Jobb felkészülési lehetőséget nem is remélhetett Mocsai Lajos szövetségi kapitány, mint hogy a világ egyik legjobb együttese ellen gyakorolhat csapatával a világbajnokságra. Ez még akkor is igaz, ha a dél-koreai válogatott a legutóbbi 2001-es vb-n csupán a 15. helyen végzett, hiszen az ázsiai országban megszokott, hogy az olimpiát követően jelentősen átalakul a csapat. Talán éppen a vb-kudarc miatt több rutinos játékos is szerepel a mostani keretben; olyanok, akik már az 1996-os atlantai olimpián is szerepeltek.
Amíg a dél-koreaiak nyugodtan készülődhetnek – gyengébb vb-szereplés esetén legjobb ázsiai együttesként mindenképpen ott lesznek az athéni olimpián –, a magyar válogatottnak ezt majd Horvátországban kell kivívnia.
A koreaiak a hosszúra nyúlt edzőtáborozás során a magyar klubcsapatokkal is megmérkőztek, s a Ferencvárost 38-27-re, a Vasast pedig 34-32-re győzték le, viszont 30-28-ra kikaptak a Dunaferrtől.
A tiszaújvárosi edzőmérkőzéstől Mocsai Lajos elsősorban azt várta, hogy a rendkívül agresszív, nyitott védekezéssel szemben gyakorolhat csapata. A már rutinos játékosnak számító Farkas Ágnes vagy Pálinger Katalin mellett pedig több játéklehetőséget kaphatnak a fiatalok, hiszen Siti Esztert, valamint Németh Helgát dán klubjuk nem engedte el erre a hétre. A kapitány jó darabig nem számíthat a szélső Balogh Beatrixra sem, mert az osztrák Hypo klasszisa két hónapos terhes, így leghamarabb a jövő évi olimpián játszhat a válogatottban.
Bár nem elsősorban az eredmény számított, ennek ellenére meglepő volt, mennyire nem tudnak mit kezdeni a magyar játékosok a nyitott védekezés ellen, rengeteg labdát szerzett az ellenfél, s rögtön a mérkőzés elején 6-2-re elhúzott. Az iramra nem lehetett panasz, a dél-koreaiak egy pillanatig sem lassítottak, s az óriási rohanás közben potyogtak a gólok. Már 14-7-re is vezetett az ázsiai csapat, s a félidőig csupán két góllal sikerült csökkenteni a különbséget (14-19).
A nagy hátrány ellenére a szövetségi kapitány ígéretéhez híven a második félidőben lehetőséget adott mindenkinek. Pálinger helyén a kapuban a még nem honosított, de már magyar útlevéllel rendelkező ukrán származású, győri Irina Sirina állhatott, aki remélhetően még az idén megkapja a magyar állampolgárságot, míg a mezőnyben a ferencvárosi Tóth Tímea, a székesfehérvári Tóth Mária és a dunaújvárosi Nagy Ivett is lehetőséget kapott. Mindannyian gólokkal hálálták meg a bizalmat.
A vendégek egy pillanatig sem edzőmérkőzésként fogták fel a találkozót, kíméletlen keménységgel védekeztek, s több magyar játékost is ápolni kellett. Egy ilyen durvaságot követően Mehlmannt a második félidőben le kellett támogatni. Bár a játékvezetők nem voltak elnézők az ázsiaiakkal szemben, a kétperces büntetéseket sem tudta kellően kihasználni a magyar csapat. A létszámfölény legfeljebb arra volt jó, hogy ne legyen nagyobb a különbség, amely a második félidő közepén már vészesen közeledett a kiütésesnek tűnő tízhez. A hajrára azonban sikerült faragni a hátrányból, s a 34-30-as vereséget követően Mocsai Lajos legalább azzal vigasztalódhatott, hogy teljes csapattal lesz ez még jobb is!
„Arcátlanság azt állítani, hogy Ukrajna áll legközelebb az EU-tagsághoz”
