A vendégek ünnepeltek a Vk-döntőn

Az öttusa barátai megszokhatták az elmúlt években, hogy minden nyáron ajándékot kapnak. A margitszigeti világbajnokság, a székesfehérvári Európa-bajnokság után az idén Világkupa-döntőnek adhattunk otthont. A helyszín ezúttal is egy fővárosi sziget lett, a Hajógyári, amely – akárcsak három éve a Margitsziget – jelesre vizsgázott a hét végén. Az időjárásról meg a hirtelen megemelkedett Duna-szintről senki sem tehet.
Ám vajon hogyan vizsgáztak legjobb tusázóink, három héttel a San Franciscó-i világbajnokság után? Kulcsár Antal, a hölgyek szövetségi kapitánya egy csöppet sem bánta, hogy a kéttagúra fogyatkozott magyar különítmény – az újdonsült egyéni világbajnok Simóka Bea sérülés, testvére, Nóra pedig betegség miatt nem indulhatott – egyik tagja sem szerezte meg az olimpiai kvótát. Vörös Zsuzsa 3. lett az olasz Claudia Corsini és a lengyel Paulina Boenisz mögött, Füri Csilla pedig a 11. helyen végzett.
– Messze még az olimpia, pontosan két év van addig, így aztán bőven lesz még lehetőség a részvétel kiharcolására. Többéves tapasztalat mondatja velem, hogy a korán kiharcolt részvételi jog elkényelmesíti a versenyzőt. Elérték a céljukat, s van még két évük a főversenyig. Érthető ezek után, hogy nem készülnek olyan tűzzel és akarással. Most nem jutottak el a célig, így aztán a lehető legkeményebben kell felkészülniük a jövő évi viadalokra. Bármilyen furcsán is hangzik, szakmai szempontból jobb ez, kevesebb szóval is munkára tudom fogni őket – vélekedett a kapitány.
Vasárnap a férfiakon volt a sor, s „természetesen” akkor kezdett el esni az eső, amikor délután az első lovast szólították a pályára a Killtec sporttelepen. A magyarok – Balogh Gábor, Horváth Viktor és Sárfalvi Péter – az első három tusában – ahogy mondani szokták – váltakozó sikerrel szerepeltek. A vívásban például Horváth (804) és Sárfalvi (748) elmaradt a várttól. A lovaglás előtt Balogh a 7., Horváth a 12., Sárfalvi pedig a 23. helyen állt. A mezőnyt az orosz Galkin vezette, 132 pont volt az előnye a legjobb magyar, a világbajnok Balogh Gábor előtt. Galkin az utolsó tusa, a futás előtt is az élen maradt, 28 ponttal vezetett a litván Zadnieprovskis előtt.
A futás előtt természetesen ismét eleredt az eső, de ez már olyan felhőszakadás volt, amely mindent eláztatott: pályát, versenyzőt, szigetet egyaránt. Alig lehetett látni a futókat az esőfüggöny mögött...
Sem Balogh, sem Galkin nem zárja majd a szívébe ezt a délutánt. A magyar versenyző az ötödik helyről visszacsúszott a kilencedikre, és az orosz tusázónak is be kellett érnie az ötödik helyezéssel. A győzelmet a litvánok világ- és Európa-bajnoka, Zadnieprovskis szerezte meg, megelőzve az Eb-aranyérmes cseh Capalinit, míg a harmadik helyre a mexikói Salazar futott fel.
A litván versenyző tehát a zuhogó esőben is „elfutott” Athénig, ő már biztosan ott lesz a 2004. évi játékokon. Baloghnak, valamint a 12. helyen végzett Horváthnak és a 20. Sárfalvinak jövőre lehet – és kell – bebizonyítania, hogy méltó az ötkarikás játékokra.
A magyar öttusázók kettős jubileumot ünnepelnek az idén: 75 éve rendezték meg Magyarországon az első versenyt, és 50 esztendeje pedig a Benedek Gábor, Kovácsi Aladár, Szondy István összeállítású csapat Helsinkiben megszerezte a sportág első magyar olimpiai aranyérmét. A Világkupa-döntő után rendezett ünnepségen részt vett Claus Schormann, a nemzetközi szövetség, és Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke is. A jó hangulatú esten volt mire emlékezni, hiszen a magyar öttusázók csak a felnőttek között 150 olimpiai, világ- és Európa-bajnoki érmet szereztek.