propagandaanyag, emellett a partizántevékenységről mint a megtorlások egyik kiváltó okáról a könyvben nem sok szó esik, a partizánokat csupán honvédő hősként ábrázolja. Mi több,
Krausz azt állítja, hogy a magyar megszállók szándékos etnikai alapú népirtásban vettek részt.
Ungváry képe árnyaltabb
Ungváry az MNO-nak adott interjújában szovjet propagandának is nevezte Krausz könyvét, és sokkal árnyaltabb megközelítést javasolt, részben a korabeli magyar iratok – alapos és kritikai – elemzése segítségével, amelyek alapján saját, szintén nagy vihart kavart könyvét is kiadta tavaly decemberben. Ebben nem kevesebbet állított, mint hogy bár a Magyar Királyi Honvédség 1941 és 1944 között tevőlegesen részt vett az ukrajnai zsidók kiirtásában, Horthy Miklós pedig igenis tudott róla, hogy a zsidókat halálra szánják, a megszállás alapvető célja akkor sem ez volt. Emellett a „hős” szovjet partizánok is rendeztek tömeggyilkosságokat, elsősorban szintén a szovjet civil lakosság körében, brutálisan megkínozták a fogságba került honvédeket, ezzel jelentősen hozzájárulva a brutalitás elszabadulásához, amely kizárólag Sztálinéknak jött jól, mert megakadályozta, hogy a megszállt övezetek lakossága még nagyobb tömegekben a német oldalra álljon. Ungváry nekünk azt is elmondta: a szovjet megszállás sokszor brutálisabb volt a magyarnál, ráadásul indokolatlanul, hiszen nem ütközött ellenállásba.
A történész új könyvét Krausz is durván megtámadta: szerinte az új rezsim – azaz feltételezhetően az Orbán-kormány – legitimációját megteremtő,
„elméleti tekintetben rendkívül szegényes” könyv, amelyet „áthat a civilizációs rasszizmus és a kulturális felsőbbrendűség ideológiája”.
Krausz nehezményezte, hogy Ungváry a szovjet–német konfliktusban „felszámolja a jó és rossz oldal, az agresszor és a honvédő, a hóhér és az áldozat, a fasizmus és antifasizmus közötti különbséget”, azaz nem átallja a szovjet diktatúrát is annak nevezni, ami. Hasonló bírálatot kapott Ungváry egyébként a magyarokat korábban genetikailag alattvalónak nevező Kertész Ákostól, aki szintén a sztálinizmus általa vélt erkölcsi fölénye alapján háborog a történész új könyvén.
Ilyen előzmények után igazán parázs vitára számítunk, amelyre igazán érdemes eljönni. Az MNO mindenesetre ott lesz, és beszámol a pengeváltásokról.
