A kibicnek semmi nem drága

Nehéz másfél év van Kásás Zoltán mögött. Az 55 éves szakember 2000-ben a klubedzői szakma csúcsára ért, amikor a jugoszláv Becsejjel megnyerte a Bajnokok Ligáját. A következő szezon azonban kétségekkel és gyötrődéssel teli időszak volt Óbecsén, elfogyott a pénz. A játékosok hónapokig ingyen dolgoztak, végül május végén a csapat összeomlott: toronymagas esélyesként csupán negyedik lett a BL-ben. A játékosként világ- és Európa-bajnok Kásás Zoltán tavaly nyáron még azt mondta, szerényebb képességű csapattal is folytatná Óbecsén, aztán augusztusban hívta a görög Olympiakosz, ő pedig Athénba költözött.

-VÍZILABDA-
A nyáron, amikor már szinte biztos volt, hogy megválik a Becsejtől, azt mondta, inkább itthon vállalna munkát, mert az édesanyját nem nagyon hagyhatja magára. Mi változott meg?
– Óbecsén az utolsó fél évben ingyen dolgoztam, persze nem csak én, a játékosok is. Egy rakás pénzt hagytam ott, anyagilag mélypontra jutottam. Sokáig vártam, mert azt mondták, velem képzelik el a folytatást, de hamarosan kiderült, nincs mire várnom. A sikerekből sokan profitáltak, kivéve a játékosokat. Közben az Olympiakosz mestere, a horvát Dragan Matutinovic egyik pillanatról a másikra Pescarába költözött – a vezetők még mindig nagyon dühösek rá, hiszen érvényes szerződése volt –, így kerültem én a képbe. Úgy láttam, hogy Pireuszban stabil a pénzügyi helyzet, rendszeresen fizetnek, és jó a csapat is, így döntöttem az Olympiakosz mellett. A családomról pedig csak annyit, hogy mindig van valaki, aki az édesanyámnak segít, gyakran beszélünk telefonon, tudok mindenről, ami vele történik.
– Pireuszban terhes örökséget vett át, a Bajnokok Ligája ezüstérmét.
– Hát igen, itt mindenki azt gondolja, hogyha tavaly második lett a csapat, az idén nyerjen. Csakhogy az előző évben sok minden az Olympiakosz kezére játszott. A Fradi ellen éppenhogy csak kivívták a négyes döntőbe jutást, emlékezzünk, a sajtó játékvezetői csalást emlegetett. A dubrovniki négyes döntőben jól játszottak a görögök, viszont a Posillipo és a Becsej egyaránt gyenge volt önmagához képest. A papírforma szerint az idén a másik csoportból a Honvéd és a Jug, a miénkből pedig a Posillipo valószínűleg bejut a négy közé, a negyedik a Nice, Olympiakosz, Spandau 04 hármasból kerülhet ki. Nincs tehát könnyű dolgunk, de tudja, a kibicnek semmi nem drága, a kívülállók nem foglalkoznak a körülményekkel, csak a végeredménnyel.
– A szerződése kettő plusz egy évre szól. Megfordult már a fejében, hogy ilyen elvárások mellett menynyire biztos a második év?
– Nem foglalkozom ilyesmivel, volt már olyan, hogy jól dolgoztam, mégis kirúgtak. Négy év alatt én vagyok a harmadik edzője a csapatnak. Elődeim közül Nikola Sztamenics a jugoszláv iskolát képviselte, Matutinovic módszerei már jobban hasonlítottak arra, amit én csinálok. Nézze, ez nem egy ificsapat, amelyben a játékosoknak még azt taníthat az edző, amit akar. Sokszor mást szeretnék látni tőlük, mint amit kapok, de óvatosnak kell lennem, hiszen a beidegződéseken nagyon nehéz változtatni.
– A szezon előtt nem volt túl aktív a külföldi játékospiacon az Olympiakosz, a horvát Djogas ment, a jugoszláv Trbojevics pedig jött.
– Ez azért van, mert a görög csapatok csak egy külföldit alkalmazhatnak. Ráadásul Trbojevics sajnos elkapott valami rejtélyes vírust, ami öt hónapra ledöntötte a lábáról. Annyira legyengült, hogy nyár óta nem edzett, a kihagyás nagyon visszavetette. Jóllehet, a következő mecscseken már beküldöm, még mindig nagyon óvatosan kell bánnom vele, nehogy hirtelen túlterheljem. Nagy szükségem lesz rá, ha már ilyen magas a mérce, itt tényleg elvárnák, hogy megnyerjük a Bajnokok Ligáját.