Olimpiai ezüstérem huszonkét év után

A magyar férfiválogatott bravúros teljesítménnyel, a végső győztes orosz válogatottat is legyőzve, de a címvédőtől egy ponttal elmaradva nyert ezüstérmet a bledi sakkolimpián. Kállai Gábor szövetségi kapitány szerint a Lékó Péter, Polgár Judit, Almási Zoltán, Gyimesi Zoltán, Ruck Róbert, Ács Péter összeállítású csapat éppen az összefogással vívta ki a sikert.

Nem lehet azt mondani, hogy esélytelenül utazott a sakkolimpiára a csapat, hiszen az Élő-pontszámok alapján a toronymagasan kiemelkedő orosz válogatott mögött a második legerősebb együttes volt a magyar, ám nem könnyű valóra váltani a lehetőségeket.
– Huszonkét éve nyertünk utoljára ezüstérmet, és ahhoz, hogy ez most sikerüljön, szokásos teljesítményünket kellett felülmúlni – mondta Kállai Gábor. – Két és fél ponttal gyűjtött többet a csapat, mint amennyit előzetesen lehetett várni, s ez a bravúros teljesítmény kellett az ezüstéremhez. A torna egyik legszebb partiját például Almási Zoltán játszotta a román Marin legyőzésekor, de szinte mindenkinek voltak kiemelkedő mérkőzései. Anélkül, hogy végigsorolnám az összes játékost, elég Ruck Róbert győzelmére gondolni az orosz Szvidler ellen.
– Jó kezdés után kissé megtorpant a csapat Bledben, s akkor éppen Polgár Judit győzelmei segítettek. Mintha túl óvatosak lettek volna a férfiak.
– Ez csalóka, inkább az volt a baj, hogy túlzottan is győzelemre törekedett mindenki, s ettől görcsössé vált a játékuk. A harmadik és a hatodik forduló között valóban tizenhat partiból csak kettőt tudtunk megnyerni, mindkettőt éppen Judit hozta, s akkor viccelődtünk is ezen, hogy ő a legférfiasabb játékosunk. A hetedik fordulóban a szlovénok fölényes, 3,5:0,5-es legyőzése után azonban új lendületet vett mindenki, s attól kezdve sorozatban hat meccset nyertünk, közben az oroszokat is felülmúltuk.
– Korábban sokszor okozott gondot a játékosok rivalizálása. Ennyi klasszist miként lehetett a cél érdekében összefogni?
– Nyugodtan mondhatom, hogy semmiféle egyénieskedés nem volt, sőt éppen a legjobbak többet is vállaltak az elvárhatónál. Lékó Péter például nem szereti a rövidítéses játszmákat, ennek ellenére tizenegyszer ült asztalhoz, Polgár Judit sorozatban háromszor, Almási Zoltán négyszer vállalkozott arra, hogy sötéttel kezdjen. Az egyéni érdekeket mindenki alárendelte a csapatnak.
– Az oroszok legyőzése után már sejteni lehetett, hogy dobogón végezhet a csapat, mégis roppant óvatosan nyilatkozott akkor. Tartott egy újabb hullámvölgytől?
– Nem tartottam, de mi nem a végső sikerre, a lehetőségre koncentráltunk, hanem mindig csak a soron következő feladatra. Nem szeretem az esélylatolgatást, arra figyeltünk, hogy a következő ellenféllel szemben miként lehet a legjobb eredményt elérni. Kemény munkával harcolták ki az ezüstérmet.
– Ez egy roppant fiatal csapat, hosszabb távon is összetartható az együttes?
– Kifejezetten úgy éreztem, hogy egy nagyon összetartó társaság alakult ki, s még sok szép sikert érhetnek el együtt.