A demokratikus köztársaság a kapitalizmus lehető legjobb politikai burka, ezért a tőke, miután birtokába vette ezt a legjobb burkot, olyan biztosan, olyan szilárdan alapozza meg hatalmát, hogy ezt a hatalmat a demokratikus köztársaságban a személyeknek, intézményeknek, pártoknak semmiféle változása nem ingatja meg.
Lenin Állam és forradalom című művében vetette papírra ezt a gondolatot, 1917-ben. A nyugati demokratikus államokban, miként hazánkban is fennálló társadalmi egyenlőtlenség, a korrupció és a fogyasztói kultúra rendületlen térhódítását látva azonban szükséges feltennünk a kérdést: milyen aktualitásuk van a kommunista politikus szavainak napjainkban? Erről, s Lenin filozófiájának tanulságairól vitatkozott csütörtök délután a magyar radikális baloldal krémje. Az ELTE Kelet-Európa tanszékén megrendezett, negyedik russzisztikai napokon került sor a beszélgetésre. Apropója a marxista történész, Krausz Tamás Lenin – Társadalomelméleti rekonstrukció című könyvének angol nyelvű kiadása volt.
Krausz jelenleg az ELTE egyetemi tanára, korábban az MSZP Baloldali Tömörülés Platformjának alapítója volt – 2009-ben, Bajnai Gordon hatalomra kerülésekor azonban kilépett a pártból, mondván: az MSZP a nagytőke szolgálatába állt. Az elsőként 2008-ban kiadott, Lenin teljes munkásságát feldolgozó könyvét először orosz nyelvre fordították le.
A tanszék könyvtárába szervezett beszélgetésen a szabad ülőhelyeknél jóval többen jelentek meg. A kerekasztalnál megszólaló baloldali gondolkodók, mint Melegh Attila, a Központi Statisztikai Hivatal tudományos főmunkatársa, Artner Annamária, a Magyar Tudományos Akadémia főmunkatársa vagy Kiss Viktor ideológiakutató vitájára sokan voltak kíváncsiak: az idős, bolsevista divatot követő kommunistákat és anarchista fiatalokat is felvonultató hallgatóság nemegyszer hisztérikus bekiabálásokkal dobta fel az előadók beszélgetését.
– Emberellenes eszmék törnek előre: a rasszizmus, a téboly, a kirekesztés, az elszegényedés és a társadalmi elbutulás – válaszolta a Krausz Tamás történész, mikor megkérdeztük: mi teszi könyvét napjainkban is aktualitássá. – Nem akarom szidni a rendszert, mindenki látja, hogy mi történik: az elmúlt huszonöt évben az emberiség fejlődése hanyatlásnak indult – folytatta, a megjelent balosok abban ugyanis egyetértettek, hogy a baljós társadalmi folyamatok láttán valamit tenni kell.
– Valamit csinálni kell az emberi elme bomlásával, mert tömegek vannak kiszolgáltatva a rendszer legszörnyűbb propagandaőrületeinek – tette hozzá a történész. Krausz szerint napjaink rendszerkritikus gondolkodói valamennyien Lenin javára írják, hogy ő volt az, aki megalkotta a rendszerellenes szervezkedés módszertani alapjait. Csakhogy a nyugati társadalmakban ezek az eszmék mégsem terjednek, s a beszélgetés során úgy tűnt, ennek oka foglalkoztatja leginkább a radikális baloldalt.
– Moralitás, dicsőségvágy, a gyakorlatiasság hiánya és mélységes individualizmus – sorolta Artner Annamária a baloldali mozgalmakban visszatérő hibákat. Ugyanis – miként azt Krausz Tamás hangsúlyozta – hiába teremtette meg Lenin a módszertant, mégsem léteznek olyan szervezetek, pártok, amelyek a marxista–leninista eszméket a tömegek számára sikerrel megismerhetővé tennék.
A hozzászólók felvetéseiből pedig arra következtethetünk, a jelenleg fennálló rendszer keretein belül a baloldali mozgalom nem is lát esélyt ennek megvalósítására.
– A történelem már csak ilyen, csinál furcsa tréfákat – mondta Artner. A közgazdász szerint a korábbi szocialista forradalom éppen a kapitalizmus létrejöttét segítette elő. A kapitalizmus ugyanis mindent maga alá gyűr, a forradalmat is megfojtotta – folytatta, ő éppen ebben a törvényszerűségben látta meg a társadalom megújhodásának legnagyobb akadályát. Vagyis, ha a kapitalizmus bekebelezi a baloldali mozgalmakat is, akkor valódi áttörés, reform csak diktatórikus keretek között képzelhető el, s ennek lehetséges alternatívájaként akár egy világégés, egy újabb nagy háború is elképzelhető.
– Egyvalami biztos, a nyugati világ által fémjelzett kapitalista rendszer jelen formájában nem fenntartható – mondta kérdésünkre Lugosi Győző történész. Az Eszmélet című rendszerkritikus-baloldali kiadvány korábbi vezető szerkesztőjétől a beszélgetés után kérdeztük meg: megalapozott-e a radikális baloldal önmagára és a világra is kivetített, borúlátó jövőképe? Lugosi szerint egész Európában jellemző, hogy a mozgalom a perifé-riára szorult, igaz, ennek elsősorban az az oka, hogy a radikális baloldal az egész rendszert kritizálja, ezáltal tartózkodik a populista, pártpolitikai megnyilvánulásoktól. Magyarországon ez különösen igaz. Szerinte azonban a magyarságban élő, fájdalmas történelmi emlékek ellenére a marxi gondolatokat el kellene különíteni az államszocialista (sztálinista–rákosista–kádárista) múlttól.
– Hallgatók generációi végeznek el úgy társadalomtudományi tanulmányokat, hogy egy sort nem olvastak Marxtól, ami a kritikus gondolkodásnak a lehetőségét sem adja meg – mondta a történész. Hozzátette, a marxizmus–leninizmus tanait globálisan tekintve már sokkal jobb a helyzet: Latin-Amerikában és Ázsiában sorra születnek az új próbálkozások, amelyek kontinenseken átívelő hatást gyakorolnak, s a kapitalista rendszer hibáinak felszínre törésével hamarosan a marxizmus–leninizmus Nyugaton is reneszánszát éli majd.
