Van valami hír a kiskutyáról, amiről tegnap azt mondta, már biztosan nem kapja meg? Felteszem, az ezüstérem ér annyit, hogy az édesanyja szívét meglágyítsa.
– Attól függ… Ha lesz még érmem, lesz kutya is.
– Egy ezüstért nem jár?
– Aranyban állapodtunk meg, de az két ezüsttel talán kiváltható anyuéknál. Egyébként telefonon beszéltem velük, már elmentek megnézni az almokat. Húsz kis magyar vizsla… Gyönyörűek lehetnek.
– Hiszen már van egy magyar vizslája!
– Van, de kettő több, mint egy. Azt hiszem, jól megférnek majd egymás mellett. Güttler Karcsiéknál is két kutya van. Különben is, ha tehetném, száz kutyánk lenne.
– Látom, már nem szomorkodik. Mennyi idő alatt múlt el a csalódottsága?
– Fél vagy háromnegyed óra elég volt hozzá. Azért sírtam a csalódottságtól, mert amikor úszom, nem arra gondolok, mekkora dolog a második hely egy világbajnokságon, hanem arra, hogy: Úristen, kikaptam! Persze utána, amikor sokan gratulálnak, és az edzőm is azt mondja, hogy ez szép eredmény, akkor az ember belátja, nincs oka bánkódni. Talán most is úgy lesz majd, mint a tavalyi Eb-ezüstérmeim után: akkor olyan lökést adott az a négy második hely, hogy a rövid pályás Eb-n már jöttek a győzelmek. Ígérem, ezt is visszakapják még az ellenfelek!
– A verseny után azt mondta, tudja, miben hibázott. De hibázott-e egyáltalán valamiben?
– Az edzőm, Turi György nem nagyon tudott hibát említeni, azt mondta, a megbeszélt taktikához fegyelmezetten tartottam magam. Senki nem hibázott, ez az ezüstérem gyönyörű eredmény. Nem hiba, inkább hiányosság, hogy a fordulóim még mindig nem igazán jók. De legalább a rajtom most már rendben van.
– A fordulók olyan adottságokon is múlhatnak, mint a testmagasság.
– Pontosan. Stockbauer száznyolcvan centi, sokkal hosszabb a karja, nagyobbat húz, nagyobbat rúg. Most jobb volt nálam, de majd teszünk róla, hogy ez legközelebb ne ismétlődjön meg.
– Mire gondolt, amikor húsz-huszonöt méterrel a cél előtt látta, hogy a német lány kezd elhúzni?
– A vízben ezt nem lehetett érzékelni. Láttam, hogy előttem van, átnéztem még a következő pályára, ahol az amerikai Munz úszott, hogy meglesz-e a második hely.
– Ezzel még nincs vége a világbajnokságnak. Nyolcszáz gyorson és négyszáz vegyesen is bármi megtörténhet.
– Nyolcszázon valami esélyem még van, de ott is csak kemény taktikai versenyben lehet valahogyan nyerni. Még Vura Márta pszichológus tanított meg arra, hogyan kell gondolatban leúszni egy versenyt. Szombat este lefeküdtem az ágyra, és körülbelül százszor végigcsináltam a négyszáz gyorsot. Esküszöm, a valóságban ugyanúgy ment, ahogyan korábban magamban vizualizáltam, azaz mégsem, mert nem nyertem. Valamit ki kell találni a nyolcszázra, nincs mese. Erőm van, bármilyen taktikát bevethetünk, csak az a kérdés, hogy mikor, milyen részhajrákat vállaljak. Gyuri bácsi azzal biztat, várjuk ki a végét… Még nyerhetek is, akármelyik számban.
*
Eddig a sors kegyeltje volt a magyar férfi vízilabda-válogatott a barcelonai világbajnokságon. Mintha a gondviselés úgy egyengetné az utat Kemény Dénes szövetségi kapitány csapata előtt, hogy a mieinknek minél könnyebb legyen bejutniuk a döntőbe. Szinte azt lehet mondani, hogy a vörös szőnyeget leterítették elénk, csak végig kell sétálni rajta egészen a siker kapujáig. Kezdődött azzal, hogy a horvát Nikola Frankovic a románok ellen szinte kihagyhatatlan ziccert lőtt a kapufára, így a magyarok az élen végeztek az A csoportban, s egyenesen bemasíroztak a legjobb nyolc közé. A C csoportban a németek legyőzték az erősebb és esélyesebb görögöket, s utána az is biztossá vált, hogy a nyolcaddöntőben a magyar válogatott a német–szlovák párharc győztesét kapja.
A két csapat közül mindenki a németeket tartotta az esélyesebbnek, erre a szlovákok vasárnap 7-6-ra legyőzték őket. Azok a szlovákok, akikkel az Eb és a vb előtt egyaránt éjjel-nappal kétkapuztak a mieink Révkomáromban, azok a szlovákok, akiktől a magyar csapat egyszerűen nem tud kikapni, hacsak a világ ki nem fordul a sarkaiból. A helyzetre jellemző, hogy ha a világbajnokság előtt valaki azt jósolja, hogy Szlovákia lesz Magyarország ellenfele a négy közé jutásért, orvoshoz küldték volna.
De ezzel még nincs vége, hiszen a horvát válogatott a vasárnap déli meccsen 10-6-ra kikapott az ausztrál együttestől, így Eb-ezüstérmesként a nyolc közé sem jutott be. Szegény szomszédainknak egyébként is van elég bajuk, hiszen a LEN végrehajtó bizottsága, a Bureau éppen tegnap verte el rajtuk a port a kranji Európa-bajnoki finálén kirobbant hatalmas botrány miatt. A testület döntéséről lapzártáig senki nem tudott semmit.
A férfitorna nyolcaddöntőjének csattanója vasárnap késő estére maradt: a görögök 8-8, hosszabbítás (9-9) és büntetődobások után 15-14-re nyertek az oroszok ellen, s ezzel kiütötték a múlt év legjobb formában lévő csapatát.
Ha a magyar válogatott ma legyőzi a szlovák gárdát (m2: 15.30), a döntőbe jutásért az Egyesült Államok–Görögország találkozó győztesével kell megmérkőznie.
A magyar női válogatott tegnap késő este Oroszországgal találkozott a negyeddöntőben. A mérkőzés lapzárta után ért véget. Az viszont már délután eldőlt, hogy a magyar–orosz meccs győztese az amerikaiakkal játszik majd a döntőbe jutásért.
Úszásban nemcsak a döntők szolgáltak érdekességgel. Nem jutott tovább a női 100 méter hátúszás előfutamából a szám világcsúcstartója, az amerikai Nathalie Coughlin, majd villámgyorsan egy világrekord: az ausztrál Leisel Jones a női 100 méteres mellúszás középdöntőjében 1:06,37 perc alatt ért célba. Ugyanitt Kovács Ágnes 1:10,37 perccel csak futama 8. helyén végzett, s nem került tovább.
A 100 m hát elődöntőjében két magyar volt érdekelt, Cseh László és Horváth Péter. Cseh 55,12, Horváth 55,83 mp-et úszott futamában, közülük az ifjú Cseh került be a döntőbe. Megjegyzendő, hogy édesapja is remek úszó volt – háton.
Kovács Ági a 100 m mell után 200 m vegyesen javíthatott, ő volt a tegnapi döntők egyetlen magyar résztvevője. A verseny az ukrán Klocskova fölényét hozta, végig vezetve lett világbajnok. Kovács Ági magától értetődően mellen volt a legjobb, 150 méternél a harmadik helyen úszott, a végén aztán a 6. helyen ért célba.
VÍZILABDA. Férfiak, nyolcaddöntő: Görögország–Oroszország 9-9, büntetőkkel: 6-5. Nők, a 13. helyért: Kazahsztán–Venezuela 15-5, a 15. helyért: Franciaország–Nagy-Britannia 9-6, a 9–12. helyért: Németország–Japán 11-8, Görögország–Brazília 14-4. Negyeddöntők: Egyesült Államok–Ausztrália 8-4, Olaszország–Hollandia 13-11.
ÚSZÁS. Férfiak, 50 m pillangó: 1. Matthew Welsh (Ausztrália) 23,43 mp, világcsúcs, 2. Ian Crocker (Egyesült Államok) 23,62, 3. Jevgenyij Korotiskin (Oroszország) 23,73. 100 mell: 1. Kitadzsima Kosuke (Japán) 59,78 mp – világcsúcs, 2. Brendan Hansen (Egyesült Államok) 1:00,21 p, 3. James Gibson (Nagy-Britannia) 1:00,37. Nők, 100 m pillangó: 1. Jenny Thompson (Egyesült Államok) 57,96 mp, 2. Otylia Jedrezejczak (Lengyelország) 58,22, 3. Martina Moravcova (Szlovákia) 58,24. 200 m vegyes: 1. Jana Klocskova (Ukrajna) 2:10,75 p, 2. Alice Mills (Ausztrália) 2:12,75, 3. Jafej Csou (Yafei Zhou, Kína) 2:12,924 ... 6. Kovács Ágnes 2:14,63
Ukrajna
„Arcátlanság azt állítani, hogy Ukrajna áll legközelebb az EU-tagsághoz”
