A svédekkel szemben a norvégok elleni negyeddöntő a tét

Félidejéhez érkezett, sőt már túl is haladt rajta az olimpia Tokióban. Azért is van okunk átmeneti mérleget vonni, mert két tradicionálisan magyar sikersportágban, úszásban és vívásban – mint ahogy cselgáncsban is – befejeződtek a versenyek. Milák Kristóf ezüstérmével a 100 méteres pillangóúszásban hatra gyarapodott az érmeink száma (2-2 arany, ezüst és bronz bontásban), amivel a 19. helyen állunk az éremtáblázaton. Ennél valamivel talán többet reméltünk, de Berecz Zsombor medáljának már csak a színe kérdéses, s hétfőtől a birkózók és a kajak-kenusok, majd az öttusázók még javíthatnak az összképen. A csapatsportágak pedig összekötik a két hetet, remélhetőleg minél tovább.

Zácsik Szandrán a svédek ellen is sok múlik Fotó: Tumbász Hédi/Nemzeti Sport

– A helyzeteink megvoltak, de sokszor hibáztunk a kapu előtt, nem pörögtek a kezek és a lábak. Nehéz lett volna fordítani, de szépen visszajöttünk. Jó lett volna a csoport élén végezni, de azért nem adnak semmit. Volt két bravúros meccsünk, ma gyengébben játszottunk, de ez belefér, a következő meccs a legfontosabb, azt kell megnyerni. Mindegy, hogy Kanada vagy Hollandia jön, nyerni kell, a négy közé szeretnénk kerülni – értékelte a meccset Bíró Attila, s tekintett előre egyúttal a negyeddöntőre.

Hogy miért Hollandiával játszunk a negyeddöntőben, annak megértéséhez érdemes rövid kitérőt tenni. Először nézzük a mi csoportunkat! A hatpontos Egyesült Államok mögött, Oroszországgal egyformán öt ponttal lettünk másodikok, a gólkülönbségtől függetlenül. Mégpedig a vízilabdában honos furcsa szabály értelmében. Eszerint pontegyenlőség esetén elsősorban az egymás elleni eredmény dönt – ami döntetlen –, másodsorban viszont a csoportelső elleni eredmény, ami nekünk kedvez, hiszen legyőztük az USA-t. Ez eddig érthető és világos.

De hogy miért Hollandia lett a harmadik az A csoportban, az már kacifántosabb történet. Azután, hogy Hollandia 16-12-re legyőzte Kanadát, az élen spanyol, holland, ausztrál körbeverés alakult ki. E trióban a gólkülönbség alapján Spanyolország, Hollandia, Ausztrália az első három sorrendje. Gondolnánk mi… A FINA azonban ekkor is úgy okoskodik, hogy Spanyolország az első, mögötte pedig a pontegyenlőségnél az egymás elleni eredmény (15-12) Ausztráliának kedvez, tehát Ausztrália a második, Hollandia pedig a harmadik.

A vízilabda tényleg követhetetlen sportág. S nem csak amiatt, ami a víz alatt történik.

De ne csak a vereségen, ezen is lépjünk túl! Innentől legalább minden világos. A magyar válogatott Hollandiával találkozik a negyeddöntőben, ha nagyot akarunk mondani, ez a torna legfontosabb mérkőzése.

A negyeddöntőre élezik a formát

A férfi vízilabdások ellentétes tendenciát mutatnak. Bemutatkozásképpen kikaptak a görögöktől (10-9), Japán ellen a 8-8-ra végződött első félidő után a második már egészen jól nézett ki (16-11), a Dél-Afrika elleni játszadozás (23-1) értékelhetetlen, az USA feletti magabiztos győzelem (11-8) annál inkább. Ezen a meccsen helyenként már vérbeli pólót láthattunk.

– Szépen emelkedik a játék minősége, szeretném, ha ez lineáris vonal lenne, eddig jó az irány. Az amerikai jó csapat, de azért van nála jobb is, például az olasz, amellyel biztosan parázs meccset vívunk majd a csoportelsőségért – foglalta össze a lényeget Märcz Tamás szövetségi kapitány, kiemelve, az a cél, hogy a negyeddöntőben jöjjön ki a csúcsforma.

Az olaszok elleni meccset magyar idő szerint hétfő hajnalban játsszák. Fölösleges jósolgatni, de kis túlzással mindegy is, hogy a szerdai negyeddöntőben a másik ágról Szerbiával, Horvátországgal, Montenegróval vagy Spanyolországgal kell meccselni a négy közé jutásért. Ahogy a nőknek, a férfiaknak is a negyeddöntő a kulcsmeccsük az olimpián. Ha bejutnak a négy közé, nagy baj már nem érheti őket, de ha London és Rio után ismét kiesnek a nyolc között, akkor megint csak lehet magyarázkodni, hogy ugyan nem jött ki a lépés, de azért mi vagyunk a legjobbak a világon…

Milák és a többiek

A hét végére egyetlen magyar úszó maradt versenyben az olimpián. Milák Kristóf, aki pillangón a 200 méteren szerzett aranyérem mellé egy ezüstöt gyűjtött 100-on. Nagy csatát vívott az amerikai Caeleb Dressellel, ha két-három méterrel hosszabb a medence, le is hajrázza, de hát Széles Sándor bölcsességét idézve, 1896 óta 100 méter a táv, nem 101. Így viszont, hiába úszott Milák gyorsabban, az döntött, hogy Dressel jobban rajtol és jobban delfinezik, viszont magyar riválisának köszönheti, hogy világcsúcsot repesztett 49,65 másodperccel. Nem véletlenül emelte föl Milák kezét a célba érés után, bár fordítva talán illendőbb lett volna.

– Kétszáz méteren csak magammal versenyzek, százon viszont adott az ellenfél, akit el akarok kapni – magyarázta az új magyar csillag, miért is örül szinte jobban ennek az ezüstnek, mint az aranynak.

– Csodálatosan, azt is mondhatnám, tökéletesen pillangózik – méltatta Dressel Milákot, majd hozzátette: – Egy nap biztosan kiüt a nyeregből. Igyekszem kapaszkodni, hogy ez a pillanat minél később jöjjön el.

A magyar úszók Milák két érmével zárták az olimpiát. Ennél azért többet reméltünk. Helyezések viszont akadtak bőven. Negyedik lett 400 vegyesen Verrasztó Dávid, valamint egyaránt 200 pillangón Kapás Boglárka és Kenderesi Tamás; ötödik Telegdy Ádám (200 hát), Hosszú Katinka (400 vegyes) és a 4×100-as férfi gyorsváltó; hatodik Mihályvári-Farkas Viktória (400 vegyes), hetedik 200 vegyesen Hosszú Katinka és Cseh László, a 4×200-as női gyorsváltó, nyolcadik pedig Németh Nándor (100 gyors). Sajnos a jövőt is szinte kizárólag Milák jelenti, s fel kell készülni arra, hogy több klasszisunk (Hosszú, Kapás, Verrasztó) pályafutása a végéhez közeledik.

Az ausztrál Emma McKeon hét érmet szerzett Tokióban
Fotó: MTI/AP/Jae C. Hong

A nemzetközi mezőnyből két klasszist ki kell emelni. Caeleb Dressel összesen öt aranyéremmel zárta a versenyeket, amivel jó eséllyel ő lesz az egész olimpia legeredményesebb sportolója. Egy arannyal marad el tőle az ausztrál Emma McKeon, aki viszont három bronzot is gyűjtött, ezzel beállított egy feledésbe merült rekordot. A nők között eddig egyetlen sportoló akad az ötkarikás játékok történetében, aki egy olimpián hét érmet szerzett: az orosz (helyesebben szovjet) Marija Gorohovszkaja még 1952-ben, tornában.

A vívóviadalok számunkra dicstelenül értek véget, női tőrcsapatunk után női kardcsapatunk is kiesett már a negyeddöntőben. A vívók összességében mégis kitettek magukért egy arany- (Szilágyi Áron, kard egyéni), egy ezüst- (Siklósi Gergely, férfi párbajtőr) és egy bronzéremmel (férfi kardcsapat), s Márton Annától a kard egyéniben sérülten elért negyedik hely is szép eredmény.

Cselgáncsban egy érem, egy bronz jutott Tóth Krisztián (90 kg) révén, s előzetesen nagyjából erre lehetett számítani; Pupp Réka közel állt a bravúrhoz, végül ötödik lett.

Mától a birkózókra és a kajak-kenusokra szegeződik a figyelem. Birkózásban mindjárt ma mutatkozik be – méghozzá jónak mondható sorsolással – a legnagyobb favoritunk, a világbajnoki címvédő Lőrincz Tamás. Kajak-kenuban kedden, csütörtökön és szombaton lesznek döntők. A kedd különösen erős napnak ígérkezik. A vitorlázó Berecz Zsombor a második helyről várja a finndingisek éremfutamát, s szőnyegre lép Sastin Mariann és Lőrincz Viktor is. Hátravan még a nyílt vízi úszás, Péni István sportlövő legerősebb száma (mindjárt ma), továbbá az öttusa. Még bőven megduplázhatjuk az érmeink számát.