Lewis gyanúba került

Az elmúlt száz évben a sportok királynőjének sok kiemelkedő, legendás egyénisége volt, de vitathatatlanul Carl Lewis, a király, a legnagyobb. Az 1961. július elsején az egyesült államokbeli Birminghamben született atléta hosszú és eredményes pályafutása alatt olyan magasságba jutott, amelyet aligha lehet megközelíteni vagy túlszárnyalni. Minden idők legnagyobb atlétájára azonban az elmúlt héten a dopping árnyéka vetült.

-ATLÉTIKA-
Lewishoz hasonlóan a finn futó Paavo Nurmi, a szovjet tornász Larisza Latinyina, az amerikai úszó Mark Spitz kilenc olimpiai aranyérmet nyert, de Lewis hét egyéni számban szerzett bajnoki címet, míg a többiek „csak” hatban. Távolugrásban páratlan sorozatot produkált, négy olimpián nyerte meg a számot. Csalódás csak 1991-ben, a tokiói világbajnokságon érte, ahol Bob Beamon 890 centiméteres álomrekordját nem neki, hanem honfitársának, Mike Powelnek sikerült megdöntenie (895 centiméter).
Gazdag éremgyűjteményénél is többet mond a kiemelkedő klaszszisról, hogy tizenhat éven keresztül volt képes távolugrásban 850 centiméter feletti teljesítményre, hat idényben futott 10 másodpercen belül 100 méteren.
Utóbbi teljesítményéről a hetvenes években azt nyilatkozta egy nemzetközileg elismert hozzáértő, hogy külső segítség nélkül nincs az az ember, aki képes 10 másodpercen belül futni 100 méteren. Lewis viszont úgy uralkodott másfél évtizedig, hogy nyilvánosan még kétes doppingügybe sem keveredett, sőt mindig határozottan és élesen támadta a lebukottakat. Elítélte például egyik legnagyobb riválisát, a kanadai Ben Johnsont, aki az 1998-as olimpián 100 méteren legyőzte, de doppingolás miatt kizárták a versenyből. Így lett a másodikból első Szöulban. Lewis tiszta maradt, habár róla is keringtek pletykák, minden nemzetközi vizsgálata hivatalosan negatív lett.
Az elmúlt napokban aztán dr. Wade Exum, az Egyesült Államok Olimpiai Bizottságának egykori doppingügyekben illetékes főellenőre bejelentette, hogy 1988 és 2000 között több mint száz amerikai atléta vizsgálata pozitív eredményt hozott, azonban az adatokat nem hozták nyilvánosságra. A korábbi főellenőr, aki 1991-től 2000-ig állt az USOC alkalmazásában, kijelentette, hogy a doppingoláson ért több mint száz versenyző 1988 és 2000 között 19 érmet szerzett az ötkarikás játékokon. Ezzel kapcsolatban 30 ezer oldalas anyagot adott át a Sports Illustrated című lapnak.
A lebukottak között volt Carl Lewis is, aki Exum szerint az 1988-as szöuli játékok előtt háromszor szedett különféle stimulánst. Emiatt az olimpiai bajnokot először kizárták a válogatottból, majd fellebbezését követően mégis engedélyt kapott az indulásra: a dél-koreai fővárosban távolugrásban, majd Ben Johnson kizárása után 100 méteren is aranyérmes lett.
Az Egyesült Államok Atlétikai Szövetsége természetesen alaptalannak tartja a vádakat, Joe Douglas, Lewis menedzsere pedig határozottan kijelentette, hogy a kilencszeres olimpiai bajnok sohasem használt tiltott szert. Az ellenkezőjét persze nehéz lesz bizonyítani, amint azt is, hogy a legendából már a rajtnál majdnem hullócsillag lett, akinek csodálatos pályafutása az 1983-as atlétikai világbajnokságon, Helsinkiben kezdődött. Ott, ahol több aranyérmes doppingvizsgálata pozitív eredményt hozott, ám a Nemzetközi Atlétikai Szövetség akkori elnöke, Primo Nebiolo nem akarta botránnyal besározni a hatalmas sikerrel zárult, első atlétikai világbajnokságot. Egy már nem élő nemzetközi szaktekintély elmondása szerint a doppinglistán Carl Lewis neve is szerepelt. Mindez azonban eddig titok maradt, húsz esztendő múltával viszont mégis árnyék vetül a király dicsőségére.
*
Carl Lewis legjobb eredményei. Olimpiai játékok. 100 m: 1. (1984, 1988); 200 m: 1. (1984), 2. (1988); távolugrás: 1. (1984, 1988, 1992, 1996); 4´100 m-es váltó: 1. (1984, 1992). Világbajnokság. 100 m: 1. (1983, 1987, 1991); 200 m: 3. (1983); távolugrás: 1. (1983, 1987), 2. (1991); 4´100 m-es váltó: 1. (1983, 19887, 1991). Egyéni csúcsai. 100 m: 9,86 (1991), 200 m: 19,75 (1983); távolugrás: 887 cm.