Babbel és Nowak titokzatos betegsége

Markus Babbel (FC Liverpool) a német, Krzysztof Nowak (VfL Wolfsburg) a lengyel válogatottal szeretett volna eljutni a pályafutása csúcsát jelentő labdarúgó-világbajnokságra a nyáron. Ám vágyaik már biztosan nem teljesülhetnek, és ami még szomorúbb: könnyen lehet, hogy annak is örülni fognak, ha egyáltalán még egészségesek lesznek valaha.

-LABDARÚGÁS-
A két labdarúgót ritkaság- számba menő betegségek támadták meg, idegrendszerük felmondta a szolgálatot, a futballvilág mindeddig ismeretlen fogalmakkal kénytelen megismerkedni: Guillain–Barré-szindróma (GBS) Babbel esetében, amyotrophikus lateralszklerózis Nowaknál. A nehezen gyógyítható vagy egyenesen gyógyíthatatlan kórok – a neurológusok véleményei eltérőek – úgy jelentkeztek, mint derült égből a villámcsapás.
„Kezdetben furcsa bizsergést éreztem a lábujjaimban, amely azután felhúzódott az ujjaim hegyéig, majd a bénulás jelei következtek, végül a teljes kimerültség érzése” – emlékezett vissza 2001 novemberére az 51-szeres válogatott Babbel, aki honfitársa, Dietmar Hamann tanácsára Münchenbe repült kivizsgálásra, és azóta is a harlachingi kórház lakója.
Az idegeket és idegvégződéseket megtámadó gyulladás a karok, a lábak és az arc megbénulása mellett olyan állapotot vált ki, amely során a beteg fizikailag leépül. Az idegspecialista Roman Haberl professzor szerint: „Tíz napon keresztül komoly szívritmuszavarok léptek fel nála, és életveszélyes állapotba került.”
Babbel röviddel karácsony előtt lépett először a sajtó képviselői elé, a megjelent 40 riportert megdöbbentő kép fogadta: a 190 centiméter magas, hajdan csodálatos izomzattal rendelkező sportember két ápolónő kíséretében, tolószékben ülve érkezett. Szürke, beesett arccal, leesett vállakkal, lógó fejjel, homlokán izzadságcseppekkel: „Lábaim a térdemig zsibbadtak, menni csak nagy nehezen, kínkeservesen tudok, már három lépcső megmászása is csúcsteljesítmény tőlem” – mondta, és hozzátette: „Legalább a betegség legveszélyesebb formájától, a légzőszervek bénulásától megkímélt a sors.”
A futball egyelőre jelentéktelen szerepet játszik Babbel életében, annak ellenére, hogy Haberl professzor így biztatja: „Az ő korában általában mindenki felgyógyul, csak az a kérdés, mikor? Szerintem Markus visszatérhet majd a pályára.”
Sokkal kilátástalanabb Krzysztof Nowak helyzete. Mindeddig egyetlen orvost sem talált, aki biztatta volna, holott beutazta a fél világot, természetesen még az Egyesült Államokban is járt. A nála diagnosztizált ALS a gerincvelő idegpályáinak felbomlásával jár, a központi idegrendszer működése megbénul, az izmok visszafejlődnek, a test petyhüdt burokká válik, és mozgásképtelen lesz. A 26 esztendős lengyel idegenlégiós 2001 tavaszi idényének kezdetén még három bajnoki meccsen szerepelt, ám néhány nappal később keserűen állapította meg: „Valami nem stimmel az egészségemmel.” A göttingeni egyetemi klinikán elvégzett kivizsgálás eredménye: a csatár súlyos idegbetegségben szenved. Hasonló kórban, mint a napjaink legzseniálisabb fizikusának tartott, 60 esztendős Stephen Hawking, testi nyomorékként tolószékbe kényszerítve, szellemileg azonban tökéletesen átlátva helyzetét.
Nowak a gyógyulást keresve több mint 100 ezer kilométert utazott, világszerte kutatva azt az orvost, aki segíteni tudna rajta, ám eddig nem járt szerencsével, mégsem veszti el hitét.
„Az amerikai kerékpáros, Lance Armstrong éppen úgy legyőzte a rákot, mint a dortmundi labdarúgó, Heiko Herrlich. Nekem miért ne sikerülne megbirkózni ezzel a furcsa kórral?” – jelentette ki bizakodva Nowak.
A Bundesliga rajtja alkalmából, 2001 júliusában Peter Pander, a Wolfsburg menedzsere kénytelen volt hivatalosan is bejelenteni: „Egyelőre nem számíthatunk Nowakra.” A klub igyekszik erkölcsileg támogatni, és a csatár 10-es számú mezét továbbra is fenntartja lengyel játékosa számára.