Ha Litkey Farkas rajthoz áll, akkor abszolút esélyes a Kékszalag-versenyen. A legutóbbi három viadalon elvitte a pálmát, előbb a Pleasurrel, majd a Gardazurrával, idén pedig a Lisával diadalmaskodott. A rekord megdöntésére mindhárom hajó alkalmas volt, ám egyik esetben sem sikerült a kísérlet.
„A vitorlássportban olyan embertől független tényezők vannak, amelyek döntően meghatározzák az időeredményeket, ezért nem is foglalkoztat különösebben a rekord – mondja Litkey Farkas. – Nagy szerencse kell hozzá, hogy valaki csúcsot javíthasson, hiszen az arra alkalmas hajó mellett kiváló időjárási körülmények is kellenek. A Balaton közismerten gyengén szeles tó, ezért ritkán adottak a feltételek.”
Az idén a körülményekre nem lehetett panasz, ideális szélviszonyok voltak, ám a rövidített táv miatt nem lehetett hivatalos rekord.
„Aki vitorlázik, az elfogadja, hogy a külső körülmények adottak, s nem harcol ellenük. A Pleasur vagy a Gardazurra húsz százalékkal jobb hajó, mint a Lisa, mégis most lehetett volna megdönteni a rekordot. Ezt éppen az időeredmény mutatja, hiszen 9 óra 25 perc alatt kerültük meg a Balatont, s azzal, hogy Keszthely helyett Györöknél fordultunk, nyolc kilométerrel lett rövidebb a táv. Azaz durván számolva: ha Keszthelynél van a forduló, háromnegyed órával javítottuk volna meg a csúcsot.”
A Nemere II. teljesítménye így is elismerésre méltó, hiszen fél évszázada áll ellen minden ostromnak. Ebben az időjárási körülmények mellett az is közrejátszik, hogy mostanáig csak kétévente rendezték meg a Kékszalagot, azaz sokkal kevesebb lehetőség volt a rekordjavításra. Most már ugyan évente megtartják, de páratlan esztendőkben nem lehet trapézolni, kiülő keretet alkalmazni, a csúcsot pedig csak hagyományos építésű hajóval lehet elérni. A változtatásra viszont azért is szükség volt, hogy a Liberiák is elindulhassanak itt, s így a Kékszalag még rangosabb viadal lehessen.
„Három nagy tókerülő versenyt rendeznek a kontinensen: a Garda-tavit, a bodenit és a balatonit. Tíz éve 250 vitorlás indult itthon, most már 375, s ezzel utolértük a Centomigliát. A bodenin 490-en rajtolnak, attól még messze vagyunk. Persze a lehetőségek is nagyságrendekkel eltérnek, hiszen ott 25 ezer hajót tartanak nyilván, a Balatonon hétezret. De lassan már nem az indulói létszám növelése a legfontosabb, hanem a színvonalemelés. Ide kell csalnunk Európa legjobb hajóit, s akkor mindenhol a másik kettővel együtt emlegetik majd a Kékszalagot.”
Ez azonban hatalmas kihívás, mert a külföldi vitorlások nem kedvelik túlzottan a Balatont.
„Félnek tőle. A Garda- és a Bodeni-tó egyaránt mély, míg a Balaton sekély, a három-négy méteres vízmélység ijesztő azoknak, akik máshoz szoktak.”
A tókerülő versenyek alapvetően különböznek a pályaviadaloktól, s nem csupán a vitorlások mérete miatt. A hajók gyorsabbak, de nem olyan fordulékonyak, a méretekből következően csak lomhábban manőverezhetők.
„Igaz a régi mondás, hogy a hossz futtatja a hajót. Ráadásul nagy csapatot kell összefogni, és ez sem könnyű, hiszen motiválni kell az embereket, miközben az érzékenységükre is vigyázni kell. Húszfős csapatot kell tartani, hogy a szükséges tizenöt fő mindig meglegyen.”
A vitorlázás még kisebb hajókkal is költséges, ám ahhoz, hogy győzelemre esélyes csapatot verbuváljon valaki, kisebb vagyonra van szükség.
Pedig ideje lenne, hogy felfigyeljenek a versenyek reklámértékére, hiszen egy-egy ilyen viadalnak jelentős turisztikai vonzereje van.
„Legközelebb a Centomiglián indulunk, amelyen a Gardazurrával versenyzünk. Eddig egyszer sikerült dobogóra állnunk a Garda-tavi viadalon, jó lenne ismételni. Persze egyfajta küldetésünk is van, hatalmas „Balaton” felirat díszíti majd a hajót, szeretnénk elérni, hogy még többen figyeljenek fel a mi versenyünkre. Jövőre a Liberák is rajthoz állhatnak, s akkor lennénk a legboldogabbak, ha olyan erős mezőny gyűlne össze itt, hogy egy érmes helyezésre is büszkék lehetnénk.”
Érvényben marad a kizárás, határon túli magyarok jártak pórul
