Három év alatt harmadszor is megszerezte az aranyérmet a Domino-BHSE, s most már az is megengedhető, hogy 2000 óta olyan együttessé formálódott a Honvéd, amely nem csupán Magyarország, hanem talán a világ legjobb klubcsapata. Mindenesetre lesz rá alkalma – május 16–17-én Genovában, a Bajnokok Ligája négyes döntőjében –, hogy ezt az utóbbi állítást igazolja.
Tavaly leginkább a Vasason múlott, hogy elveszítette a bajnokságot a Domino ellen, hiszen 2002. május 18-án (a negyedik összecsapáson) a joggal vitatott játékvezetői ítéletek ellenére is megszerezhette volna a győzelmet a Komjádi uszodában, és akkor 3:1-re nyerte volna az aranycsatát. Azonban Somossy József gárdája azon a meccsen sokat hibázott, ráadásul szerencséje sem volt. Az pedig mindenkinek élénken él az emlékezetében, hogy mi történt másnap, május 19-én.
De azzal a rossz emlékű mérkőzéssel semmi okunk most foglalkozni, leginkább azért, mert az idei finálé a felebaráti szeretet jegyében zajlott. A péntek esti, 9-7-es Honvéd-győzelemmel záruló negyedik meccs végén az ünneplő vendégjátékosok sorra csókolták meg szomorkodó kollégáikat a Komjádiban. Az emblematikus képekkel nemcsak a 2002–2003-as szezon ért véget, hanem az egy éve tartó viszálykodás is, amely alkalmanként – ha a szurkolótáborok viselkedését nézzük – ellenségeskedésnek, hovatovább gyűlölködésnek volt nevezhető. Remélhetőleg ezzel – tabula rasa – morálisan újjászületett a magyar vízilabdázás.
A Domino-BHSE a fináléban végig jobb volt a Vasasnál, a Komjádi uszodában rendezett első meccset (7-6) kivéve az ő akarata érvényesült. A címvédő mindkét Kőér utcai találkozón képes volt gólzáporos párbajra kényszeríteni ellenfelét (mindkétszer 13-10), s ebben a látványos pólóban – világklasszis nehéztüzérei révén – nem sok esélyt hagyott a mentálisan kissé kimerült angyalföldi csapatnak. Ráadásul a Vasas a lélektanilag döntő pillanatokban rendre alulmaradt, így az MK és a KEK után a harmadik döntőjét is elveszítette az idén.
Méhes Jenő szakosztályvezető is úgy kommentálta a történteket: – A Honvéd ellen egyszer sem tudtuk megismételni a BVSC ellen mutatott jó játékunkat. Mintha tudat alatt a fiúk beérték volna azzal, hogy bejutottak a döntőbe, holott azért – bár kimondatlanul – vártuk tőlük az aranyérmet.
Összességében a Honvéd egységesebb csapatteljesítményével megérdemelten szerezte meg a bajnoki címet – és persze olyan kiváló egyéni produkciókkal, mint Gergely Istváné, Kiss Gergelyé, Molnár Tamásé, Biros Péteré, s alkalmanként Vári Attiláé, Fodor Rajmundé vagy Sugár Sándoré.
A háromszoros bajnokcsapat egyébként Kovács István – na nem a sikeredző, hanem az olimpiai bajnok, profi világbajnok ökölvívó – éttermében, a Boxutcában ünnepelte szombat kora hajnalig az újabb sikert. A mai naptól azonban folytatódik a kemény munka, hiszen május 17-én Genovában a BL-döntőben szeretné feltenni a koronát idei teljesítményére a Honvéd.
***
KÁSÁSRA ÉS STEINMETZRE VÁRVA.
Kásás Tamással nem újít szerződést a KEK-győztes Posillipo Napoli, ezért jó esély van rá, hogy az olimpiai bajnok játékos, valamint a szintén a Posillipóban szereplő Steinmetz Barnabás a Vasasban folytatja a pályafutását. „A vezetőség és a szponzori kör nagyon szeretné, ha Kásás Tamás a Vasasban folytatná, konkrétumokkal azonban legkorábban kedden este szolgálhatok, miután hazaérkezett Olaszországból” – nyilatkozta Méhes Jenő szakosztályvezető. A játékos lapunknak azt mondta: nagyon szeretné, ha Steinmetz Barnabással játszhatna együtt a Vasasban, amelynek Kásás Zoltán, a játékos édesapja lenne az edzője: „Ha ez megvalósul, akkor biztosan a Vasasban szerepelek az ősztől” – tette hozzá. (K. Z.)
vízilabda
Kiderült, miért omlottak össze az ausztrálok, a magyar kulcsember csalódott
