Baróti Lajos-díj Illovszky Rudolfnak

Több mint egy hónapja alapította Baróti Lajos a Magyar Fair Play-díjat: havonta egy-egy olyan sportember kap elismerést, aki egyértelműen a valódi sport eszmeiségét képviseli. Aligha véletlen, hogy az első díjazott Illovszky Rudolf lett – a múlt és a jelen miatt egyaránt.
Annak idején, a hatvanas években, Baróti szövetségi kapitánysága idején Illovszky edzőként segítette a futballválogatott munkáját, nem is akárhogyan. Közös szorgoskodásuk eredménye volt többek között az 1966-os brazilok elleni viadal, az ő idejükben lett világhírű Albert Flórián, Mészöly Kálmán, Farkas János, Bene Ferenc – és a sor még folytatható. Aki az ő csapatukban játszott, nem csupán futballistaként, hanem (sport)emberként is maradandót alkotott, így aztán Illovszky Rudolfnak a díj már csak a múlt okán is járna.
Persze, aki nemcsak mondja, hanem valóban a sportnak szenteli az életét, az képtelen kibújni a bőréből egész életén át. Mint Illovszky Rudolf. Történhet akármi, változhat a politika, a gazdaság, lehet mélyponton a magyar futball, Illovszky makacsul kitart a valódi sport szelleme mellett. Április hónapban azért (is) részesülhetett ő a Baróti-díjban, mert függetlenül attól, hogy örök szerelmét, a Vasast ellehetetlenítették a magukat komoly vállalkozóknak tartó üzletemberek, makacsul küzd azért, hogy a Vasas név a futball kapcsán ne tűnjön el a süllyesztőben.
Jellemző, hogy amikor a Vasas már nem állhatott ki március közepén a Pápa ellen a másodosztályú bajnokira, Illovszky ragaszkodott hozzá, hogy lejátsszák a mérkőzést – nem a megszerezhető pontok, hanem a futball jegyében. Mint már annyiszor, ezúttal is a mesteredzőt igazolta az élet: a Vasas ifjúsági játékosai három-nullra győztek. Az eredmény ugyan nem szerepel majd semmiféle szakmailag elismert évkönyvben, ám hogy volt meccs, az örök példa arra, hogy a sport, a játék mindig többet ér a pénznél, az ígérgetéseknél.
Jobb helyeken. Ott, ahol mindig szívesen látják Illovszky Rudolfot.