Az első sorozatra 1963-ban nehéz vajúdás után került sor. A föderalista rendszerre épült köztársaság túlnyomó többségükben konzervatív beállítottságú funkcionáriusai csak hosszas gondolkodás után váltak meg a regionális rendszertől, a bajnoki címről ünnepélyes keretek között megrendezett döntő reprezentációs lehetőségétől.
A profizmus térhódítása végül kierőszakolta a szükségszerű megoldást: tizenhat egyesület részvételével megkezdődött a Bundesliga első szezonja. Az 1954-ben világbajnokságot nyerő Nationalelfnek (NSZK– Magyarország 3-2) még három tagja élte meg aktívan az új korszak kezdetét: Helmut Rahn (a berni döntő győztes góljának a szerzője), Max Morlock és Hans Schäfer, aki az FC Kölnnel első nekifutásra bajnok lett.
A kezdeti örömbe azonnal üröm vegyült: a Bundesliga első percében született első gólját sem a fotósok, sem a tv-kamerák nem örökítették meg, a dortmundi Timo Konietzka találata így különlegessé vált. Konietzka azért kapta szokatlan keresztnevét, mert frizurája kísértetiesen hasonlított a szovjet tábornok, Tyimosenko fejdíszéhez. De furcsaságokban egyébként sem volt hiány. Páratlan sérülést szenvedett Friedel Rausch, miután az egyik biztonsági őr kutyája beleharapott a fenekébe. A bíró az agresszív négylábút azonnal leküldte a pályáról. A Wuppertaler SV egyik szurkolója az együttes gyenge játéka miatt bírósághoz fordult azzal a követeléssel, hogy a klub nevéből töröljék a „Wuppertal” kifejezést, mert a csapat árt a város hírnevének. A jogtudorok elutasították keresetét.
A legsikeresebb német edzőnek Udo Lattek mondhatja magát nyolc bajnoki címmel, kétszer a Mönchengladbachhal, hatszor a Bayern Münchennel lett első. Négy évtized elteltével még mindig Gerd Müller a legeredményesebb gólszerző, a müncheni „bőrnadrágosok” legendás középcsatára 427 meccsen 365 alkalommal talált a hálóba. A Bundesligában eddig összesen negyvennyolc egyesület próbált szerencsét, a legkiábrándítóbban a Tasmania Berlin szerepelt, az 1965/66-os idényben – négy szerény döntetlen mellett – mindössze két hazai találkozóját nyerte meg, és végül 15-108-as gólkülönbséggel vett búcsút az élvonaltól.
Az ezen a hétvégén induló első forduló résztvevőit nyomasztó anyagi gondok gyötrik, a tizennyolc klub adóssága összesen 682 millió euróra rúg. Minden óva intés ellenére rövid egy esztendő alatt újabb 83 millióval emelkedett a rájuk nehezedő teher, ráadásul még csak reménysugár sem csillant fel. Sőt a tavalyi idény forgalma kétszázmillióval csökkent. A tv-jogtulajdonos Kirch Media összeomlása különösen súlyos csapást jelentett. Az eredetileg kialkudott és várt 460 milliós honorárium helyett mindössze 290 milliót tesznek ki a közvetítések jogdíjai, a Bajnokok Ligájának pénzforrása pedig negyven százalékkal fog csökkenni. További bankkölcsönre senki nem számíthat, a pénzintézetek lehúzták a redőnyt.
A szorult gazdasági helyzetben nem meglepő, hogy a nagy múltú Kaiserslautern a Bundesliga-licencért benyújtott kérvényében erősen „kozmetikázott” számokkal operált, és büntetésként három pont levonással kénytelen rajtolni.
A tizennyolcszoros bajnok Bayern München mellett csak azok a klubok érezhetik biztonságban magukat, amelyek mögött világhírű vállalkozások állnak: a Bayer Leverkusen és a VfL Wolfsburg. A bajor fővárosban olyan – mind a sportban, mind az üzleti életben – jártas vezetők gondoskodtak az anyagi jólétről, mint Franz Beckenbauer, Uli Hoeness és Karl-Heinz Rummenigge. A felügyelőbizottság, az igazgatótanács elnöke és a minden hájjal megkent menedzser nem véletlenül élvezi a konkurencia őszinte irigységét.
A Rajna partján működő vegyészeti gyár üzleti menedzsereit elgondolkoztatta a csapat csapnivalóan rossz legutóbbi teljesítménye és az utolsó pillanatban elkerült kiesés, de a futball még mindig a legbiztosabb reklámhordozónak számít.
A Volkswagen gyár támogatta Wolfsburg végleg le akarja dobni magáról a „szürke farkas” titulust, és e célért mindeddig ismeretlen kombinációval próbálkozik. Peter Pander, a klub menedzsere a cég terjesztési osztályáról jött, és most lehetőséget kapott arra, hogy bebizonyítsa, képes a futballt és az autóüzletet egy kalap alá hozni. Az argentin Andrés D’Alessandro az átigazolási időszak legmagasabb öszszegéért jött Buenos Airesből a mindössze százharmincezer lakosú városba, kilencmillió euró ellenében. Az üzlet az „adok-kapok” elvre épült: a VfL – a kölcsönös segélynyújtás jegyében és a kétezerötszáz alkalmazottat foglalkoztató VW Argentína közbeiktatásával – kooperál az Atlético River Platéval, és a jövőben magára vállalja a legjobb argentin nevelőegyesületénél felbukkanó tehetségek európai közvetítését. „Felkészítjük őket a német bajnokságra, majd lehetőséget nyújtunk nekik, hogy a Bundesligán keresztül kilépjenek a nemzetközi porondra” – magyarázta Pander az elképzelést, amely az utánpótlással foglalkozó edzők és sportorvosok rendszeres cseréjét is előirányozza.
Az argentin csodagyerek jön, a Dortmund kapusa megy, miután egy héttel a rajt előtt a Dortmund megegyezett a londoni Arsenallal: Jens Lehmann Angliában folytatja pályafutását. A korábbi Bajnokok Ligája- és Világkupa-győztes dortmundiak takarékossági meggondolásból mondtak le Lehmannról, aki a szigetországban legendának számító David Seaman örökébe lép. Az Arsenal három és fél millió eurót utal át az együttesnek, ehhez jön még az az összeg (négymillió), amelyet a „fekete-sárgáknak” nem kell kifizetniük a kapus honoráriumaként.
A Bundesliga iránt érdeklődő magyar szurkolók is kénytelenek lesznek csatornát váltani, szombatonként – 18 óra 9 perctől – a közszolgálati ARD műsorán láthatják a mérkőzések összefoglalóit, másnap 19 órakor a sportcsatorna, a DSF sugározza a vasárnapi két meccsről készített tudósítást.
Ukrajna
„Arcátlanság azt állítani, hogy Ukrajna áll legközelebb az EU-tagsághoz”
