A gyűrű fogságában

A harmincegy éves Csollány Szilveszter tizenegy éve tornázik a világ élmezőnyében. Az örök másodikként elkönyvelt versenyző négy világbajnoki és egy olimpiai ezüstérme után a tavalyi nyári játékokon a gyűrű győztese lett. A nemrég befejeződött genti világbajnokságon kedvenc szerén újabb ezüstérmet nyert.

-TORNA-
-Elárulná, hogy hány kiló? – kérdeztem az olimpiai bajnoktól.
– Miért érdekes ez?
– Mert a világbajnokság után azt nyilatkozta, hogy vége a koplalásnak, s azt ehet, amit szeret.
– Szerencsére a súlyommal nincs különösebb gond. A versenyidényben ügyelek arra, hogy tartsam a hatvanhárom-hatvannégy kilót. Ezért aztán salátákat, zöldségeket és fehér húst eszem.
– A versenyidény végén milyen étellel kedveskedett a felesége?
– Amikor hazajöttem a világbajnokságról, gulyásleves volt, majd főtt csülök tormával.
– Jöhet a megérdemelt pihenő, ehet, ihat és végre játszhat négyéves kislányával, Szimonával.
– Egyelőre több dolgom van, mintha versenyen vagy edzőtáborban lennék. Rengeteg az elintéznivaló, az interjú után például Nagytarcsára megyek, ahol a házunk épül.
– Hogy áll az építkezéssel?
– A lényeg, hogy már áll a ház. Sőt, tető alatt van az épület. Eddig sok dolgom nem volt, most következnek a belső munkák, például ki kell választanunk a burkolatokat.
– Tornázhatunk egy kicsit?
– Ha nagyon muszáj.
– Az olimpiai aranyérme után az ön számára milyen értéke van a világbajnoki ezüstnek?
– Éppen olyan értékes, mint az előző négy vb-ezüst. Jól tudom, itthon csak az aranyat értékelik megfelelően, pedig higgye el, sokkal nagyobb teljesítmény ötször a világbajnoki dobogó második fokán állni, mint egyszer az elsőn.
– Ezek szerint elégedett a második helyezésével?
– Nem, minden versenyen úgy indulok, hogy győzni szeretnék.
– Miért szorult minimális különbséggel a bolgár Jovcsev mögé a második helyre Gentben?
– Mert az olimpiai győzelmem után nem maradt időm a feltöltődésre. Az athéni ezüstöt követően négy évig hajtottam, hogy olimpiai bajnok legyek. Ez sikerült, de az állandó készültség, úgy látszik, idegileg megviselt. Utólag belátom, egy éve hosszabb pihenőre lett volna szükségem. Mentségemül szolgáljon, a siker, az azt követő ünneplés annyira feldobott, hogy nem igényeltem a hosszabb pihenőt. Mindennek az lett az eredménye, hogy a vébén fizikailag jó formában voltam, fejben azonban fáradt, így az a kicsi plusz hiányzott, amely a győzelemhez kellett volna.
– Tanulva a tavalyi esetből, gondolom, most egy hosszabb pihenő következik.
– Az idén több versenyen nem indulok, viszont januárban el kell kezdenem a felkészülést, hogy a jövő évi világversenyeken a legjobbak között lehessek. Profi sportoló vagyok, aki tudja, az élsport folyamatos készültséget jelent. Ezért például nem mindent ehetek decemberben, már figyelnem kell a súlyomra, mert egy-két kiló még nem gond, de jelentős többlettel nem kezdhetem el az edzéseket januárban.
– Élete eddigi jelentős részét tornatermekben töltötte, húsz éve indul versenyeken. Harmincegy évesen mi motiválja még?
– Mindig a soron következő feladat. Már most elkap a harci kedv, ha arra gondolok, hogy jövőre Európa-bajnokság és világbajnokság lesz. Remélem, a vébét Budapesten rendezik, mert fantasztikus lenne hazai közönség előtt versenyezni.