Federer lesz az új Sampras?

-TENISZ- Férfi egyesben Svájc első Grand Slam-tornagyőzelmét szerezte meg vasárnap Roger Federer Wimbledonban. A hazájában máris nemzeti hősként tisztelt versenyző ezzel átvette a vezetést az ATP-rangsorban, a hagyományos világranglistán pedig a harmadik helyre lépett előre. A bázeli fiatalember augusztus 8-án még csak 22 éves lesz, de már jó ideje úgy emlegetik, mint az új Pete Samprast.

Svájcban Roger Federert egyszerűen csak „első Roger király”-nak nevezi a nagy példányszámú napilap, a Blick. „Bajnok született!” – harsogja a Tagesanzeiger, amely a továbbiakban sem fukarkodik a dicsérő mondatokkal: „Federer fáklyaként jár elöl, megszabadította a sportágat az egyhangúságtól.”
Tizenegy évet kell visszamenni az időben, hogy svájci férfi teniszező által elért igazán nagy sikerre bukkanjunk: a bravúr Marc Rosset nevéhez fűződik, ő 1992-ben Barcelonában megnyerte az olimpiai tenisztornát. A nőknél korábban a kassai születésű Martina Hingis szerzett tengernyi örömöt a svájciaknak, de már ő is visszavonult.
Roger Federer nyolcéves volt, amikor teniszezni kezdett. Gyerekkori példaképei között a német Boris Beckert és korszak másik nagy klasszisát, Stefan Edberget említi. (Edberg után Federer az első, aki juniorként és a felnőttek között egyaránt megnyerte a nem hivatalos füves pályás világbajnokságot.) Tizenhét évesen, 1998-ban Toulouse-ban, élete második ATP-tornáján már bejutott a negyeddöntőbe. Ebben az esztendőben lett junior egyesben bajnok Wimbledonban. Tizennyolc éves és négy hónapos korában betört az első százba az ATP-ranglistán, ilyen fiatalon korábban még senki nem volt képes erre. A fehérorosz Mirnij legyőzésével 1999-ben Bresztben megszerezte első egyéni tornagyőzelmét, 2000-ben már ATP-tornán is sikerült a fináléba jutnia, de ott kikapott honfitársától, Rosset-től. A Roland Garroson a 4. fordulóban esett ki, a sydneyi olimpiai tornán a bronzmeccsen maradt alul. 2001-ben országa első számú férfi teniszezője lett, ebben az évben Milánóban megnyerte első ATP-tornáját is egyesben. A Roland Garroson bejutott a negyeddöntőbe, Wimbledonban a 4. fordulóban legyőzte Pete Samprast, amivel megszakította az amerikai klasszis 31 mérkőzéses győzelmi sorozatát az angol nemzetközi bajnokságon. 2002-ben három ATP-tornán győzött, de Melbourne-ben és a US Openen a negyedik, a Roland Garroson és Wimbledonban pedig már az első fordulóban elbúcsúzott.
Az áttörést a 2003-as év hozta meg számára. Wimbledoni sikere előszeleként Marseille-ben, Halléban, Münchenben és Dubaiban is tornát nyert – mindenekelőtt a kiegyensúlyozottsága, a magabiztossága sejtetett változást.
„Korábban nagyon sok gondot okozott, hogy szellemileg nem voltam elég erős – vallotta be Federer. – Minden olyan hirtelen történt. Győztem junior egyesben Wimbledonban, ami után emberek jöttek oda hozzám, és azt mondták: te vagy a következő… mit tudom én, kicsoda. Ez nagyon új volt számomra, és csalódott voltam, ha nem úgy mentek a dolgok, ahogyan szerettem volna. Túl izgága voltam a pályán, túl sok energiát fecséreltem el azzal, hogy föl-le rohangáltam. Ha megnézik a mai játékomat, láthatják, mennyire különbözik a három évvel ezelőttihez képest.”
Amint a fentiekből is kiderül, Federer jó ideje tisztában volt azzal, mekkora tehetségnek tartják, s ez kezdetben nyomasztotta.
„Az emberek úgy emlegettek, mint az új Pete Samprast. Ezt csöppet sem könnyű feldolgozni ilyen fiatalon” – magyarázta.
S hogy mennyiben stimmel a párhuzam? Az új wimbledoni bajnok szerint „mindketten nagyon lazák vagyunk a pályán, ugyanazzal a technikával játszunk, és ugyanolyan ütőt használunk”. Mindazonáltal Federer hozzáteszi: „E tekintetben hasonlítunk, mégis nagyon különböző játékosok vagyunk.”
Federer, a magánember saját bevallása szerint imádja a pankrációt (persze, csak a televízióban), ezenkívül szabadidejében szívesen játszik videojátékokkal. Mégsem kockafejű, sokkal inkább romantikus alkat, kalandvágyát a mélytengeri halászatban éli ki.