Kati királynő
A tizenkétszeres világbajnok fekete estélyiben állt a sportcsillagok gálaestjének pódiumán, meg is állapíthattuk: a magyar sport jelenlegi legfényesebb csillaga nemcsak eredményeivel, hanem külsejével is kiérdemli a királynői címet. Ez ellen viszont ő tiltakozik a legjobban, mert Fábiánné Rozsnyói Katalin tanítványa amilyen rámenős, rátarti a kajakban, olyannyira szerény a parton. Elmondása szerint elviseli a reflektorfényt, de nem rajong túlzottan érte.
Amúgy fantasztikus éve volt Kovács Katinak: 500 és 1000 méteren egyesben sem itthon, sem külföldön nem szenvedett vereséget, a világbajnokságon úgy nyert négy aranyérmet, hogy szurkolóinak abszolút nem kellett idegeskedniük.
Huszonhét évesen feljutott a csúcsra, hiszen négy aranynál szinte lehetetlen többet nyerni egy vb-n. Ennek ellenére cáfolja, hogy már jóllakott a sikerrel, mert a sydneyi olimpián két ezüstérmet szerzett, s jövőre Athénban szeretne feljebb lépni a dobogón. Ha riválisai nem szednek be valamilyen „csodaszert”, akkor erre minden esélye megvan. Nemcsak azért, mert az év legjobb edzője szerint Kati idális versenyzőtípus: nagyon tudatos, tisztában van azzal, hogy mit akar, s hogy miért, mennyit kell küzdeni. Az idei év legeredményesebb magyar női sportolója 12 világbajnoki aranyéremmel a nyakában sem szállt el, a vízen tudott maradni. Ő a kajak-kenu sport Katalin cárnője – igaz, inkább ragaszkodik a Katihoz. Így is, úgy is igazi bajnok.
Vetett és aratott
Annus Adrián 2000 nyarán – bánatában vagy szégyenében – kifutott a Népstadionból. Az olimpiai válogatóverseny utolsó felmérőjén Gécsek Tibor, Kiss Balázs, Németh Zsolt és Annus Adrián viaskodott a három indulási helyért. A szoros csatában Annus vesztett, összesítésben csak negyedik lett. Ekkor könnyeivel küszködve vette sietősre…
Az olimpiai bajnok Kiss Balázs később sérülés miatt lemondta az olimpiai szereplést, így a szombathelyi kalapácsvető mégis indulhatott Sydneyben, ahol viszont nem került a döntőbe. A kudarc után megvált edzőjétől, Németh Páltól, és a Dobó SE-ből a Haladáshoz igazolt, ahol egykori versenyzőtársa, Vida József lett az edzője.
Sokan gondolták akkor úgy, hogy a fiatal edzőnek túl nagy feladat lesz Annust és a diszkoszvető Fazekas Róbertet a nemzetközi élmezőnyben tartani. Vida – és stábja – azonban cáfolta a tamáskodókat, Annus és Fazekas tavaly Európa-bajnok lett, az idén pedig mindketten ezüstérmet nyertek a párizsi világbajnokságon. Az országos csúcsot dobó Annus Adriánt ráadásképpen megválasztották az év sportolójának. Vajon három év alatt hogyan juthatott a nemzetközi élmezőny élére?
– Négy éve még együtt versenyeztünk – mesélte Vida József.
– A téli bajnokságon sikerült megelőznöm Adriánt, a nyáron viszont már nem. Már akkor felfigyeltem tehetségére, hiszen 193 centi magas volt, több mint száz kiló, tehát ideális kalapácsvető alkat. Akkor még nem gondoltam arra, hogy egyszer a tanítványom lesz.
Az olimpiai kudarc után szétesett Németh Pál sikeres csapata, Annus az edzőújonc Vida Józsefhez került, aki annak ellenére vállalta ezt a feladatot, hogy tudta, nagy leégés is lehet belőle.
– Őszintén megmondom, szerencsém volt, mert Adrián és Robi is nagyon tudatos versenyző. Tisztában vannak azzal, hogy a világelsőségért keményen kell dolgozni, s ők ezt vállalják. Adrián Európa-bajnoki győzelme és világbajnoki ezüstérme után sem bízta el magát. Tudja, hogy ugyan a sportágon belül szép sikereket ért el, de még csak a csúcs közelébe jutott. Harmincéves, ez kalapácsvetésben ideális kor a csúcsteljesítményre.
Vida József elárulta, hogy az elmúlt két év sikerei után a felkészülésben nem tervez radikális változást, az olimpia miatt nem fognak kétszer annyit edzeni, sőt nem a mennyiségen, hanem a minőségen lesz a hangsúly. És ha Athénban sikerül néhány minőségi dobás…
A kőszívű edzőnő
Az új évszázad kiemelkedően legsikeresebb szakága a női kajak, amely csodálatos sikert ért el ebben az évben. Az olimpiai kvalifikációs világbajnokságon Kovács Kati 500 és 1000 méteren is nyert, a Bóta Kinga, Szabó Szilvia kettős megvédte elsőségét párosban, a Kovács, Bóta, Viski, Szabó összeállítású négyes pedig sorrendben harmadszor nyert világbajnokságot az olimpiai távon. Ezt az egyedülálló sikert Fábiánné Rozsnyói Katalin jegyzi, aki egy rendkívüli egyéniség, eredményessége az edzők között Kiss László és Széchy Tamás sikeréhez mérhető. Angyal Zoltán, a kajak-kenu válogatott szövetségi kapitánya igen régóta és jól ismeri Rozsnyói Katalint, akinek fiatal kajakosként szurkolt az 1968-as mexikói olimpián, ahol Rozsnyói Katalin Pfeffer Annával ezüstérmet nyert párosban. Edzői pályafutásukban közös, hogy Angyal és Fábiánné is 1977-ben kezdte nevelni az utánpótlást. A nyolcvanas években egymás riválisai is voltak, amikor Kati néni tanítványai közül többen Angyal Zoltán versenyzői lettek.
– Vitathatatlanul az elmúlt másfél évtized egyik legeredményesebb edzője Fábiánné Rozsnyói Katalin. A közös munkánk nem indult jól, mert amikor 1997-ben kineveztek szövetségi kapitánynak, ő kijelentette, hogy nem hajlandó velem együtt dolgozni. Félretéve a korábbi sérelmeket, leültünk beszélgetni és elástuk a csatabárdot. Persze, azóta is sokat vitatkozunk, de csak a sportág érdekében. Amint az eredmények is bizonyítják, az együttműködésünk sikeres – íme az angyali vélemény. A kapitány szerint Kati néni kemény edző, aki férfi kollégáival ellentétben nem dől be a női versenyzők megható trükkjeinek, következetesen végrehajtatja az akaratát.
A helyükre kerültek
Talán a sors akarta így.
A sydneyi diadal óta csupán a mindössze egy évet élt Európai Nemzetek Ligáját nyerte meg a társulat – azt is még 2000-ben – voltaképpen azzal a váltóval, amelyet még Ausztráliában kapcsolt a legmagasabb fokozatba Kemény mester. Azóta elmaradtak a nagy nemzetközi győzelmek, amely egy ilyen csapat esetében kezdett egy cseppet kínossá válni. No nem feltétlenül kifelé értendő mindez, hiszen maguk az ország kedvenceivé váló urak is érezték, lassan-lassan illene a dobogó tetejére állniuk.
„Kiégtek”, „Már nem annyira motiváltak”, „Elbízták magukat” – kegyetlen uszodai hangok a kritikusoktól (az ellendrukkerektől?), amelyek a játékosokhoz is eljutottak. Többségében persze pozitív hatások érték az együttest, a túláradó szeretet is arra ösztönözte, hogy az idén országnak, világnak megmutassa, ki az úr annál a bizonyos háznál.
Az Eb-n, júniusban még a szerbek voltak. Legyőzték a csoportmeccseken a mieinket (maradjunk annyiban, a partról kapott segítség nélkül mindez nehezen sikerült volna nekik…), majd tartásukat bizonyítva azon a szörnyű kranji estén, a vízilabda fekete napján a megvadult horvát fanatikusok előtt a magyarokat az elődöntőben kiejtő ősi riválist is két vállra fektették. Kis túlzással legyintettek erre Benedekék. Legyinthettek, mert a kontinensviadalt végre ők is beáldozhatták a vb-re, mint tették ezt 2001-ben például a spanyolok, akik a Margitszigeten nem sokat foglalkoztak azzal, hogy minden idők legjobb Eb-jén vesznek részt, edzettek, csak készültek. Az eredmény ismert: hetek múlva Fukuokában megvédték vb-elsőségüket.
Szóval, a szlovén napok is inkább a felkészülés jegyében teltek. A barcelonai nyitómeccsen, a horvátok elleni eredményben még nem kamatozott mindez, hiszen nem bírtak egymással a felek. Egy aprócska jel azonban sejtetni engedte, nem lesznek itt nagy bajok: hosszú idő után nem bukta el egyetlen aprócska góllal egy fontos, végletekig kiélezett csatáját a gárda. Hogy ez milyen sokat ért, három nap múlva kristályosodott ki. Frankovic a románokkal szemben a dudaszót megelőzően a kapufára vágta a ziccerek ziccerét, ami egyet jelentett azzal, hogy a magyar válogatott jobb gólkülönbségével közvetlenül a nyolc közé jutott, ráadásul a könnyebb ágra került. A horvátok? A ki-ki meccsen kikaptak az ausztráloktól, így csak a kilencedik helyért játszhattak…
Szóval, talán a sors akarta úgy, hogy a megújulni képes csapat útját ne keresztezze semmi. Nem is keresztezte. A szlovákok, a görögök, majd a felejthetetlen fináléban (még most is borsózik az ember háta, ha a Sant Jordi lelátójára, a 11 ezer nézőre emlékszik) az olaszok sem tudták megállítani hazánk fiait. Akadtak meleg pillanatok, hogyne akadtak volna, elvégre a vb-n voltunk, ám érezhető volt, ezek a játékosok, Benedek Tibor, Biros Péter, Fodor Rajmund, Gergely István, Kásás Tamás, Kiss Gergely, Madaras Norbert, Molnár Tamás, Steinmetz Barnabás, Szécsi Zoltán, Varga Tamás, Varga II Zsolt és Vári Attila, nem tudnak veszíteni. Az 1973-as, belgrádi egyetlen vb-arany után a másodikat szerezték. Figyelem: ez is „3”, csak 2003, és ez is „B”, csak Barcelona. Mondom, talán a sors is így akarta…
Igazságos világ
Negyvenkilenc esztendős, 1999 és 2000 után most lett harmadszor az év szövetségi kapitánya. Vízilabdában. Abban a sportágban, amelyhez mindenki szívesen szól hozzá Magyarországon, aki pedig akár egy percig is űzte, ne adj’ Isten tíz méternél közelebb került a kispadhoz, nemcsak azt hiszi, hogy mindent tud, hanem, hogy mindent jobban tud. Ha víz és labda, akkor a magyarnak győznie kell. Ha nem teszi, hivatkozhat arra, hogy az ellenfél jobb volt, hogy a bírók és más tartozékok, hogy betegség, sérülés, hideg, meleg, frontok, meg persze a hagyományos balsors – senkit sem érdekel. Aranyérem kell, és kész. Nincs apelláta!
Sydney után 2003 nyarán nyert újra világversenyt a pólóválogatott, harminc esztendei szünet után újra világbajnok lett. Kemény kapitány és játékosai ezzel minden olyan viadalt nyert már együtt, amely csak megfordult a fejükben a nagy viadalokat kiötlő szövetségi hatalmasoknak. A háromesztendős szünet persze jól jött a mindenkinél okosabbaknak, akik nem hagyták ki a ziccert, hogy igyekezzenek helyzetbe hozni – saját magukat.
Érdemes figyelni, hogyan vélekedett erről Kemény Dénes a világbajnokságra való indulás előtt: „Ha nem nyersz, akkor támadható vagy, ha támadható vagy, akkor támadnak is. Ez egy ilyen világ. Sydney után is akadt, aki azt mondta, szerencsénk volt, meg a bírók nekünk csaltak. Azt nem mondom, hogy hidegen hagynak a különféle vélemények, de a legfőbb tanácsadóim a stábom tagjai – megjegyzem, éppen azért választottam őket, mert hiszek bennük –, és persze a játékosok. Jó részük végzett edző, a kisujjukban több van, mint azoknak, akik megfellebbezhetetlennek hiszik magukat. Amikor Comóban gyerekekkel foglalkoztam, mindig azt mondtam nekik: ha a pólóról van szó, ne hallgassanak az apjukra, ők sokkal többet tudnak róla, jobban értenek hozzá, hiszen naponta ott vannak a vízben. Igyekszem, igyekszünk erőt meríteni a támadásokból, mert azt bizonyítják, van miért irigyelni bennünket. Arról nem beszélve, hogy a csapásokat állva nőhet a méltóságunk, ha például rossz játékkal kapunk ki, sohasem hivatkozunk arra, hogy az utolsó másodpercekben durva bírói hiba jóvoltából lőtt győztes gólt az ellenfél. Ilyenkor inkább azzal foglalkozunk, hogy nem voltunk elég jók, hiszen ha azok vagyunk, csinálhattak volna akármit a bírók.”
Kemény az év kapitánya, együttese az esztendő csapata. Athénig, az olimpiáig hallgatásra ítéltettek az okoskodók. Nekem meggyőződésem: utána se jön el az ő idejük, hiszen a sport világa alapvetően igazságos.
vízilabda
Kiderült, miért omlottak össze az ausztrálok, a magyar kulcsember csalódott
