Harmónia otthon és az uszodában

V Í Z I L A B D A Először nem akarta elhinni. A hír többszöri megerősítése után viszont már boldogan konstatálta: ezúttal melléjük állt a szerencse. Faragó Tamás, a női pólóválogatott kapitánya persze óvatosságra inti játékosait, ám tisztában van azzal, az olimpiai selejtező sorsolása után illik megszerezni az athéni kvalifikációt. Az erőviszo-nyok ismeretében ehhez elegendő azokat a spanyolokat legyőzni (Új-Zéland és Brazília az ifiknek sem jelentene gondot), akiket az idei vb-n saját otthonukban mostak le a magyar hölgyek.

Gyerekzsivaj a háttérben, a hármas ikrek – Emma, Berta és Tamás – hallhatóan jól érzik magukat. Ahogy az édesapa, minden idők egyik legnagyobb pólósa, Faragó Tamás mondja: „Okosak, szépek, már abban a korban vannak, hogy maguk is elvannak. Éjszaka nem kell tartani attól, hogy felsírnak, ha úgy adódik, fogják magukat, hozzák szépen a párnáikat, és befekszenek mellénk az ágyba. Mi tagadás, sokszor adódik így, hiszen majdnem minden reggel arra ébredek, hogy öten vagyunk az ágyban. Már csak ezért is megérte nagyobbra cserélni…”
Kiegyensúlyozott, harmonikus családi élet, boldog napok odahaza, no és természetesen az uszodában. A legenda második otthonában. Nap mint nap az őt csodáló gyerekek, az egyik legnagyobb barát, Csapó „Dudi” között, kell ennél több?
A nők. Hát persze hogy a nők. Nem, nem abban az értelemben, hiszen valóban idilli a Logodi utcában az élet – esetében a pólóshölgyeket tessenek érteni. Immáron három esztendeje.
„Hatalmas léptekkel fejlődik a szakág, látok benne perspektívát” – nyilatkozta még 2000-ben, kapitányi kinevezése után. Hogy Magyarországon mennyit fejlődött a női póló, ne menjünk bele (Ausztráliában, az Egyesült Államokban vagy éppen Kanadában ellenben szívesen hangoztatják a témát…), mindez nem mesternek és tanítványainak róható fel. Hiszen ők teszik a dolgukat, saját eszközeikkel azon vannak, hogy népszerűsítsenek, elfogadtassák idehaza is a gyengébbik nem játékát. Hogy nem teszik rosszul, a két évvel ezelőtti Eb árulkodik, amikor is közel hatezren éltették a csapatot a margitszigeti diadal után.
Ugye emlékeznek? A kapitány szaladt, ahogy csak bírt, be ne dobják őt a vízbe. Tavaly decemberben viszont már lassabban szedte a lábát, a perth-i Világkupa megnyerése után Szremkó Krisztina vezérletével megcsípték a játékosok, igazi örömfürdőt láthattunk az Aquatic Centerben. A legnagyobb dobást azonban Athénban tervezik…
„Egyelőre nem gondolunk az olimpiára, hiszen előttünk a selejtező, ahol azért észnél kell lennünk” – óvatoskodik kicsit a mesteredző, aki mindazonáltal bevallja: „Fél lábbal persze már az Akropolisz közelében vagyunk.” Az olaszok világklasszis centerének, Giusy Malatónak ezúttal áldjuk a kezét: hazánkat a könnyebb csoportba húzta, oda, ahol rajtunk kívül csupán Itália legjobbjai jelentik az elitet, miközben a másik ágon az orosz, kanadai, holland trió kénytelen „ölni” egymást. Ha ezt vesszük, szerencse, ám ha azt vesszük, hogy négy esztendeje épp az olasz és a magyar válogatott esett áldozatául az igazságtalan kvalifikációnak, csupán visszaadott valamit a sors.
„Régebben olvastam egy cikket, majd kitéptem. Megfogott. A véletlenekkel foglalkozott az írás, arról értekezett, hogy voltaképpen pont úgy jelentkeznek az életben, mintha valami szigorú matematikai törvényszerűségnek tennének eleget. Tény és való, a három évvel ezelőtt történtek után igazságosnak mondható ez a besorolás. Azt tudni kell, hogy Rómában elsősorban az olaszoknak akartak kedvezni, mi az ő oldalvizükön kerültünk ebbe a szerencsés helyzetbe. Malato nem véletlenül a világ egyik legjobbja, különbséget tudott tenni a spanyol és a kanadai golyó között. Jó center, na!” – fogta a végén mosolygósra a figurát Faragó Tamás, aki mindentől függetlenül tartja korábban megfogalmazott álláspontját: nehezebb kijutni az olimpiára, mint ott dobogóra kerülni. Halkan meg is jegyezhetjük: ezek szerint Athénban szép pillanatok várnak a csapatra…
Amúgy a kapitány érdekesen élte meg a sorsolást, sokáig nem is akarta elhinni, elfáradt, csak nézett maga elé. Ki is ment rögvest a Vasas–Dunaújváros rangadóra, ahogyan visszaemlékszik: „Láttam a lányokon, mennyire felvillanyozta őket a hír, ami rám is jó hatással volt. Három éve ezt a sorsolást vártuk, kellett egy kis idő, amíg helyre tettem magamban a történetet.”
A Magyar Olimpiai Bizottság szeme a csapaton, a női kézisek mellett Sós Ildiéknek is drukkolnak, legszívesebben már intéznék is nekik az ötkarikás intéznivalót. Nem vitás, a görög fővárosban a figyelem központjába kerülhetnek a hölgyek, készülnek is keményen.
„Szerdánként délelőtt és délután is edzést tartok, hamarosan pedig többnapos összetartás következik” – tudjuk meg a szakvezetőtől, aki a februári, imperiai kvalifikáció előtt még idén komolyan teszteli kiválasztottjait. Közölte velük, hogy a Sportkórházban a terhelésvizsgálat során ő is kerékpárra ül, afféle határvonal gyanánt: „Aki nálam, öregembernél rosszabbul teljesít, kikerül a válogatottból.”
Cseles motiváció.