Lakat Károly az edzők csúcstartója

A labdarúgás ugyan nem mérhető sportág, ezért nincs csúcslistája, de a statisztikákból érdekes rangsorok alakíthatók ki. A magyar labdarúgó-bajnokság százesztendős története is számos kuriózummal szolgál. Az élvonalbeli bajnokság pénteki rajtja előtt a legeket ismertetjük.

- Labdarúgás -

A legelső magyar bajnoki mérkőzést a legendás Millenáris-pályán 1901. február 17-én a BTC és a BSC játszotta. A labdarúgást meghonosító Budapesti Torna Club piros-fehér színekben játszó legénysége pillanatok alatt lerohanta a zöld-fekete dresszes Lehel utcai gárdát. A Svájcban tanuló Ray Ferenc – aki az első futball-labdát hozta Magyarországra – rúgta a legelső bajnoki gólt, majd Róka János egymás után háromszor talált a kapuba. Mesterhármas! – vagy ahogy akkor mondták: „hat trick”. Így lett az eredmény 4-0.
Érdemes megemlíteni, hogy a magyar labdarúgás első vonalában 1901 óta 99 klub mutatkozott be. Közülük az élvonalból egyszer sem hiányzó Ferencváros vezeti az öröktabellát 27 bajnoki címmel.
A legelső, 1901-es csonkán véget ért bajnokságot nem számítva a mai napig az 1931–32-es idény győztese, a Ferencváros az egyetlen olyan csapat, amely úgy nyert bajnokságot, hogy valamennyi mérkőzésén győzött. Ez volt a Fradi legendás százszázalékos bajnoksága.
A legtöbb első osztályú találkozót Szabó György játszotta, akinek a teljesítménye egyedülálló, hiszen 507 első ligás meccset ugyanazon klub színeiben sohasem játszott labdarúgó. Nagyon valószínű, hogy az egykori tatabányai jobbhátvéd egy nem hivatalos világcsúcs gazdája.
A legtöbb NB I-es mérkőzésen Lakat Károly ült edzőként a kispadon, aki a Szeged, a Tatabánya, az MTK, a Ferencváros, a Honvéd és a Salgótarján mestereként 625 öszszecsapásra készítette fel csapatát.
A legendás hírű Schlosser Imre (FTC és MTK) volt a legtöbb – szám szerint 13 – alkalommal bajnokcsapat tagja.
A labdarúgás csúcsteljesítményeit általában gólokkal mérik a statisztikák. A legeredményesebb játékos az újpesti Szusza Ferenc 393 bajnoki góljával, megdöntve ezzel minden addigi hazai csúcsot.
A már korábban is említett Schlosser Imre nyerte el legtöbbször a megtisztelő gólkirály címet, mégpedig egymást követő hét idényben.
A bajnoki gólrekorder címmel Deák Ferenc büszkélkedhet, a SZAC egykori kiválósága az 1945–46-os úgynevezett hosszú bajnokságban 36 meccsen hatvanhatszor talált be a kapuba.
A mérkőzésenkénti rekordátlag – 2,15 góllal – a felülmúlhatatlan labdakezeléséről híres újpesti Zsengellér Gyula nevéhez fűződik, az 1938–39-es bajnokságban 26 mérkőzésen 56 találatot ért el.
Honi labdarúgásunk eredményei között is akadnak különösen nagy gólarányú győzelmek, illetve vereségek. A gólarányszámítás idején az I. osztályban a MAC aratta a legnagyobb arányú győzelmet: 1908. március 8-án a Typográfia együttesét 20-0 arányban fektette két vállra.
Az 1907–1908-as bajnokságban a MAC 83 gólt rúgott 16 mérkőzésen, ez több mint ötös rekordátlagnak felel meg. Egy mérkőzésen a legeredményesebb játékos Károly Jenő lett, aki az MTK játékosaként 1905. október 15-én 14-szer zörgette meg a Műegyetemi FC hálóját a 15-1-re végzőtt találkozón.
A legnagyobb pontkülönbséggel – 13 ponttal – a Nagyváradi AC csapata nyert bajnokságot, ezt a csúcseredményt a NAC 1943–44-es csapata érte el.
1955. március 27-én a Népstadionban született meg a bajnoki nézőcsúcs, ahol a Kinizsi–Bp. Honvéd (0-0) rangadót 98 ezer néző szurkolta végig. Örülhetnénk, ha az új bajnoki idényben három forduló 18 mérkőzésén ennyien szurkolnának. Ez az utóbbi rekord, már csak a létesítmény miatt is, megdönthetetlen.