Ronaldinho: gólpassz, gól, piros lap

Két nap szünet után folytatódott a 17. labdarúgó-világbajnokság, pénteken két negyeddöntő következett. A Brazília– Anglia mérkőzésen, Sidzuokában a dél-amerikaiak vesztett állásból fordítottak 2–1-re, így újabb lépést tettek nagy vágyuk, a világbajnoki cím felé. A másik negyeddöntőben, Ulszanban Németország és az Egyesült Államok találkozott, az izgalmakban bővelkedő mérkőzést az európai csapat nyerte meg 1–0-ra.

- LABDARÚGÁS -

Két futballmentes nap után ismét normalizálódott az élet Ázsiában, folytatódott a vb, nem is akármilyen tét mellett. Amelyik csapat pénteken nyert, az lefoglalhatja a szállását július elsejéig. A jövő hét keddjén és szerdáján rendezendő elődöntők veszteseire ugyanis vár még egy büntetés – játszaniuk kell a harmadik helyért. (Ez valóban büntetés.)
Sidzuokában az angol és a brazil válogatott meccsét az (új) évszázad mérkőzésének kiáltották ki, amihez csak annyit hadd tegyünk hozzá: amikor a két csapat tétmérkőzésen áll fel egymással szemben, ezt a jelzőt mindig ráaggatják az összecsapásra – egyébként, nem ok nélkül.
Az elmúlt kilenc évben négy alkalommal mérkőzött egymással a két szupercsapat, 1993 óta két döntetlen és két brazil győzelem a mérleg. Tegnap óta már három a brazil győzelmek száma, mert a labdazsonglőrök – akik Sidzuokában bebizonyították, hogy tudnak egységes, alázatos csapat is lenni, olyan együttes, amelynek valamennyi tagja alárendeli tudását a célnak – léptek elsőként a legjobb négy közé.
Az már az első percekben látni való volt, hogy az európaiak semmit sem bíznak a véletlenre. Kiválóan megszervezték a védelmüket és tökéletesen lefedték a középpályát. Emellett valóban csak arra maradt lehetőségük, hogy igazi angol focit játsszanak, hosszú előre- és beívelésekkel próbáljanak meg eljutni Marcos kapujáig. Gólveszélyt jelentően nem sok sikerrel tették. A félidő közepén azonban a segítségükre sietett Lucio, aki egy előrerúgott labdát ügyetlenül akart menteni a tizenhatoson. Végül ajándékba adta Owennek, akinek nem volt más dolga, csak az, hogy átvegye, tegyen vele néhány lépést, s tizenkét méterről az elmozduló Marcos mellett a kapu közepébe emeljen. Amikor a félidő végén már mindenki a háromperces hosszabbítás végét várta, még egy rohamra indultak a dél-amerikaiak. Ronaldinho szlalomozott vagy negyven méteren át, majd úgy adott hajszálpontosan Rivaldo elé, hogy a hétköznapi ember azt várta: jobbal lövi el a labdát. Így lehetett ezzel Seaman is, aki lemaradt a ballal meglőtt labdáról s már csak azt konstatálhatta, hogy angol vezetés helyet 1–1-gyel vonulhatnak be az öltözőbe.
A második játékrész is rémálomszerűen kezdődött az európaiaknak. Ronaldinho vagy 35 méterről végezhetett el szabadrúgást, s a labda az ötösről a kapujába későn visszamenekülő Seaman keze fölött a jobb felső sarokba hullott. A nézők számára ez lehetett zseniális megoldás is, de lehetett rosszul, ám szerencsésen elvégzett szabadrúgás is. Az igazságot az a hírügynökségi jelentés árulhatja el, amelyik arról szól, hogy a szabadrúgás előtt Cafu odasúgta Ronaldinhónak, hogy próbálja meg kapura csavarni a labdát, Seaman ugyanis szeret az ötösön ólálkodni az ilyen helyzeteknél. Cafu tudhatta, mit beszél, ugyanis az 1995-ös KEK-döntőben a Real Zaragoza ilyen – vagy még ilyenebb… – góllal győzte le az Arsenalt. A szenvedő hős akkor is, most is szegény Seaman volt. Becsületére legyen mondva, a mérkőzés után volt benne annyi lelkierő és tisztesség, hogy bocsánatot kérjen a szurkolóktól és a játékostársaktól. Tény, sokat tett azért, hogy azt a bizonyos szállodai szobát ne kelljen július 1-jéig lefoglalni… Más kérdés, hogy a hátralévő időben a többi angol sem tett sokat az egyenlítésért. Pedig kaptak egy magas labdát – ez nem a kapujuk felé ment –, hiszen a gólja után nyolc perccel a mexikói bíró, Rizo talpalásért kiállította az ifjú sztárt, Ronaldinho így elmondhatta, hogy a pályára lépett futballisták közül bizonyosan ő szerepelt a legtöbbet a képernyőn. Gólpassz, gól, kiállítás… Sok más futballistának egy idény alatt sem jut ennyi a fényből. Ez a hirtelen jött fór sem jelentett azonban előnyt az angoloknak, mert nem tudtak mit kezdeni az okosan – ezúttal nem brazilosan, hanem céltudatos, munkás csapatként – játszó dél-amerikaiakkal.
Rizo bíró hármas sípszava azt jelentette, hogy a brazilok 1958, 1962 és 1970 után a harmadik vb-randevújukon is legyőzték az angolokat. S nem mellesleg: ezek után mindhárom alkalommal világbajnokok lettek.
Ulszanban a német válogatottnak az Egyesült Államokat kellett legyőznie. Annak az országnak a csapatát, ahová egy-két évtizede még a németek jártak – játszani, tanítani. Megmutatni, milyen játék a futball. Jól megtanulták a leckét, hiszen a pénteki negyeddöntőben, ha legyőzni nem is tudták a németeket, de kőkeményen megdolgoztatták őket. Olyannyira, hogy ha az 50. válogatottságát ünneplő Kahn nem véd oly parádésan – az első félidőben három alkalommal is százszázalékos helyzetben mentett –, ha a skót Dallas nem kifelé ítél szabadrúgást, hanem meglátja Frings kezezését a gólvonalon, akkor bizony, német szemszögből nézve, megeshetett volna az a csúfság is, hogy a tanuló legyőzi mesterét. Az élet azonban nem állt fejre, Rudi Völler csapata amolyan igazi németes futballal győzte le az amerikaiakat s várhatja a következő ellenfelét.
*
Öröm és bánat. Luiz Felipe Scolari, a brazil válogatott szövetségi kapitánya: „Örülök a győzelemnek. Vidámságomat fokozza, hogy a csapat jól játszott. Megérdemelten jutottunk be az elődöntőbe.”
Sven-Göran Eriksson, az angol válogatott szövetségi kapitánya: „Jobban is játszhattunk volna, főleg amikor emberelőnybe kerültünk. A játékosaim már fáradtak voltak az egyenlítéshez.”
Rudi Völler, a német válogatott szövetségi kapitánya: „Az amerikaiak megnehezítették a dolgunkat. A mérkőzés elején rosszul játszottunk, csak a vezetésünk után pörögtünk fel.”
Bruce Arena, az amerikai válogatott szövetségi kapitánya: „Büszke vagyok a csapatomra. Sok helyzetet dolgoztunk ki, de nem volt szerencsénk, Kahn pedig remekül védett. Megmutattuk a világnak, hogy tudunk futballozni, még ha a múltunk nem is oly dicsőséges, mint a németeké.”

JEGYZŐKÖNYV
NEGYEDDÖNTŐ.
Brazília–Anglia 2–1 (1–1) Sidzuoka, 48 ezer néző, vezette: Rizo (mexikói). Brazília: Marcos – Lucio, Roque Junior, Edmilson – Cafu, Gilberto Silva, Kleberson, Ronaldinho, Roberto Carlos – Rivaldo, Ronaldo (Edilson, 70.). Anglia: Seaman – Mills, Ferdinand, Campbell, A. Cole (Sheringham, 80.) – Beckham, Butt, Scholes, Sinclair (Dyer, 57.) – Owen (Vassell, 78.), Heskey. Góllövők: Rivaldo (47.), Ronaldinho (50.), illetve Owen (23.). Kiállítva: Ronaldinho (58.).
Németország–Egyesült Államok 1–0 (1–0) Ulszan, 33 ezer néző, vezette: Dallas (skót). Németország: Kahn – Linke, Kehl, Metzelder – Frings, Schneider (Jeremies, 60.), Hamann, Ballack, Ziege – Neuville (Bode, 80.), Klose (Bierhoff, 87.). Egyesült Államok: Friedel – Sanneh, Pope, Berhalter, Hejduk (Jones, 65.) – Mastroeni (Stewart, 80.), O’Brien, Donovan, Reyna, Lewis – McBride (Mathis, 58.). Góllövő: Ballack (39.).
A MAI MŰSOR. NEGYEDDÖNTŐK. Spanyolország–Koreai Köztársaság, Kvangdzsu, 8.30 óra (M1), vezeti: Gandur (egyiptomi). Szenegál–Törökország, Oszaka, 13.30 (M1), vezeti: Ruiz (kolumbiai)