Nagy becsvággyal, futamgyőzelmek, sőt titkon a világbajnoki cím reményében vágott neki a 2003-as idénynek Talmácsi Gábor, a gyorsasági motorkerékpáros világbajnokság 125 köbcentiméteres géposztályában induló, magyar pilóta. A keserű valóság azonban az, hogy a 21 éves versenyző az eddigi hét nagydíj közül csak a legutóbbi két futamon tudott bekerülni az első tízbe, holott papíron a világbajnoki címvédő csapat Apriliájával száguld.
Csalódás lehetett az eddigi szereplése a szurkolók és a közvélemény számára, s talán önnek is az… – vetettük fel Talmácsinak.
– Ez van… Sok bíráló észrevételt kapok az interneten keresztül is, úgyhogy érzem az elégedetlenséget. A legtöbb megjegyzésre azért nem válaszolok, mert azok, akik nem látnak be a színfalak mögé, nem tudhatják, melyek a valódi okok.
– Korábban arról szólt a fáma, hogy az Apriliája futóműve krónikus betegségben szenved, nem tudják úgy beállítani, hogy az ön vezetési stílusának megfeleljen.
– Ez a gond megoldódott. Arról van szó, hogy kijön a motor egy szériabeállítással, amit egy arra alkalmas szakember a versenyzőre hangol. Ilyen hozzáértővel a csapat nem rendelkezett. Aztán kerestem egy valódi profit, és az utóbbi két futamon már nem volt baj.
– Ki ez a szakember?
– Titok, ugyanis nem teljesen legálisan segített nekünk.
– A Katalán Nagydíjon kilencedik lett, de utána azt nyilatkozta, hatodik is lehetett volna, csak nem tudott jól kigyorsítani a kanyarokból, így nem tudta védeni a pozícióját.
– Négy körön keresztül tökéletes volt a motor, arra gondoltam, hogy a pódiumon végezhetek, de aztán előjött az a gond, amellyel régóta küszködünk: amikor féktávra érek, szinte lefullad a motor, olyan, mintha kifogyna a benzin.
– Ezért kell furcsamód kuplungolnia a kanyarokban is?
– Igen, és teljes gázt kell adnom üresjáratban, hogy kitisztuljon a motor. A szerelőimmel is vitatkoztam erről, azt mondták, miért nem húzom ütközésig a gázkart a kanyarokban. Elmondtam nekik, hogy nincs olyan pálya, amelyiken minden kanyarban maximális fordulaton lehet motorozni, és hozzátettem: bízzanak bennem, tudom, mit csinálok, jó versenyző vagyok.
– Nos, ez mind érhető, de csapattársa, a német Steve Jenker feltűnően sikeresen motorozik.
– Aki azt hiszi, hogy ugyanolyan a motorunk, az téved. Ez sportpolitika és pénz kérdése. Magyarország piaci szempontból nem versenyezhet Németországgal vagy mondjuk Spanyolországgal. Jenker az Apriliától sokkal spécibb alkatrészeket kap, a gépe három kilóval könnyebb az enyémnél. A versenyeken eddig körönként egy másodperccel volt gyorsabb nálam. Meggyőződésem, hogy az első öt versenyen az enyém volt a legrosszabb Aprilia a mezőnyben. Elég, ha csak a telemetriai adatok közül a végsebességeket megnézzük. Most kiharcoltam, hogy kapjak egy új hengert a motorba, s ettől egyszeriben két és fél másodperccel gyorsabb lettem.
– Az idény elején megfordult a fejében, hogy az Aprilia nem egyenlő kiszolgálásban részesíti a versenyzőket?
– Én azt hittem, hogy ugyanolyan jó motort kapok, mint mások, és harcolhatok a világbajnoki címért. Egyelőre azonban semmilyen előnyöm nem származott abból, hogy a tavalyi világbajnok csapatában versenyzem.
– Ez az év a nagy kitörés évének ígérkezett, de lehet belőle a nagy bukás éve is, hiszen ha most nem bizonyít, ki tudja, milyen lehetőségei lesznek később.
– Értem, mire céloz, de nem aggódom, mert jó leszek – és még az idén. Persze, a világbajnoki álmokról le kellett mondanom, de mostantól szeretnék mindig az első tízben lenni. Megígérték, hogy kapok új alkatrészeket, ám nem lehetek biztos abban, hogy ez így is lesz.
Talmácsi Gábor a szombati Holland Nagydíjon, Assenben ismét sokat küszködött a gépével, végül több mint egyperces hátránnyal ismét a 9. helyen végzett. Csapattársa, Steve Jenker megnyerte a futamot. A 250 kcm-es kategóriában az ausztrál West (Aprilia), a Moto GP-ben a spanyol Gibernau (Honda) győzött.
Ismét üzemelnek a kormányablakok
