Litkey balszerencséje

-VITORLÁZÁS- Nyugodtan mondhatjuk, hogy egyedülálló rekordot futott 1955-ben a Balaton-kerülő Kékszalag-versenyt megnyerő Nemere II.-vel Németh István, hiszen a 10 óra 40 perces csúcsát azóta sem tudták megdönteni. Az idén ugyan a sorozatban harmadszor diadalmaskodó Litkey Farkas átírhatta volna a listát, ám balszerencséjére a Balaton alacsony vízállása miatt az idén rövidíteni kellett a távot, így hivatalos rekordot nem lehetett elérni.

Sütõ-Nagy Zsolt
2003. 07. 21. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ha Litkey Farkas rajthoz áll, akkor abszolút esélyes a Kékszalag-versenyen. A legutóbbi három viadalon elvitte a pálmát, előbb a Pleasurrel, majd a Gardazurrával, idén pedig a Lisával diadalmaskodott. A rekord megdöntésére mindhárom hajó alkalmas volt, ám egyik esetben sem sikerült a kísérlet.
„A vitorlássportban olyan embertől független tényezők vannak, amelyek döntően meghatározzák az időeredményeket, ezért nem is foglalkoztat különösebben a rekord – mondja Litkey Farkas. – Nagy szerencse kell hozzá, hogy valaki csúcsot javíthasson, hiszen az arra alkalmas hajó mellett kiváló időjárási körülmények is kellenek. A Balaton közismerten gyengén szeles tó, ezért ritkán adottak a feltételek.”
Az idén a körülményekre nem lehetett panasz, ideális szélviszonyok voltak, ám a rövidített táv miatt nem lehetett hivatalos rekord.
„Aki vitorlázik, az elfogadja, hogy a külső körülmények adottak, s nem harcol ellenük. A Pleasur vagy a Gardazurra húsz százalékkal jobb hajó, mint a Lisa, mégis most lehetett volna megdönteni a rekordot. Ezt éppen az időeredmény mutatja, hiszen 9 óra 25 perc alatt kerültük meg a Balatont, s azzal, hogy Keszthely helyett Györöknél fordultunk, nyolc kilométerrel lett rövidebb a táv. Azaz durván számolva: ha Keszthelynél van a forduló, háromnegyed órával javítottuk volna meg a csúcsot.”
A Nemere II. teljesítménye így is elismerésre méltó, hiszen fél évszázada áll ellen minden ostromnak. Ebben az időjárási körülmények mellett az is közrejátszik, hogy mostanáig csak kétévente rendezték meg a Kékszalagot, azaz sokkal kevesebb lehetőség volt a rekordjavításra. Most már ugyan évente megtartják, de páratlan esztendőkben nem lehet trapézolni, kiülő keretet alkalmazni, a csúcsot pedig csak hagyományos építésű hajóval lehet elérni. A változtatásra viszont azért is szükség volt, hogy a Liberiák is elindulhassanak itt, s így a Kékszalag még rangosabb viadal lehessen.
„Három nagy tókerülő versenyt rendeznek a kontinensen: a Garda-tavit, a bodenit és a balatonit. Tíz éve 250 vitorlás indult itthon, most már 375, s ezzel utolértük a Centomigliát. A bodenin 490-en rajtolnak, attól még messze vagyunk. Persze a lehetőségek is nagyságrendekkel eltérnek, hiszen ott 25 ezer hajót tartanak nyilván, a Balatonon hétezret. De lassan már nem az indulói létszám növelése a legfontosabb, hanem a színvonalemelés. Ide kell csalnunk Európa legjobb hajóit, s akkor mindenhol a másik kettővel együtt emlegetik majd a Kékszalagot.”
Ez azonban hatalmas kihívás, mert a külföldi vitorlások nem kedvelik túlzottan a Balatont.
„Félnek tőle. A Garda- és a Bodeni-tó egyaránt mély, míg a Balaton sekély, a három-négy méteres vízmélység ijesztő azoknak, akik máshoz szoktak.”
A tókerülő versenyek alapvetően különböznek a pályaviadaloktól, s nem csupán a vitorlások mérete miatt. A hajók gyorsabbak, de nem olyan fordulékonyak, a méretekből következően csak lomhábban manőverezhetők.
„Igaz a régi mondás, hogy a hossz futtatja a hajót. Ráadásul nagy csapatot kell összefogni, és ez sem könnyű, hiszen motiválni kell az embereket, miközben az érzékenységükre is vigyázni kell. Húszfős csapatot kell tartani, hogy a szükséges tizenöt fő mindig meglegyen.”
A vitorlázás még kisebb hajókkal is költséges, ám ahhoz, hogy győzelemre esélyes csapatot verbuváljon valaki, kisebb vagyonra van szükség.
Pedig ideje lenne, hogy felfigyeljenek a versenyek reklámértékére, hiszen egy-egy ilyen viadalnak jelentős turisztikai vonzereje van.
„Legközelebb a Centomiglián indulunk, amelyen a Gardazurrával versenyzünk. Eddig egyszer sikerült dobogóra állnunk a Garda-tavi viadalon, jó lenne ismételni. Persze egyfajta küldetésünk is van, hatalmas „Balaton” felirat díszíti majd a hajót, szeretnénk elérni, hogy még többen figyeljenek fel a mi versenyünkre. Jövőre a Liberák is rajthoz állhatnak, s akkor lennénk a legboldogabbak, ha olyan erős mezőny gyűlne össze itt, hogy egy érmes helyezésre is büszkék lehetnénk.”

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.