A hátvéd vágya beteljesült

J É G K O R O N G A pozsonyi születésű, magyar származású hokis, Sille Tamás a tavaszi, a budapesti divízió 1-es vb előtti napokban lett magyar állampolgár. Arról álmodott, hogy válogatottal szerepel majd először A csoportos vb-n. Az álom csak álom maradt, de Sille nem adja fel…

Magyarország sem marad ki a sportolók körforgásából, aminek olykor előnyét, máskor hátrányát érezzük. Egy évtizede Hunyadi Emesét ünnepelte Ausztria, amikor gyorskorcsolyában olimpiai bajnoki címet nyert új hazájának. Egy kicsit magunkénak éreztük a sikerét, hiszen a sokszoros magyar bajnok a jobb lehetőségek miatt lett osztrák állampolgár.
Ha későbbi olimpiai bajnokot még nem is honosítottunk, vitathatatlan, hogy a vajdasági születésű kézilabdázó, Radulovics Bojana elévülhetetlen érdemeket szerzett a női válogatott sydneyi ezüstérmében.
Jégkorongozóinknak ugyan alig van esélyük az olimpiai szereplésre, ám az elmúlt évtizedben tapasztalt fejlődésnek köszönhetően egyre közelebb kerülnek ahhoz, hogy bemutatkozhassanak a vb élmező-nyében. Sille Tamás (34) már korábban is álmodozott róla, de nem gondolta, hogy a magyar válogatottal nyílhat lehetősége rá.
– Hétesztendősen a Slovan Bratislavában kezdtem jégkorongozni, akkoriban még arra sem mertem gondolni, hogy a felnőttcsapatba beférhetek, nemhogy a csehszlovák válogatottba – meséli a pozsonyi születésű játékos. – Csak amikor állandó tagja lettem a Slovannak, akkor kezdtem merészebb célokat megfogalmazni. Akkorra már kettévált Csehszlovákia, a szlovák válogatottba mégis csak ritkán fértem be, mert az edzők elsősorban az amerikai profiligában játszókra számítottak, meg az európai nagy klubokban szereplőkre. A hazai bajnokságból reménytelen volt ottragadni a válogatottban. Huszonhét évesen beláttam, hiába szeretnék a világbajnoki A csoportban játszani, egyszerűen nincs esélyem.
Sille Tamást négy esztendővel ezelőtt igazolta le a székesfehérvári Alba Volán, hamar kiderült róla, hogy nem csupán technikás, kemény hátvéd, hanem gólerős. Már tavaly, amikor csupán hajszálon múlott a magyar válogatott feljutása a divízió I-ből az A csoportba, felmerült, mi lenne, ha a védelem vele lenne erősebb. Kézenfekvő volt, hogy honosítani kellene őt hozzá, sokáig úgy tűnt, nem lesz akadálya. Februárban aztán kiderült, nem olyan egyszerű a dolog, s végül csupán az utolsó pillanatban, a budapesti viadal előtti napokban kapta kézhez az okmányokat.
– Nagyon bizonytalan voltam akkoriban, minél közelebb került a vb, annál inkább kezdtem feladni a reményt, de így legalább nagyobb volt az örömöm, amikor végül sikerült. Sajnos, a nagy várakozás miatt görcsösen, a vártnál gyengébben játszottunk, s noha utólag látszik, hogy a kazahok kiemelkedtek a csoportból, a második helyet megszerezhettük volna.
Bár Sille már az idősebb játékosok közé tartozik, egyelőre nem gondolkodik a búcsún. Felesleges lenne, hiszen az NHL-ben nem ritka a 38-40 éves jégkorongozó sem.
– Remélem, még három-négy szezon bennem van, közben sikerülnie kell a feljutásnak, hiszen évről évre jobb a csapat. Előre egyébként sem szabad feladni semmit, még akkor sem, ha más az esélyesebb. Ha megszokjuk, hogy már mi is a favoritok közé tartozunk, s képesek leszünk elviselni a feszültséget, sikerülhet a feljebb lépés.
Az önbizalom okkal növekedhet, hiszen októberben az AstraZeneca-kupán már Szlovákia skalpját is megszerezte az együttes, februárban Kanada lesz az ellenfél, majd Svédország következhet.
– A szlovákok elleni győzelem szép siker, de nem szabad túlbecsülni, miként azt sem, hogy a döntőben kikaptunk a fehéroroszoktól. Velük is játszottunk már jobb meccset a mostaninál. A tavaszi, norvégiai világbajnokságnak ugyan ők és a házigazdák az esélyesei, de ezúttal a norvégokat fogja nyomni a tét, míg a fehéroroszokat képesek lehetünk elkapni. Komolyan hiszek benne, hogy egyszer nekem is megadatik, hogy A csoportos világbajnokságon játszhassak, persze magyar színekben.