Utoljára 1992-ben, a barcelonai olimpián szerepelt magyar férficsapat. Négy éve nagyon kevesen múlt, hiszen a kvalifikációs világbajnokságon együttesünk 687 ezredponttal szorult a 13. helyre Bulgária mögé, s az első tizenkettő indíthatott csapatot az olimpián. A szakvezetés ugyan nagyon fogadkozott, hogy ezúttal majd nem kell számolgatni, sajnos nem is kellett, mert a Gál Róbert, Fekete Levente, Detrői Zoltán, Lőrik Attila, Király Roland, Takács Árpád összeállítású együttesünk messze elmaradva a várakozástól csak a 21. helyen végzett. A hatfős csapat olimpiai szerepléshez az együttesnek a legjobb 12 között kellett volna végeznie, míg a 13–18. hely két indulási jogot ért volna.
Együttesünk a selejtezőben gyengén szerepelt, egyedül Gál Róbert talaj- és ugrásgyakorlata érte el a nemzetközi élvonal szintjét, amelyekkel bejutott a vasárnapi szerenkénti döntőbe. Egyéni összetettben ugyan a 24-es fináléról lemaradt, viszont az olimpiai kvótát így is sikerült szereznie. Az ötkarikás kijutási rendszer alapján az 1–18. helyezett válogatottak tornászainak eredményét nem számítva kellett a legjobb tízbe kerülni, és ilyen rangsorolás szerint Gál az ötödik lett.
A válogatott bukása után Altorjai Sándor, a magyar szövetség főtitkára elmondta: „Már több mint egy hete vagyunk Anaheimben, de a versenyzők a selejtezőben ugyanazokat a hibákat követték el, mint a gyakorlásokon vagy a pódiumedzésen. Mindenki feszült volt, nem tudott eléggé összpontosítani. Az okokat ki kell deríteni.”
Vereckei István szövetségi kapitány nem titkolta, hibásnak érzi magát: „Most már világos, hogy pszichésen jobban fel kellett volna készíteni a csapatot. Ez az én bűnöm. Többen edzésen vagy felmérőn remekeltek, ugyanakkor a legfontosabb viadalon, itt a vb-n egyszerűen megroppantak. Abban viszont, hogy kényszerből több sérültet kellett szerepeltetni, nem érzem magam felelősnek. Még így is fizikailag jó állapotban voltak a versenyzők, elegendő edzésmunkát, gyakorlatot teljesítettek, s inkább fejben rontottak.”
A 33 éves olimpiai bajnok Csollány Szilveszter csak a lelátóról figyelte társai kudarcát, amely után elmondta: „Azt hiszem, vége. Nem versenyezhetek Athénban, a 2008-as pekingi olimpia pedig túl távol van. Persze, nem tudom, mit hoz a jövő, még az is lehet, hogy egyszer csak megjelenek az edzőteremben, és folytatom.”
A felelősöket ugyan már a helyszínen keresik, de kétséges, hogy megtalálják-e, hiszen nem ezen a világbajnokságon derült ki, hogy a magyar tornasport élmezőnye rendkívül szűk. Az elmúlt évtizedben azonban Csollány Szilveszter érmei eltakarták a sportág gyengeségét. Vasárnap új szakasz kezdődött a torna hazai történetében, amelyet félő, hogy tovább nehezít női együttesünk gyenge világbajnoki szereplése is. A sikertelenség ellenére a sportvezetés feladata is lesz, hogy ezt az alapsportágat kisegítse a mély hullámvölgyből.
***
Férfi csapatselejtező (52 ország):
1. Egyesült Államok 227,743 pont, 2. Japán 227,046, 3. Kína 225,119, … 21. Magyarország (Gál Róbert, Fekete Levente, Detrői Zoltán, Lőrik Attila, Király Roland, Takács Árpád) 214,307. Gál ugrásban 9,556 ponttal, talajon 9,537-tel jutott be a 8 fős szerenkénti döntőbe.
Rapid délutáni friss – Isten hozott Tibor! + videó
