Elnémuló patadobogás

Ma délután utoljára szólítják starthoz a lovakat a Kerepesi úti ügetőpályán. A versenyzés átköltözik a Kincsem parkban kialakított új versenytérre, s csak remélni tudjuk, hogy a magyar ügető elmúlt másfél évtizedben tapasztalt bámulatos fejlődése nem törik meg az új, szokatlan, pillanatnyilag ideálisnak egyáltalán nem nevezhető környezetben. A Kerepesi úti pálya 1933-ban, a szakma és a közönség áldozatkészségéből épült, s 71 esztendei derekas szolgálat után a hatalom pitiáner pénzéhsége miatt szűnik meg. A területet 1998-ban adták el, feltehetően bevásárlóközpont épül ott, de épüljön bármely más felesleges, hivalkodó és gagyi objektum, a város mindenképpen szegényebb lesz.
De ne beszéljünk az utolsó hat év méltatlan agóniájáról, még akkor sem, ha a lovak, a szakma és a közönség a nagy nyomás ellenére is hősiesen helytálltak, inkább villantsunk fel valamit a dicsőséges pillanatokból. Szerencsére a bőség zavarával küszködünk. A pályát ifj. Paulheim Ferenc tervezte, s a maga korában kifejezetten korszerűnek számított. A lelátókon 6-8 ezer néző kényelmesen elfért, de olykor 15-20 ezren is összezsúfolódtak. A magyar ügető legnagyobbjai: Baka és Első nem futottak a Kerepesi úton, de láthatta a közönség az öregedő Ellyt, aki fénykorában Európa-rekorder volt. Itt érte el első sikereit Ráma, aki később a kontinens számos versenyterén aratott szenzációs diadalokat. Ipoly és Bajnok S. „élethalál-küzdelmeit” még évtizedek múltán is átszellemült izgalommal emlegették a verseny ínyencei. Miként mi, a fiatalabbak is hasonló indulatokkal emlékszünk Jágó és Játszi váltakozó kimenetelű párviadalaira a 80-as évek közepén. Ám előre szaladtunk az időben, hiszen feltétlenül meg kell említenünk a háborús pusztítás után, 1948-ban, Amerikából importált Recordert, aki nevéhez méltóan minden addigi rekordot megdöntött. S ne feledkezzünk el a 60-as évek sztárjáról, Kabaláról, majd az egy évtizeddel későbbi idők csillagairól, Pánról, Pilvaxról, Packardról, Zeuszról, Zápolyáról, Apiról. 1980-ban az apró termetű és félszemű City tízezer tomboló néző előtt megverte a legjobb szovjet és NDK ügetőket. Sorolhatjuk még az évtized nagy egyéniségeit: Fickó, Joker, Komornyik, Lázálom, Látszat, Nebuló, Omnia, Riano, Rendfőnök, és sokakat kihagytunk. A rendszerváltás után a jobbnál jobb importok, Speedy, Foster, Wind Scot, Rothschild, Höjgard, King Satin, hogy csak a legnagyobbak közül említsünk néhányat, de hamar kiderült, hogy a hazai tenyésztés is rohamos fejlődésnek indult. Igazságtalanok vagyunk, de csak egy lovat emelünk ki a közelmúlt és a jelen hősei közül. Butterfly örök időkre a Kerepesi út pályarekordere marad. Szólnunk kéne a hajtó- és idomárszakma művészeiről, de majd egy más alkalommal pótoljuk ezt a mulasztást.
Öreg barátom szerint a még régebbi, az Erzsébet királyné úti pálya volt az igazi, a Kerepesi út csak halovány visszfénye lehetett annak. Az új versenyteret még korai lenne minősíteni, de az biztos, hogy nekünk a Kerepesi út iránt marad örök nosztalgiánk.