Mi történt Betlehemben?

Végül is mi történt Betlehemben, amikor egy várandós kismama és férje csak egy istállóban kapott helyet?

A mítoszok jól ismerik a gyermek isteneket, e különös képességű lényeket, akik alighogy megszületnek, kinyilvánítják halhatatlan isteni természetük sajátosságait. Nem az időben születnek, és nem biológiai fejlődéssel növekednek felnőtté, hiszen a mítoszok világa nem ismeri az időbeni előrehaladást. Zeusz egyidejűleg megóvandó gyermek, akit apja elől elrejtenek Krétán, és az istenek atyja, aki az Olimposzon trónol. A gyermek isten nem az emberek számára nyilatkoztatja ki az istenit, hanem a gyermekben mutatja meg ellenpólusát, a felnőttet. Az evangéliumok istengyermeke ezzel szemben az embernek nyilvánítja ki Istent és mutatja meg az embert. Nem azt, hogy milyen lenne az Isten, ha emberi szemeknek akarna megmutatkozni, hanem hogy kicsoda Isten és kicsoda az ember. Ha Jézus nem volt teljes ember, ha nem volt valódi gyermek, ha emberségében nem élte át a biológiai, lelki és értelmi fejlődést, akkor az ember ugyan csodálhatja, mint az olümpiai Zeusz szobrát, de nyomába sem léphet.

Fogékonyak vagyunk a mítoszokra, és talán szívesebben szemlélnénk a jászolban fekvő gyermekben az isteni erőt és szépséget, mint egy kiszolgáltatott, síró újszülöttet. A mítosz akkor lesz történelemmé, a mitikus látásmód történeti szemléletté, amikor a pásztorok elhiszik az angyaloknak, hogy „ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus Dávid városában”, és képesek értelmezni a jelet: „találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve”. S bár különösnek tetszhet, a látottak és hallottak értelmezése éppúgy feladata Máriának is, mint a pásztoroknak. Meghallgatta a szemtanúkat, „minden egyes szót megőrzött, és el-elgondolkodott rajtuk a szívében”. Összetett jelentésű az itt álló görög ige. Nem egyszerűen elgondolkodást jelent, hanem összevetést, összemérést. Mivel vetette öszsze a szíve mélyén mások szavait Mária? Meglehet, azzal az ígérettel, amelyet ő maga Gábrieltől, Izrael pedig a prófétáktól kapott: „Íme, a szűz fogan és fiút szül, s nevét Emmánuelnek fogja hívni, ami azt jelenti: Velünk az Isten.”

Mária a legelső exegéta, az első írásértelmező, aki összeveti a megígértet a megtörténttel. Őt követjük, ha el-elgondolkodunk arról, hogy végül is mi történt Betlehemben azon az éjszakán, amikor egy várandós kismama és férje csak egy istállóban kapott helyet.