Elherdálják az állami sportvagyont

S p o r t p o l i t i k a Sokan felteszik a kérdést, miközben a magyar sport állami támogatása jövőre nem csökken, miként lehetséges, hogy a költségvetési javaslat szerint a versenysportra kétmilliárd forinttal kevesebb jut. A megfejtés nem bonyolult, a 2000-ben az állami sportlétesítmények üzemeltetésére alapított Sportfolió Kht. az eltelt évek alatt hárommilliárd forintos hiányt halmozott fel, s jövőre ki akarják egyenlíteni a számlát. Ezek a milliárdok hiányoznak majd az élsportból.

Salánki Miklós

2004. 11. 20. 0:00

Nem meglepő, hogy még az alapítók sem tiltakoznak hangosan az ellen, hogy jövőre fokozatosan megszűnik a nyolc költségvetési intézményből öszszevont Sportfolió Kht. Négy éve a szakemberek hiába vitatták az állami forrásból megfelelően működő sportlétesítmények központosítását, az akkori sportvezetés hitt abban, hogy így olcsóbb lesz a fenntartás, több jut majd a fejlesztésre. Sajnos ezúttal is beigazolódott a régi népi mondás, miszerint közös lónak túros a háta… Főleg akkor, ha a sportélet más területén leszerepelt vezetők fejőstehénnek tekintették a társaságot, amelynek ezért is lett hárommilliárd forintos hiánya.
A tetemes hiányban a sportvezetés is jelentős szerepet vállalt. Gyurcsány Ferenc például mintha szándékosan akarta volna csődbe juttatni a Sportfoliót. A volt sportminiszter ugyanis erre az évre csupán 800 millió forintos állami támogatást tervezett, amelynek anyagi csőd lett a következménye. A kht. feladata ugyanis az utóbbi három évben negyven százalékkal nőtt – hozzá kerültek a Honvéd létesítményei és a szegedi evezőspálya is –, miközben az állami támogatás a felére csökkent. Mennyire felelős vezető az, aki tisztában volt azzal, hogy a kht. 2001-ben majdnem kétmilliárdos állami támogatást kapott, erre az évre viszont csak 800 millió forintos költségvetést javasolt?
Az eltelt két évben bebizonyosodott, hogy a jelenlegi kormány sportvezetése alkalmatlan feladata elvégzésére, mert a 140 milliárd forintra becsült sportvagyont képtelen üzemeltetni, s ezért a létesítmények állapota fokozatosan romlik, már csak 25 százalékos. Jó baloldali szokás szerint az anyagi csődért senki nem vállalja a felelősséget, senki nem próbál megoldást találni a magyar sport jövője szempontjából súlyos gondokra. Pontosabban Gyurcsány Ferenc kitalálta, hogy a jelenlegi siralmas helyzetet hogyan lehet tovább súlyosbítani. Bizonyára megfejtették, mi a megoldás: el kell adni vagy át kell adni a sportvagyon egy részét, s akkor az államnak nincs rá gondja.
A tervezet szerint januártól Nemzeti Sportközpont elnevezéssel önálló gazdálkodású költségvetési szervezet alakul, amelynek a feladata a hat olimpiai központ és a népligeti sporttelep üzemeltetése lesz. A további ötven állami tulajdonú sportingatlant egyelőre a Sportfolió üzemelteti, amíg nem találnak új tulajdonost és fenntartót. Ábrahám Attila, a Nemzeti Sporthivatal elnöke azt nyilatkozta, hogy a sportvagyon egy részét ingyen adják át az önkormányzatoknak, azzal a kikötéssel, hogy tizenöt évig kizárólag sportcélra használhatják a létesítményt, s annak a fejlesztéséről is gondoskodniuk kell. A létesítmények egy részét a sportpályát használó egyesületek kaphatják meg vagyonkezelői joggal. A fennmaradó ingatlanokat nyilvános pályázat útján értékesítik, a jövő évi költségvetésben ebből kétmilliárd forint bevételt terveztek. Jelenleg tizennégy ingatlant jelöltek ki eladásra. Még ki sem írták a pályázatokat, információink szerint a háttérben máris elkezdődött a „játszma” az értékes ingatlanokért, amelynek végén a sportpályák területén lakóparkokat vagy bevásárlóközpontokat építenek majd.
Hiú ábránd vagy inkább ostobaság a Sport XXI. létesítményfejlesztési program, amely szerint a fejlesztés egy része PPP-konstrukcióban fog megvalósulni, ami azt jelenti, hogy az építést és a fenntartást a magánszektor végzi el. Mert hol van olyan vállalkozó, aki a ráfizetéses sportlétesítménybe fekteti a pénzét? Az orosz Dmitrij Maszlov ezt megtette, egy évvel ezelőtt felépült Káposztásmegyeren az AstraZeneca jégcsarnok, amelyet viszont el kell árverezni, mert a tulajdonos nem tudta fizetni a banki kamatokat.
Miközben minden felmérés azt bizonyítja, hogy a magyar lakosság egészségi állapota romlik, addig a jelenlegi kormány a sportlétesítmények építése helyett üzletelni akar, ami népegészségügyi szempontból is döbbenetes szándék. Mert az sem reális remény, hogy a súlyos anyagi gondokkal küszködő önkormányzatok az állam helyett üzemeltetik majd a sportlétesítményeket. Így aztán nem nehéz megjósolni a szomorú jövőt: a XX. században felépített sportvagyon felélése elkezdődött, a jelenlegi terv szerint pedig a leépítés folytatódik.